Uhh, nos hát meg izé, továbbá ööö és namondjadmár...hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a regényt (vagy inkább novella-füzért) és annak ellenére, hogy volt idő bőven a leülepedésre, hirtelen mégsem tudom, mit is írhatnék róla azon kívül, hogy akinek nincsen a tarsolyában matematika-polihisztor, fizika-tótumfaktum vagy informatika-mindentudó képesítés, az szerintem ne is nagyon fogjon bele az elolvasásába, mert vélhetően nem fogja megkapni azt a bizonyos élmény-faktort, amiért - feltételezem - az olvasást mint szabadidős tevékenységet egyáltalán folytatja. Mondjuk én sem csak úgy találomra emeltem le a könyvesbolt polcáról (ami egyébként egyáltalán nem igaz, mert webshopon keresztül rendeltem, de ez most mindegy is), olvastam róla ismertetőket és kritikákat, melyekben kb. jó előre figyelmeztettek, hogy a rengeteg - jó pár cyberpunk regény megtöltéséhez elegendő - izgalmas ötlet és jövőnket lefestő látomás ellenére (vagy éppen azok miatt) nehéz olvasmány, de hát úgy voltam vele, hogy mit nekem a szó, ide nekem az oroszlánt is...hát így jártam, néhol a felét sem értettem annak, amit Charles Stross egy oldalon felsorakoztatott, s ezen az író egyébként gördülékeny stílusa sem segített. Jövősokk - ez a kifejezés, amely jó párszor szerepel a regényben, s mellyel az elmaradott, semmit sem értő, a digitális-virtuális kor forradalmi változásait felfogni és befogadni képtelen, a poszthumánok szemszögéből nézve “ősemberi szinten” megrekedt ember megrendült-tanácstalan állapotát jellemzi az író, na ez a sokk taglózott le engem is, némi keserű ízt hagyva hátra a számban. A MacX család sorsát nyomonkövető oldalak lapozgatása közben sokszor éreztem azt, mint amit például angol nyelvű regények olvasása során szoktam: hogy többé-kevésbé értem ugyan, hogy mi zajlik a lapokon, ahogyan azt is, hogy miért és mi módon, de azért ez így mégsem az igazi, ti. valahol útközben elmaradt az élvezet. Szóval valahogy így. Viszont aki otthonosan mozog a szingularitás és a kapcsolódó fogalmak kérdéskörében, tetszik neki, amikor az emberek össze-vissza másolják le magukat virtuális terekben, hogy ezerféle életet éljenek át szimultán, netán még lázba is jön holmi idegenek által a világűrben felejtett routerek ideája kapcsán, no meg úgy általában véve penge a közgazdasági és informatikai elvek terén, annak bátran tudom ajánlani ezt a művet, mert az ilyesmiből bőven fog kapni az arcába a szerény 400 oldal alatt. Nekem - megvallom - már a fele tájékán pont elegem lett az egészből (de azért becsületből lenyomtam, legalább ennyit elmondhatok).
kommentek