Az sf irodalom nem elhanyagolható részét alkotják azok a könyvek - és talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ezek a sci-fi legsúlyosabb darabjai közé tartoznak - melyekben valamely társadalmi kérdést boncolgatnak. Ezek a regények általában egyéni, nem ritkán sötét hangulattal rendelkeznek - valószínűleg ezért van az, hogy általában jobban is tetszenek, mint az átlagos sci-fi történetek. Nem csoda hát, hogy imádtam az 1984-et és a Mi-t, hogy ismertettem a Gépnarancsot vagy hogy jót mosolyogtam A rendszer ellenségein. (Nem ide tartozik, de a szerkesztő tíz perc szarakodás után sem volt hajlandó beszúrni ide a Kárhozott város linkjét, mert nem tetszett neki valami...ezen az új blog szerkesztőn még kellene dolgoznotok egy kicsit fiúk, mert ez így még százszor szarabb, mint a régi. Zárójel bezárva.) Ursula K. Leguin sem először kap teret a Tufabor lapjain, ez a harmadik könyv, amit tőle olvastam. A kisemmizettek nem egyszerű olvasmány, leginkább komornak nevezném, de ez nem kell félni, ez nem válik a mű hátrányára. A történet főhőse Shevek, egy renegát fizikus, akit a saját, leginkább a kommunizmusra hajazó társadalma igyekszik kivetni magából, annak ellenére, hogy kutatásai a legnagyobb felfedezést hozhatják, amit csak az emberiség kívánhat magának. De hát tudjuk, hogy szokott ez történni, egyenlőség és forradalmi eszmék ide vagy oda, az ember irigyei, a begyepesedett és a szűklátókörű hivatalnokok, a társadalmi kényszermunka, a mostoha természeti körülmények, meg a többi nyalánkság még egy lángelme életkedvét is könnyen elvehetik. Így megy ez, hogy Vonnegutot idézzem. Mi tehet Shevek? Lelécel, ahogyan azt sok honfitársunk is teszi, csakhogy náluk ez még keményebb dió: az Anarres bolygóról még soha egy testvér sem távozott önszántából és Sheveknek is megmondják kerek-perec: vagy maradsz és hozzáidomulsz a rendszerünkhöz vagy vissza se gyere. Shevek tehát elhagyja a szülőbolygóját és átruccan a szomszédos világra, ahol mint sejtjük, a fű sokkalta zöldebb, a kapitalista miliő pedig minden tettrekész, önmagát megvalósítani vágyó polgár számára ideális környezetet biztosít...szól az elmélet, de ahol gazdagság van, ott megtalálhatóak a nyomortelepek is, ahol nem csak egy nemzet ural egy bolygót, ott vannak pusztító háborúk is és ahol valaki éjt nappalá téve dolgozik egy világmegváltó ötleten, ott olyanok is akadnak, akik bármire képesek, hogy megszabaduljanak az ilyen embertől. Sebaj, én azért Sheveknek szurkolok.