most olvasom

 

kommentek

  • besucher: Öröm látni ezeket a retro-vintage borítókat! (2017.11.29. 14:20) Charles Stross: Accelerando
  • fkristof: @besucher: Csak éppen személy szerint ő már nem sokra megy vele... (2017.11.09. 14:40) Michael Crichton: A gömb
  • besucher: Hogy ez milyen jó film volt! Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Michael Crichton 42 filmet ... (2017.11.09. 14:38) Michael Crichton: A gömb
  • fkristof: @besucher: Az nekem is megfelelne, elvégre ha Stephen King Setét Tornyából vagy Mathesonnál a Lege... (2017.08.18. 15:52) Lauren Beukes: Zoo City
  • besucher: Jó, hogy levágtad az ebédünkről szóló részt :) De csak ismételni tudom magam Scarlett Johanssont a... (2017.08.18. 15:42) Lauren Beukes: Zoo City
  • Utolsó 20

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

december 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (209) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (4) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (203) sf (204) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (204) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Charles Stross: Accelerando

2017.11.29. 13:09 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Uhh, nos hát meg izé, továbbá ööö és namondjadmár...hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a regényt (vagy inkább novella-füzért) és annak ellenére, hogy volt idő bőven a leülepedésre, hirtelen mégsem tudom, mit is írhatnék róla azon kívül, hogy akinek nincsen a tarsolyában matematika-polihisztor, fizika-tótumfaktum vagy informatika-mindentudó képesítés, az szerintem ne is nagyon fogjon bele az elolvasásába, mert vélhetően nem fogja megkapni azt a bizonyos élmény-faktort, amiért - feltételezem - az olvasást mint szabadidős tevékenységet egyáltalán folytatja. Mondjuk én sem csak úgy találomra emeltem le a könyvesbolt polcáról (ami egyébként egyáltalán nem igaz, mert webshopon keresztül rendeltem, de ez most mindegy is), olvastam róla ismertetőket és kritikákat, melyekben kb. jó előre figyelmeztettek, hogy a rengeteg - jó pár cyberpunk regény megtöltéséhez elegendő - izgalmas ötlet és jövőnket lefestő látomás ellenére (vagy éppen azok miatt) nehéz olvasmány, de hát úgy voltam vele, hogy mit nekem a szó, ide nekem az oroszlánt is...hát így jártam, néhol a felét sem értettem annak, amit Charles Stross egy oldalon felsorakoztatott, s ezen az író egyébként gördülékeny stílusa sem segített. Jövősokk - ez a kifejezés, amely jó párszor szerepel a regényben, s mellyel az elmaradott, semmit sem értő, a digitális-virtuális kor forradalmi változásait felfogni és befogadni képtelen, a poszthumánok szemszögéből nézve “ősemberi szinten” megrekedt ember megrendült-tanácstalan állapotát jellemzi az író, na ez a sokk taglózott le engem is, némi keserű ízt hagyva hátra a számban. A MacX család sorsát nyomonkövető oldalak lapozgatása közben sokszor éreztem azt, mint amit például angol nyelvű regények olvasása során szoktam: hogy többé-kevésbé értem ugyan, hogy mi zajlik a lapokon, ahogyan azt is, hogy miért és mi módon, de azért ez így mégsem az igazi, ti. valahol útközben elmaradt az élvezet. Szóval valahogy így. Viszont aki otthonosan mozog a szingularitás és a kapcsolódó fogalmak kérdéskörében, tetszik neki, amikor az emberek össze-vissza másolják le magukat virtuális terekben, hogy ezerféle életet éljenek át szimultán, netán még lázba is jön holmi idegenek által a világűrben felejtett routerek ideája kapcsán, no meg úgy általában véve penge a közgazdasági és informatikai elvek terén, annak bátran tudom ajánlani ezt a művet, mert az ilyesmiből bőven fog kapni az arcába a szerény 400 oldal alatt. Nekem - megvallom - már a fele tájékán pont elegem lett az egészből (de azért becsületből lenyomtam, legalább ennyit elmondhatok).



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Michael Crichton: A gömb

2017.11.09. 14:30 | fkristof | 2 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus michael crichton könyvborító sf

Aki került már közelebbi ismeretségbe Crichton tudományos-fantasztikumával, az bizonyára egyáltalán nem lepődik meg azon, ha elárulom, hogy A gömb című regényében a neves szerző (ismét) egy tudós specialistákból álló munkacsoport viszontagságaiba enged bepillantást nyernünk. Ez az kutatós-doktoros techno-thriller alapfelállás egy olyan bevált recept része, melyet M.C. A gömb megírása - 1987. - előtt (Az Androméda törzs, Kongó) és után (Őslénypark, Szörnyek szigete) is előszeretettel alkalmazott, nem egy kiválóan sikerült történettel örvendeztetve meg így a nagyérdeműt - mely történetek ezután rendszerint forgatókönyv, majd hollywoodi blockbuster formájában váltak a populáris kultúra részévé (természetesen A gömb is így járt, bár én személy szerint még nem láttam a belőle készült filmet).

arm.png

A szerző - hogy stílszerűen fogalmazzak - in medias res mélyvízbe dobja a szereplőket - egy marék tudóst és haditengerészeti tisztet -, hogy azok egy óceán fenekére süllyedt űrhajó felderítése kapcsán élhessék át életük legmegrázóbb - és többek esetében legutolsó - kalandját. Honnan jött az űrhajó: múltból, vagy éppen ellenkezőleg: a jövőből? Emberi kéz vagy idegen értelem alkotta? És mi célt szolgálhat a fedélzetén található titokzatos gömb? Sikerül-e tudósainknak felnyitniuk a rejtélyes eszközt és ha igen (még szép, hogy igen!), vajon a belsejébe lépve túlélik-e az őket érő hatást? Jó kis regény bonyolódik ezek körül a kérdések körül, s bár néhol megtörik a felépített feszültség és az akciófilmek visszaszámlálós jeleneteitől kölcsönzött lendület - itt-ott némi ismeretterjesztéssel, kódok fejtegetésével, tanakodással telnek az oldalak, hogy kicsit a sci-fi vonal is képviseltesse magát a sztoriban, ne csak a hátborzongatás, a thriller -, azért alapjában véve mégis peregnek az események a mélytengeri kutatóbázis életében (mivel hát, hogy Gombóc énekesnő sorait idézzem: “Szökik a gáz / fogy a levegő”). No, a kellemesre sikerült elbeszélés ellenére egy ember azért biztosan bealudt a regény fölött, ez pedig a Kossuth Kiadó korrektora volt (ha közreműködött egyáltalán a megjelenésben ilyen személy), mivel a kiadványban szokatlanul sok nyomdahibát véltem felfedezni - bár ez nyilván nem magát a regényt minősíti, de akkor is szúrja az ember szemét. A Kossuth-féle minimál-dizájnos borító viszont kimondottan tetszett, szóval azt hiszem, képes vagyok felülemelkedni pár tucat elütésen :)



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Alt Krisztián: Szeghalmi Lőrincz - Levelek az árnyékvilágból

2017.10.10. 11:49 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: horror könyvborító

No nézzenek már oda, ez bitang jó volt, remekül szórakoztam! Ismét egy olyan könyv, ami totál véletlen került a látókörömbe (értsd: 200 forintra leakciózva árulták a Líránál + megtetszett a borítója), ám - mint kiderült - ez egy szerencsés véletlennek bizonyult. Kérem, ha már nálunk nem létezett a gótikus rémregény műfaja, és ki kellett eddig húzzuk saját Drakula gróf és magyar Frankenstein doktor nélkül (ámbátor a Láthatatlan ember nálunk is feltűnt, rögtön kettő is: egyrészt a Gárdonyi-féle, no meg a "ködmön" típusú, igaz ez utóbbiból is be kellett érjük a kis kincskeresővel), hát muszáj volt valakinek kézbe venni a dolgokat és utólag létrehozni egy igazán korhű, hazai kísértet históriát. Alt Krisztián levélregénye vérbeli rémregény, annak ellenére, hogy olvasása közben nem rémülünk meg cseppet sem, de hát félelmet a szintén fiktív levelekből és naplóbejegyzésekből felépülő Drakula lapozgatása során se élt át szerintem senki, szóval ez a szempont nem is hiszem, hogy komoly feltétel lenne egy ilyen könyv esetében, ellenben a témával, ami - bár egy ezerszer lerágott csontról van szó - a Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból című műben mégis elejétől a végéig működik (legalábbis én úgy találtam). Mint írtam, a cselekmény helyszíne hazánk - ha nem is "kis hazánk", hiszen főhősünk, Szeghalmi doktor szűkebb pátriárkája Ung vármegye -, időben pedig az 1839-40-es években járunk.

levelek_az_arnyekvilagbol.jpg

Mindent meg fog kapni a horror műfaj kedvelője, ami csak elvárható egy ilyen alkotástól: lesznek rejtélyes gyilkosságok, lidérces álmok, lesz velejéig romlott boszorkány, tomboló vérfarkas és persze visszajáró lélek is, no meg egy szkeptikus tudósember, aki a mindezekkel való szembesülése során kénytelen feladni addigi földhözragadt hozzáállását. Külön említést érdemel a regény nyelvezete, hiszen az író a kora 19. századnak megfelelő - úgymond autentikus - nyelvezettel írott leveleket tár az olvasó elé, bár hogy ezek ténylegesen mennyire felelnek meg a kor nyelvi kifejezés-módjának, ahhoz én - lévén, hogy nem vagyok nyelvész - nem nagyon tudok hozzászólni, mindenesetre mint hangulatteremtő eszköz nálam bevált, nem tette komolytalanná, megmosolyogtatóvá az írást, épp ellenkezőleg, élvezetesebbé tette mind a mesét, mind annak befogadását. Őszintén mondom: tetszett. A rémtörténetek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlott további magyar vonatkozású olvasmányok: Éjfél (Magyar írók misztikus novellák), Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia - Erdélyi rémtörténetek. Most nagy hirtelenjében ez a kettő jutott az eszembe, mivel ezeket olvastam magam is, de biztos akad még egy pár ezeken kívül is.

Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Jack London: A skarlát

2017.09.18. 12:37 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf jack london

Bár nem ismerem túlzottan a munkásságát, mégis olybá tűnik, hogy Jack London szeretett elmélázni azon, mit tartogat a jövő az emberiség számára. Míg A vaspata című regényében keserves küzdelmek árán megvalósított jóléti kommunista társadalmat vizionált, addig A skarlát című kisregényében már korántsem szán ilyen idillisztikus sorsot sárgolyónk népessége számára. Úgy is írhatnám, hogy a számunkra (gondolok itt rád, aki ezt olvasod és magamra), valamint kortársaink számára, hiszen a kisregényből az derül ki, hogy a kétezres évek elején a jóemberek 99,9999….és-így-tovább-százalékát elviszi egy heves lefolyású és végzetes kimenetelű betegség, a (lehet tippelni!) skarlát. A mű megjelenésekor (anno 1912.) még nem létezett atombomba és még a zombik se jöttek divatba (földönkívüliek ugyan már simán szóba jöhettek volna, hiszen a Világok harca már a XIX. század terméke), ezért azt hiszem ez lehetett egy poszt-apokaliptikus mese esetében a legkézenfekvőbb és leghihetőbb, ha a szerző a teljes pusztulást szerette volna ábrázolni (Mary Shelley 1826-ban már rendesen kitaposta ezt az ösvényt az utána következő írónemzedékek számára). Az írás meglehetősen rövid, apró betűvel szedve valószínűleg gond nélkül be lehetne szuszakolni a Galaktika Magazin retró rovatába, és én nem is írnék róla ehelyütt többet - mindössze az volt a célom, hogy felhívjam rá a figyelmet azok számára, akik szeretik a poszt-apokaliptikus történeteket, de eddig mégis elkerülte a figyelmüket London-nak ez a műve. Létezik szép új kiadása is vállalható áron, így könnyen beszerezhető az érdeklődők számára.

peste-3.png



Bírtam-e a könyvet?: (3/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Stephen King: A ragyogás

2017.09.01. 15:50 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: stephen king sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Kismillió kritika és értekezés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Stephen King történeteit meg lehet-e tisztességesen filmesíteni (értsd: visszakapunk-e valamit az író által megteremtett hangulatból), ha igen, érdemes-e egyáltalán, s ha valaki arra vetemedett, hogy mégis ilyesmit kövessen el, akkor mivel és hogy cseszte el az egyetlen esélyét (merthogy rendszerint így végződnek ezek a "próbálkozások"). A képzeletbeli dobogón rendszerint olyan alkotások kapnak helyet, mint A remény rabjai vagy a Halálsoron, míg a süllyesztőbe a Rémkoppantókhoz hasonló balfogásokat sorolják. Bár megoszlanak a vélemények, a Stanley Kubrick-féle A ragyogás általában a toplista élén diadalmaskodik, szerintem abszolút megalapozottan - és hogy miért szaporítom a szót filmekről, ahelyett, hogy a regényről írnék? Nos azért, mert bár tíz esetből kilencszer arra hajlok, hogy inkább egy könyv, mint az abból készült film, ez alkalommal mégis megkockáztatom (sértődés ne essék, testvérek), hogy nem sokat veszít az, aki nem olvassa el A ragyogás című regényt, hanem helyette megnézi inkább az azonos című, 1980-as keltezésű mozgóképet. Hangsúlyozom: ezzel nem a film alapjául szolgáló eredeti művet akarom ledegradálni (hiszen, ha megnézzük teszem azt a molyon, a könyv jó pár horror rajongó kedvenc King-regénye között szerepel), inkább arról van szó, hogy szerintem alapvetően egy olyan jól sikerült feldolgozásról van szó, ami lehetőséget teremt az érdeklődő számára, hogy tartalmasabb King-írásművekre fordítsa szűkös szabadidejét, mondjuk rágja végig magát az Az két kötetén (neadjisten a Setét Torony hét kötetén) vagy olvassa el helyette Tortúrát, a Christine-t és még sorolhatnánk napestig - egyébként direkt olyan regényeket javasoltam, amelyek esetében gondolkodás nélkül a könyvet választanám a mozi helyett (nem beszélve egyik személyes kedvencemről, a Rémület a sivatagban-ról, aminél számomra egy percig sem kérdés, hogy a filmet úgy elbaszták, mint annak a rendje).

el_resplandor_the_shining_kubrick_1980_poster036.jpg

Naná, persze, vannak kardinális különbségek az eredeti és a feldolgozás között: a legalapvetőbbnek számomra az tűnt, hogy a filmben a Jack Nicholson által megformált karakter (amúgy Jack Torrance névre hallgat) - elég csak Nicholson fizimiskájára vetni egy pillantást, hogy meggyőződjünk róla - már eleve a becsavarodás határán táncol, így nem csoda hát, ha az elszigeteltség hamar kihozza belőle a dühöngő vadállatot (valahol érthető is: sokan már attól totál kikészülnének, ha egy hétre non-stop összezárnák őket a családjukkal, pláne ha hónapokon keresztül másznának egymás agyára egy behavazott szállodában, ahonnan ki sem mozdulhatnak) - az meg, hogy valami irtóra nem stimmel a Szépkilátás szállodával - hogy úgy mondjam -, amolyan aláfestő körülményként szerepel a családon belüli erőszak ábrázolása mellett; a família hangulata már amúgy is a béka segge alatt volt, szóval a kísértetjárta épület tréfás kis lelki-terror adalékai már csak habot jelentenek a tortán, mintegy katalizálva a folyamatot, aminek a tetőpontján az alapból sem százas Jack végleg kiborul (az anya és fia pedig akkor már - részben a szállodában folyó paranormális tevékenységeknek köszönhetően - jóformán az árnyékuktól is félnek). Ezzel szemben Kingnél egy megcsúszott lélek próbál kikecmeregni az alkoholizmus és a mindinkább fenyegető elszegényedés karmai közül, csak éppen a létező legszarabb helyet sikerül neki és szeretteinek kifogniuk az újrakezdéshez. A regényben Jack igazából nem egy őrült pszichopata (kezdetben legalábbis nem az; alkoholistának ugyan alkoholista, de józan állapotban viszonylag normális, még ha néha kissé ideges természetű is), és ha nem is éppen gondos, de amúgy szerető családapa benyomását kelti; a falak között lappangó megnevezhetetlen gonosz erő (de mi nevezzük mondjuk a hotel szellemének) azonban a "ragyogás" médiumi képességével megáldott/megvert gyerkőcre feni a fogát (Danny esetében inkább az utóbbi), ergo többé-kevésbé mindenki megszívja, mire az utolsó oldalra érünk. Amúgy meg nekem pl. édesmindegy milyen szerszámmal vagy sportszerrel agyalják meg szegény delikvenseket a tomboló őrület közepette, és hát most őszintén: kinek hiányoznak az életre kelt sövényállatok vagy hogy Halloran megússza élve, ha cserébe mesteri fényképezést kapunk, valamint egy olyan gyönyörű mondatot, hogy: "All work and no play makes Jack a dull boy”? (egyébként frappánsság szempontjából a regény “Kellögem” - angolul “Redrum” - szlogenjére sem lehet egy rossz szavunk sem). Végezetül - csak hogy azok se maradjanak le semmi fontosról, akik a filmet választják a könyv helyett -, következzék még egy apró adalék: a King-sztori talán egyik legfontosabb, mindenki számára megszívlelendő tanulsága az, hogy ha hozzá sem tudunk szagolni a nyomástartó edények tárgyköréhez, akkor semmi pénzért ne menjünk el kazánfűtőnek, mert könnyen sírás lehet a vége - épület üzemeltetők és gonosz lelkek pedig - ha tehetik - messziről kerüljék az ilyen iszákos, kontár mekkmestereket!

[A regénynek egyébként egy vaskos folytatása is létezik - Álom doktor címen fut -, abban már a felnőtt korba lépett Dan(ny) kínlódását és megtisztulásra tett kísérleteit követhetjük nyomon - spoilerezés nélkül maradjunk csak annyiban, hogy az alma nem esett messze a fájától, már ami az önpusztító életmódot illeti. Talán majd gyűjtök róla borítókat egyszer...semmi sincs kizárva!]



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)