most olvasom

 

kommentek

  • fkristof: @besucher: Csak éppen személy szerint ő már nem sokra megy vele... (2017.11.09. 14:40) Michael Crichton: A gömb
  • besucher: Hogy ez milyen jó film volt! Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Michael Crichton 42 filmet ... (2017.11.09. 14:38) Michael Crichton: A gömb
  • fkristof: @besucher: Az nekem is megfelelne, elvégre ha Stephen King Setét Tornyából vagy Mathesonnál a Lege... (2017.08.18. 15:52) Lauren Beukes: Zoo City
  • besucher: Jó, hogy levágtad az ebédünkről szóló részt :) De csak ismételni tudom magam Scarlett Johanssont a... (2017.08.18. 15:42) Lauren Beukes: Zoo City
  • fkristof: @Balogh Zsolt: Szia! Köszönöm a hozzászólást :) Fogalmam sincs, hogy létezik-e a Holdon efféle ter... (2017.03.29. 08:16) Arthur C. Clarke: Holdrengés
  • Utolsó 20

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (208) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (4) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (202) sf (203) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (203) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja

2016.08.02. 14:42 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Jó pár éve már, hogy ezt a könyvet olvastam - a pontos dátumot nem jegyeztem fel, de minden bizonnyal a Tufabor “aranykorában” történt, amikor a vékonyabb galaktikás könyveket nyűttem -, és ahogy az lenni szokott, túl sok mindenre nem is emlékszem már belőle, s ennek tetejébe még ismertetőt se gépeltem le róla, pedig ezt addig kellett volna megtennem, amíg még friss volt az élmény (eső után köpönyeg…). Patrik Süskindnek volt egy aranyos írása arról (igaz vagy sem, nem tudom), hogy már mennyi mindent elolvasott életében és hogy kb. egy betűre sem emlékszik az egészből - no ezzel nagy általánosságban én is így állok (pár napja olvastam, hogy Mihail Bulgakov emlékezetből írta meg A Mester és Margarita x. változatát, mert a korábbit az őt ért üldöztetés miatt tűzre vetette; irigylem a memóriáját). Négy dologra viszont emlékszem A teremtés utolsó napja kapcsán: az első, hogy az élettől is elvette a kedvemet, annyira lehangoló volt, amit ennek ellenére én a pozitívumok közé sorolok, hiszen ez pontosan azt mutatja, hogy egy jó könyv képes hatni az olvasó hangulatára, gondolataira. A második dolog, hogy időutazós történetről van szó, amiben sajnos nem túl magasztos célokra használják fel a technológiában rejlő lehetőségeket (pl. háborús nyerészkedésre és pusztításra kell gondolni). Ugyancsak megragadt bennem, hogy szívesen újraolvasnám egyszer a regényt, mert összességében véve tetszett. A negyedik és utolsó emlék foszlány az, hogy ezután nagy reményekkel belekezdtem a Midas című kötetbe, ami ugyancsak Wolfgang Jeschke műve, az viszont nem igazán tetszett, végig se olvastam, ami nálam ritkaságszámba megy, ahogy arra már bizonyára rájöttek a blog olvasói. Nos, ez ugyan vajmi kevés információ egy tisztességes könyvismertetőhöz (talán blog bejegyzésnek még elmenne valahogy), ezért úgy határoztam, hogy segítségül hívom besucher barátomat, citálva az Olvasónaplójában közölt rövid ismertetőjét a műről – tudom, hogy nem haragszik meg érte. Remélem azért elhiszi nekem, hogy ez nem azért van, mert az szegény ember vízzel főz, meg ha ló nincs, akkor jó a szamár is stb. :) Íme hát lássátok:

„Hát elég megrázó volt ez a regény. Egy kedves kollégától kaptam kölcsön, akinek ezúttal is köszönet érte. A borító (Boros Zoltán rajza – ezúttal Szikszai kollégája nélkül) máris sokat sejtet: egy őshüllő figyel egy pilótát, aki vízbe fulladt ügyesen, a helikopterével együtt. Ebből már sejtheti a kedves olvasó (vagyis én, hehe), hogy időutazásról lesz itt szó. Visszaküldenek pár embert, felszerelést, miegyebet a múltba, hogy idejekorán beavatkozzanak a világ sorsába. A fülszöveg nem teljesen fedi a regény valódi tartalmát, nem a Bermuda-háromszögre van itt kihegyezve a dolog, az csak egy finoman említett mellékszál. A regény eleje a hidegháborúban játszódik, precíz tudományos hangvétellel sorolja fel az időutazás bizonyítékait, bár néha egyes szálak túl részletesen ki vannak fejtve. Aztán jön az időutazás, effekt, csillogás, harcok, atomgránátok, mintha csak valami Időzsaru-klónt olvasnánk (tényleg, meg kéne nézni megint azt a filmet). Utána pedig kissé megnyugszik a szöveg hangvétele, az író kalandozni kezd az időutazás és úgy általánosságban az emberiség filozófiai mélységeiben, és néhány száll itt is túl messzire vezet bizony, valljuk be, feleslegesen. Az egész regény tulajdonképpen egy sikertelen vállalkozás története. Ez már az elejétől sejthető, egyes mellékszereplők még figyelmeztetnek is erre, de hát a fejesek persze nem hallgatnak rájuk. De szokás szerint nem ők járják meg, hanem a szerencsétlen kutatók, tudósok és katonák, akiket felhasználtak ebben az őrültségben. A német író 1981-ben írta ezt a regényét, kíváncsi lennék, mire jutott azóta. Az új Galaktika-legénység nemrégiben megjelentette a Cusadus-játszmát tőle, érdemes lenne megszerezni, és összehasonlítani, hogy vajon ugyanolyan szétágazóan ír-e, és hová jutott elméleteivel. Mert A teremtés utolsó napjában bizony elég sötét képet fest az ember nevű teremtményről, mondhatni, az emberi butaság krónikája az egész.”

Uff, besucher szólt.



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

http://tufabor.blog.hu/api/trackback/id/tr718930522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

besucher 2016.08.12. 11:27:14

Köszi, hogy előhúztad régi-régi írásom!