És akkor eljött, amire mindenki várt már vagy két hónapja - befejezem a Robotváros-sorozatot: következzék a 6. rész. Ezt az epizódot ismét William F. Wu-nak köszönhetjük, a regény pedig a Perihélium címet viseli. Úgy érzem, ez az epizód a leggyengébb az összes közül, bár a lassú hanyatlás már valamikor a 4. rész tájékán elkezdődött, azóta pedig más sem történt a főszereplőkkel, mint hogy valaki elől mindig menekültek. A záró kötet is egy nagy menekülésbe fullad, aminek csak az utolsó pár oldalon szakad vége, ahol is megtörténik a végső konfrontáció az őrült tudóssal, fény derül néhány dologra a szereplők múltjából (bár ezeket az információkat sem éreztem teljesen kielégítőnek), s bár a gonosz faszi megpattan, a sztori mégis elkerülhetetlen happy endbe torkollik, magában rejtve a folytatás (valamint Derec és Ariel számára egy jó kis szex) lehetőségét. Ha a teljes sorozatot nézem, összességében egy átlagos sci-fi történetet látok, amely ugyan remekül elmozog a robotika törvénye nyújtotta lehetőségek terepén (sőt, ha van, akkor ez az erőssége - mi másért olvasnánk robottörténeteket), azonban ez egy idő múlva (mint említettem, nagyjából féltávnál) kifullad, a karakterek és az események pedig közel sem annyira érdekesek, hogy különösebben megragadjanak az emberben vagy hogy akkor is elvigyék a hátukon a sorozatot, ha semmi érdemlegeset nem művelnek - az eredmény tehát egy közepesen jó/közepesen rossz regény-folyam, igényes magyar kiadásban, - szerintem - szép borítókkal.

Ezzel is megvolnánk.