Kirándulásra invitállak benneteket - pontosabban nem is én, hanem a (Tufabor követői számára már korántsem ismeretlen) Jemcev - Parnov szerzőpáros. Töltsetek ti is pár önfeledt órát a lelkes és elhivatott kartársak + kartársnők birodalmában, a képletek mágusainak, a grafikonok / diagramok / táblázatok zsonglőreinek társaságában, röviden szólva: ismerkedjetek meg egy szovjet kutatóintézet mindennapi, ugyanakkor egyáltalán nem mindennapi életével! Azok számára is érdemes lehet ezt megtenni, akik már ismerősként köszönthetik ezt a környezetet és ezeket a szockónörd-típusú karaktereket, hiszen a Dirac-tenger vagy a Monomah sapkája című regényekhez hasonlóan ismét egy (véleményem szerint) színvonalas kutatós-tudósos sci-fi könyvet ajánlok figyelmetekbe. A sztori a Szovjetunióban indul, egy olyan jövőben, ahol robotok és személyi helikopterek segítik az emberiség életét, a videotelefonálás hétköznapi dolog, az űrutazás sem különösebb gond, egyébként pedig dübörög a kommunizmus (ennyiből is kiviláglik, hogy tudományos-fantasztikus regénybe botlottunk - a valóságban tudtommal csak a szocializmusig sikerült elrángatni a népet). Ez persze csak a körítés, a fő szerepet ebben a történetben is az emberiség és a társadalmi rendszer előremozdítása érdekében kifejtett, megfeszített kutatómunka játssza. A történet szerint két el nem ismert és meg nem értett tudóspalánta, Erik és a kvázi főhős Szergej felfedez egy biotóza névre keresztelt organizmust, egyfajta virágot, amelyet az ipar számára szeretnének hasznosítani, lévén, hogy elvileg biopolimert képes szintetizálni egyedül a légkör oxigén és szénsav tartalmát felhasználva, tehát durván leegyszerűsítve a semmiből. Ehhez persze rengeteg idő és energia befektetésére van szükség a srácok részéről (csajozás felejtős), a remélt áttörés (és vele az áhított hírnév) pedig egyre csak várat magára, illetve nem úgy következik be, ahogy azt barátaink várnák - hanem amikor a biotóza igazából aktivizálja magát, az akkorát szól, hogy azt az egész világ megérzi...Nem mélyedve a részletekbe, az élőlény képes összekapcsolni az emberek gondolatait, nem kevés galibát, többek között villámcsapásszerű személyiség cseréket, gondolatolvasást, telepátiát, kísértetjárást és hasonló nyalánkságokat okozva, nyilván el tudjátok képzelni. Megszületik a Világlélek, egyfajta kollektív tudat - de hogy ez most áldás-e vagy átok úgy ánblokk az emberiségre nézve, hát az majd a könyvből kiderül. Bár a regény szükségszerűen tartalmaz némi kommunista ideologizálást (lehet, hogy tévedek, de történelmi és irodalmi ismereteim alapján úgy vélem, hogy a Szovjetunióban csak az a mű jelenhetett meg, amelyik ideológiailag elkötelezett, de legalábbis semleges hangnemet ütött meg), de ez egyáltalán nem zavaró, sőt, remekül illeszkedik a sztori társadalmi változásokat érintő fejtegetéseinek sorába, szóval ez ne riasszon vissza senkit sem a könyv elolvasásától - merem állítani, hogy az utóbbi pár évben a közszolglati híradókban sokkal gyomorforgatóbb propaganda dumát próbálnak az állampolgárok torkán lenyomni, mint amivel ennek a regénynek a lapjain találkozhat az olvasó.