Így, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóját és a hozzá kapcsolódó nemzeti gyásznapot magunk mögött tudva éppen aktuális lehet a Pintér szerzőpáros regényéről posztolni. Mivel A szivarhajó utolsó útja című művükről - tekintettel a megjelenés relatíve közeli dátumára - többen több helyütt írtak már, illetve maguk a szerzők is nyilatkoztak a neten, ezért azt hiszem, én nem is fogom bő lére ereszteni a mondanivalómat, inkább csak röviden emlékezem meg erről a könyvről, amelyhez nemrég jelentős kedvezménnyel lehetett hozzájutni az Agave webshopjában. Lazán kapcsolva írásomat a korábban ígért "mérnöki csodák" témakörhöz, az Antijég után ismét egy alternatív történelmi regényről írhatok, méghozzá ismételten egy olyan regényről, amelyben A Fegyver megalkotása fordít 180˚-ot az általunk ismert történelem kerekén. Nyilván megoszlanak a vélemények, hogy mennyiben tekinthető egy alt. tört. sztori sci-finek - azt hiszem, attól még, hogy nem a tankönyvekből ismert világ tárul az olvasó elé, nem válik feltétlenül tudományos-fantasztikus történetté egy írás, pl. Harris Führer-nap című regényét én inkább mondanám kriminek vagy thrillernek, a Gáspár László tollából származó Mi, I. Adolf-ot pedig szatírának, azonban a Tufaboron már szereplő Galántai-könyvet, A negyedik birodalmat azt simán sci-finek gondolom. A szivarhajó utolsó útja ebből a szempontból talán kilóg a blog hasábjairól, én is inkább tartom ezt a regényt kalandregénynek vagy maximum kémtörténetnek, mint tu-fa történetnek, ám a könyvben nyomokban fellelhető steampunk életérzés (és nem mellesleg az Agave Kiadótól elvárt, magas színvonalat tükröző gyönyörű borító) mégis arra sarkallt, hogy belefogjak ennek a bejegyzésnek a megírásába (mellesleg lassan a végére is érek :)). Szóval, mint említettem egy kalandregényről van szó, ami a magyarok által megnyert '48-49-es forradalom és szabadságharc után megalakult Dunai Konföderáció robbanni készülő lőporoshordóra emlékeztető államában játszódik. Hogyan jött össze a történelem-fordító győzelem? Mérnökök, kérem szépen, mérnökök! Valami ilyesmi játszódhatott le a csatatér mellett, amikor egy fehér lepellel letakart ormótlanságot vontattak a hadvezér elé: "Na végre, hogy meghoztátok azt az ágyút, fiaim! Talán még nem késő, hogy visszaverjük őket!" (két honvéd megmarkolja a leplet és lerántja a fegyverről, a masina előtt feszítő Buda-Ganz alkalmazott szélesen elvigyorodik) "Felejtse el a rézágyút a p****ba, Bem apó! Bemutatom magának gyárunk legújabb technikai vívmányát, a géppuskát. Aztán csak vigyázva vele, Jóska bátyám, én mondom, 200 lövés/perccel szól a kicsike, szóval k***a veszélyes egy jószág!" "Hínye, a teremtésit, pont ez kell ide! Mennyi van belőle?" (a mérnök meglapogatja a katonatiszt vállát) “Mégis mit gondol? Éppen elég.” Vagy valami hasonló. Elismerem, a kurblis géppuska és a bombavető léghajó nem kimondottan sci-fi elem, az tuti, de a mivel a könyvben még csak a XIX. század derekán járunk, ezért én élek ezzel a kis öncsalással. A cselekmény amúgy nem rossz, bár nem is kiemelkedő: a főhős és társai egy, az állam rombadöntésén tevékenykedő kegyetlen terroristát üldöznek (illetve a pillanatnyi szituációtól függően őket akarják elkapni valamiért), gyakoriak a lövöldözések, verekedések, szóval úgy összességében az akció jelenetek, mindez megspékelve némi konspirációval, egyszóval vérbeli kalandregénnyel van dolgunk. Egyébként ahhoz képest, hogy elsőkönyves szerzőkről beszélünk, a regény azt kell mondjam még jobban is sikerült, mint az akkoriban ugyancsak az Agave gondozásában napvilágot látott Kondor Vilmos-eposz, A másik szárnysegéd, amely szintén a történelmi keretbe ágyazott menekülős-konspirálós-lövöldözős fajtából való, ám amiben érthetetlen módon úton-útfélen megtörik a lendület, sokszor szó szerint, amikor hősünk fájlalja valamiét vagy az út szélén kénytelen megreparálni éppen aktuális autóját/motorbiciklijét/kerékpárját, olyan mélységekig részletezve a szerelés dögunalmas folyamatát, mintha egy autószerelő műhelyben hallgatnánk a szaki részletekbe menő magyarázkodását, hogy miért kellett már megint kétszázötvenezret fizetnünk egy hétköznapinak indult műszaki vizsgáért.