Bas-Lag világán tett kirándulásaim alkalmával annyira lenyűgözött China Miéville mesélői tehetsége és bámulatos képzelőereje, hogy már az Armada végigolvasása után rögtön bele is kezdtem a relatíve nemrég megjelent Konzulváros című regénybe (azóta pedig kiadták Miéville Kraken című művét is, csak hogy tudják mire költeni a pénzüket a fantasztikum elkötelezett rajongói). Mivel már olvastam valahol, hogy ez a történet nem Bas-Lag sokszínű világán játszódik, ezért aztán nem is igazán sejtettem, mire számítsak… habár az író általam olvasott könyveinek ismeretében azt súgta az előérzetem, hogy valami szokatlanra kell magamat felkészíteni - és a gyanúm nagyjából be is igazolódott. A Konzulváros olyan mélyvízbe dobott be, amiből majd csak a könyv harmada táján sikerült kidugnom a fejemet, de néha még ezután is elleptek a hullámok - emiatt aztán kissé nehezen haladtam vele az elején, végigolvasva kevésbé is tetszett, mint a Perdido vagy az Armada, de összességében véve úgy gondolom, hogy egy élvezetes, ugyanakkor odafigyelést, gondolkodást és megértést igénylő könyv, amelyben ismét számtalan pompás ötletet vonultat fel a szerző. A legnagyobb ötlet az egész könyvön végigvonul, hiszen azon alapul a Konzulváros intézménye is: adott egy fejlett biotechnológiával rendelkező idegen faj (ők az ariekaiak, vagy ahogy a konzulvárosiak nevezik őket, a Gazdák), akikkel az emberiség kereskedni kíván, természetesen azonban ehhez előbb meg kell őket érteni és meg kell magukat értetni velük - tehát kommunikációra van szükség. A Gazdák nyelve rendkívül egyedi és érdekes (most ne menjünk bele hogy miért; egyrészt hosszú, másrészt nem is biztos, hogy értelmesen le bírnám írni), olyannyira, hogy mesterségesen kell egymás agyával összehangolt/szinkronizált ikerpárokat létrehozni, akik kommunikálni képesek az idegenekkel - egy-egy ilyen emberpár alkot egy konzult. Sokáig minden flottul is megy a konzulátus életében, míg egy napon elképzelhetetlen dolog történik: megjelenik egy konzul, akit két külön személy alkot - amikor pedig az ünnepélyes beiktatáson megszólal az "új fiú", egyszeriben megváltozik minden; olyan értetlenséggel, kilátástalan elkeseredéssel, hatalmi harcokkal és öldökléssel teli új idők köszöntenek Konzulvárosra, amire senki még csak rémálmaiban sem gondolt. Vihar tombol a biliben… Tesóm ugyan nyelvtanár, tolmácsolt is már ennek-annak, konzulátuson is megfordult már életében, de nem hiszem, hogy a nyelvszeretet a családi génekbe lenne bekódolva, mert én az iskolapadban ülve már megutáltam a nyelvtant, egy idegen nyelv elsajátítása csak kivételes alkalmakkor okozott bármiféle élvezetet, a kommunikáció mint olyan pedig soha életemben nem érdekelt. Ettől függetlenül sok kellemes percet szerzett a könyv, éppen ezért bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki nem veti meg a fajsúlyosabb sci-fit - akár bölcsész diploma nélküli laikusoknak is.
kommentek