most olvasom

 

kommentek

  • fkristof: @besucher: Az nekem is megfelelne, elvégre ha Stephen King Setét Tornyából vagy Mathesonnál a Lege... (2017.08.18. 15:52) Lauren Beukes: Zoo City
  • besucher: Jó, hogy levágtad az ebédünkről szóló részt :) De csak ismételni tudom magam Scarlett Johanssont a... (2017.08.18. 15:42) Lauren Beukes: Zoo City
  • fkristof: @Balogh Zsolt: Szia! Köszönöm a hozzászólást :) Fogalmam sincs, hogy létezik-e a Holdon efféle ter... (2017.03.29. 08:16) Arthur C. Clarke: Holdrengés
  • Balogh Zsolt: Ma fejeztem be a könyvet. Nekem tetszett, bár így 2017-ben sok részlete már túlhaladott, többek kö... (2017.03.28. 13:59) Arthur C. Clarke: Holdrengés
  • besucher: Régen volt már az utolsó, szeptemberi poszt... (2017.02.03. 13:10) Még élek
  • Utolsó 20

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

október 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (207) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (3) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (201) sf (202) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (202) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Alt Krisztián: Szeghalmi Lőrincz - Levelek az árnyékvilágból

2017.10.10. 11:49 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: horror könyvborító

No nézzenek már oda, ez bitang jó volt, remekül szórakoztam! Ismét egy olyan könyv, ami totál véletlen került a látókörömbe (értsd: 200 forintra leakciózva árulták a Líránál + megtetszett a borítója), ám - mint kiderült - ez egy szerencsés véletlennek bizonyult. Kérem, ha már nálunk nem létezett a gótikus rémregény műfaja, és ki kellett eddig húzzuk saját Drakula gróf és magyar Frankenstein doktor nélkül (ámbátor a Láthatatlan ember nálunk is feltűnt, rögtön kettő is: egyrészt a Gárdonyi-féle, no meg a "ködmön" típusú, igaz ez utóbbiból is be kellett érjük a kis kincskeresővel), hát muszáj volt valakinek kézbe venni a dolgokat és utólag létrehozni egy igazán korhű, hazai kísértet históriát. Alt Krisztián levélregénye vérbeli rémregény, annak ellenére, hogy olvasása közben nem rémülünk meg cseppet sem, de hát félelmet a szintén fiktív levelekből és naplóbejegyzésekből felépülő Drakula lapozgatása során se élt át szerintem senki, szóval ez a szempont nem is hiszem, hogy komoly feltétel lenne egy ilyen könyv esetében, ellenben a témával, ami - bár egy ezerszer lerágott csontról van szó - a Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból című műben mégis elejétől a végéig működik (legalábbis én úgy találtam). Mint írtam, a cselekmény helyszíne hazánk - ha nem is "kis hazánk", hiszen főhősünk, Szeghalmi doktor szűkebb pátriárkája Ung vármegye -, időben pedig az 1839-40-es években járunk.

levelek_az_arnyekvilagbol.jpg

Mindent meg fog kapni a horror műfaj kedvelője, ami csak elvárható egy ilyen alkotástól: lesznek rejtélyes gyilkosságok, lidérces álmok, lesz velejéig romlott boszorkány, tomboló vérfarkas és persze visszajáró lélek is, no meg egy szkeptikus tudósember, aki a mindezekkel való szembesülése során kénytelen feladni addigi földhözragadt hozzáállását. Külön említést érdemel a regény nyelvezete, hiszen az író a kora 19. századnak megfelelő - úgymond autentikus - nyelvezettel írott leveleket tár az olvasó elé, bár hogy ezek ténylegesen mennyire felelnek meg a kor nyelvi kifejezés-módjának, ahhoz én - lévén, hogy nem vagyok nyelvész - nem nagyon tudok hozzászólni, mindenesetre mint hangulatteremtő eszköz nálam bevált, nem tette komolytalanná, megmosolyogtatóvá az írást, épp ellenkezőleg, élvezetesebbé tette mind a mesét, mind annak befogadását. Őszintén mondom: tetszett. A rémtörténetek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlott további magyar vonatkozású olvasmányok: Éjfél (Magyar írók misztikus novellák), Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia - Erdélyi rémtörténetek. Most nagy hirtelenjében ez a kettő jutott az eszembe, mivel ezeket olvastam magam is, de biztos akad még egy pár ezeken kívül is.

Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Jack London: A skarlát

2017.09.18. 12:37 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf jack london

Bár nem ismerem túlzottan a munkásságát, mégis olybá tűnik, hogy Jack London szeretett elmélázni azon, mit tartogat a jövő az emberiség számára. Míg A vaspata című regényében keserves küzdelmek árán megvalósított jóléti kommunista társadalmat vizionált, addig A skarlát című kisregényében már korántsem szán ilyen idillisztikus sorsot sárgolyónk népessége számára. Úgy is írhatnám, hogy a számunkra (gondolok itt rád, aki ezt olvasod és magamra), valamint kortársaink számára, hiszen a kisregényből az derül ki, hogy a kétezres évek elején a jóemberek 99,9999….és-így-tovább-százalékát elviszi egy heves lefolyású és végzetes kimenetelű betegség, a (lehet tippelni!) skarlát. A mű megjelenésekor (anno 1912.) még nem létezett atombomba és még a zombik se jöttek divatba (földönkívüliek ugyan már simán szóba jöhettek volna, hiszen a Világok harca már a XIX. század terméke), ezért azt hiszem ez lehetett egy poszt-apokaliptikus mese esetében a legkézenfekvőbb és leghihetőbb, ha a szerző a teljes pusztulást szerette volna ábrázolni (Mary Shelley 1826-ban már rendesen kitaposta ezt az ösvényt az utána következő írónemzedékek számára). Az írás meglehetősen rövid, apró betűvel szedve valószínűleg gond nélkül be lehetne szuszakolni a Galaktika Magazin retró rovatába, és én nem is írnék róla ehelyütt többet - mindössze az volt a célom, hogy felhívjam rá a figyelmet azok számára, akik szeretik a poszt-apokaliptikus történeteket, de eddig mégis elkerülte a figyelmüket London-nak ez a műve. Létezik szép új kiadása is vállalható áron, így könnyen beszerezhető az érdeklődők számára.

peste-3.png



Bírtam-e a könyvet?: (3/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Stephen King: A ragyogás

2017.09.01. 15:50 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: stephen king sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Kismillió kritika és értekezés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Stephen King történeteit meg lehet-e tisztességesen filmesíteni (értsd: visszakapunk-e valamit az író által megteremtett hangulatból), ha igen, érdemes-e egyáltalán, s ha valaki arra vetemedett, hogy mégis ilyesmit kövessen el, akkor mivel és hogy cseszte el az egyetlen esélyét (merthogy rendszerint így végződnek ezek a "próbálkozások"). A képzeletbeli dobogón rendszerint olyan alkotások kapnak helyet, mint A remény rabjai vagy a Halálsoron, míg a süllyesztőbe a Rémkoppantókhoz hasonló balfogásokat sorolják. Bár megoszlanak a vélemények, a Stanley Kubrick-féle A ragyogás általában a toplista élén diadalmaskodik, szerintem abszolút megalapozottan - és hogy miért szaporítom a szót filmekről, ahelyett, hogy a regényről írnék? Nos azért, mert bár tíz esetből kilencszer arra hajlok, hogy inkább egy könyv, mint az abból készült film, ez alkalommal mégis megkockáztatom (sértődés ne essék, testvérek), hogy nem sokat veszít az, aki nem olvassa el A ragyogás című regényt, hanem helyette megnézi inkább az azonos című, 1980-as keltezésű mozgóképet. Hangsúlyozom: ezzel nem a film alapjául szolgáló eredeti művet akarom ledegradálni (hiszen, ha megnézzük teszem azt a molyon, a könyv jó pár horror rajongó kedvenc King-regénye között szerepel), inkább arról van szó, hogy szerintem alapvetően egy olyan jól sikerült feldolgozásról van szó, ami lehetőséget teremt az érdeklődő számára, hogy tartalmasabb King-írásművekre fordítsa szűkös szabadidejét, mondjuk rágja végig magát az Az két kötetén (neadjisten a Setét Torony hét kötetén) vagy olvassa el helyette Tortúrát, a Christine-t és még sorolhatnánk napestig - egyébként direkt olyan regényeket javasoltam, amelyek esetében gondolkodás nélkül a könyvet választanám a mozi helyett (nem beszélve egyik személyes kedvencemről, a Rémület a sivatagban-ról, aminél számomra egy percig sem kérdés, hogy a filmet úgy elbaszták, mint annak a rendje).

el_resplandor_the_shining_kubrick_1980_poster036.jpg

Naná, persze, vannak kardinális különbségek az eredeti és a feldolgozás között: a legalapvetőbbnek számomra az tűnt, hogy a filmben a Jack Nicholson által megformált karakter (amúgy Jack Torrance névre hallgat) - elég csak Nicholson fizimiskájára vetni egy pillantást, hogy meggyőződjünk róla - már eleve a becsavarodás határán táncol, így nem csoda hát, ha az elszigeteltség hamar kihozza belőle a dühöngő vadállatot (valahol érthető is: sokan már attól totál kikészülnének, ha egy hétre non-stop összezárnák őket a családjukkal, pláne ha hónapokon keresztül másznának egymás agyára egy behavazott szállodában, ahonnan ki sem mozdulhatnak) - az meg, hogy valami irtóra nem stimmel a Szépkilátás szállodával - hogy úgy mondjam -, amolyan aláfestő körülményként szerepel a családon belüli erőszak ábrázolása mellett; a família hangulata már amúgy is a béka segge alatt volt, szóval a kísértetjárta épület tréfás kis lelki-terror adalékai már csak habot jelentenek a tortán, mintegy katalizálva a folyamatot, aminek a tetőpontján az alapból sem százas Jack végleg kiborul (az anya és fia pedig akkor már - részben a szállodában folyó paranormális tevékenységeknek köszönhetően - jóformán az árnyékuktól is félnek). Ezzel szemben Kingnél egy megcsúszott lélek próbál kikecmeregni az alkoholizmus és a mindinkább fenyegető elszegényedés karmai közül, csak éppen a létező legszarabb helyet sikerül neki és szeretteinek kifogniuk az újrakezdéshez. A regényben Jack igazából nem egy őrült pszichopata (kezdetben legalábbis nem az; alkoholistának ugyan alkoholista, de józan állapotban viszonylag normális, még ha néha kissé ideges természetű is), és ha nem is éppen gondos, de amúgy szerető családapa benyomását kelti; a falak között lappangó megnevezhetetlen gonosz erő (de mi nevezzük mondjuk a hotel szellemének) azonban a "ragyogás" médiumi képességével megáldott/megvert gyerkőcre feni a fogát (Danny esetében inkább az utóbbi), ergo többé-kevésbé mindenki megszívja, mire az utolsó oldalra érünk. Amúgy meg nekem pl. édesmindegy milyen szerszámmal vagy sportszerrel agyalják meg szegény delikvenseket a tomboló őrület közepette, és hát most őszintén: kinek hiányoznak az életre kelt sövényállatok vagy hogy Halloran megússza élve, ha cserébe mesteri fényképezést kapunk, valamint egy olyan gyönyörű mondatot, hogy: "All work and no play makes Jack a dull boy”? (egyébként frappánsság szempontjából a regény “Kellögem” - angolul “Redrum” - szlogenjére sem lehet egy rossz szavunk sem). Végezetül - csak hogy azok se maradjanak le semmi fontosról, akik a filmet választják a könyv helyett -, következzék még egy apró adalék: a King-sztori talán egyik legfontosabb, mindenki számára megszívlelendő tanulsága az, hogy ha hozzá sem tudunk szagolni a nyomástartó edények tárgyköréhez, akkor semmi pénzért ne menjünk el kazánfűtőnek, mert könnyen sírás lehet a vége - épület üzemeltetők és gonosz lelkek pedig - ha tehetik - messziről kerüljék az ilyen iszákos, kontár mekkmestereket!

[A regénynek egyébként egy vaskos folytatása is létezik - Álom doktor címen fut -, abban már a felnőtt korba lépett Dan(ny) kínlódását és megtisztulásra tett kísérleteit követhetjük nyomon - spoilerezés nélkül maradjunk csak annyiban, hogy az alma nem esett messze a fájától, már ami az önpusztító életmódot illeti. Talán majd gyűjtök róla borítókat egyszer...semmi sincs kizárva!]



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Lauren Beukes: Zoo City

2017.08.18. 15:36 | fkristof | 2 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Nagyon belejöttünk, maradjunk tehát továbbra is Lauren Beukes-nél. Zoo City, azaz Állatváros, de ha johannesburgi gettót mondunk, akkor se lövünk bakot, azt hiszem (bár igaz, ami igaz, fele annyira sem hangzatos). No, először is kategorizáljunk, címkézzünk, skatulyázzunk: amíg a Moxyland inkább cyberpunk volt, addig a Zoo City-t nevezzük jobb híján urban fantasynak. Nem azért írtam ezt, mert annyira odáig vagyok a keretek közé szorítással, hanem mindössze annyit akartam jó előre jelezni, hogy aki inkább klasszikus irányvonalat képviselő sci-fit olvasna, az forgasson mondjuk rá Dicket vagy Asimovot, aki meg szívesebben fogadja pl. a horror sztorikat, az a Zoo City helyett vegye kezébe az Árvácskát Móricz Zsigmondtól :-) Ettől a pontból pedig átmegyünk posztmodernbe, csak tessék figyelni! Spoiler-veszély!!!

(Kattintásra az alant található kép, amely egy köztem és besucher között lezajlott beszélgetés képtömörítési eljárással létrehozott lenyomata - ha a html istene is úgy akarja -, egy új ablakban nagyobb/olvashatóbb formában jelenik meg.)

zoocity_szoveg.jpg

(spoiler-veszély vége)

"Ismerjük a Bechdel tesztet? Egyszerű: van-e az adott fikciós műben két nő, akik beszélnek egymással, ráadásul olyan témáról, ami nem egy férfi? Sajnos nagyon sok könyv és film elbukik ezen az egyszerű teszten, beleértve a legnagyobb hollywoodi blockbustereket is. A sci-fi-irodalom is csak az utóbbi években kezdett női szerzőket felvonultatni [kivéve esetleg Ursula K. Le Guin-t vagy Marion Zimmer Bradley-t - a szerk.], amivel egy sokat kritizált, régi adósságot, a SF-machóságot orvosolja. A Zoo City szerencsére átmegy a Bechdel-teszten (tehát két női szereplő másról is beszél egymással, mint férfiakról), de ezen kívül sok egyéb szemszögből is jól megírt, érdekes történet. A csilivili alternatív világban végülis egy noir krimit olvashatunk: eltűnt személyeket kell megtalálnia főhősnőnknek. Mindez ügyesen van leöntve Johannesburg alternatív valóságával, keserű kritikával a popiparról, fájó aktualitással az újságírásról. Érdekességként említem, hogy az Ad Astra kiadó legtöbb könyve jelen idejű narratívát alkalmaz, és ez a Zoo Cityben is így van. Valamelyik szerkesztő tudat alatt bizonyára ezt kedveli. Nekem a múlt idejű narratíva jobban bejön, bizonyára túl sok klasszikus regényt olvastam. De ettől eltekintve a regény jó, szórakoztató és még elgondolkodtató is ─ egyike volt 2016-ban a tényleg letehetetlenül pörgős olvasmányaimnak. Az Internet szerint (és akkor biztos így van) folyamatosan dolgoz(gat)nak a megfilmesítésén. Remélem, csak azért akadozik, mert Scarlett Johansson nem ért rá a főszerepre. Igaz, ő nem fekete, mint a regény főhőse, de mit számít, játszott már ázsiait is (a téma iránt érdeklődők a “Ghost In The Shell whitewashing” kifejezésre keressenek rá). Megválaszolnám a fő kérdést: érdemes-e ezt a könyvet megvásárolni? Az Ad Astra akcióiban mindenképpen, de ha valaki Debrecenben kölcsönkéri, szívesen oda is adom."

[Az idézőjelek közé ékelve besucher barátom gondolatait olvashattátok, amint azt nyilván már mindenki magától ki is találta - feltéve ha tényleg ki tudta nagyítani a fönti képet :)]



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Lauren Beukes: Moxyland

2017.08.04. 13:40 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Igen, ez komoly: amint az látszik, vannak még csodák - most őszintén, emelje fel a kezét, aki bízott benne, hogy még valaha is új bejegyzést fog olvasni a Tufaboron :-) (Én se gondoltam volna… egyébként van ott valaki egyáltalán?) Csütörtökön tokaji utazás munkaügyben, jó hét óra dekkolás a hátsó ülésen, pont ideális időtartam egy háromszáz oldalas sf leküzdésére, úgy-é? A szerző hölgyet ugyan még az ismeretlenség jótékony homálya fedi előttem, de a borító igényes és csábít a közelebbi ismeretség megkötésére (nemrég vettem pár, a kiadványok külső megjelenése alapján igazán ígéretesnek ígérkező regényt az Ad Astra kiadó műhelyétől, szóval még az sem elképzelhetetlen, hogy kedves kis blogom verdes majd még néhányat a végső kimúlás előtt). William Gibson neve a címoldalon nem véletlen, inkább amolyan iránymutatásul szolgál a leendő olvasó számára: a regény a cyberpunk (ha valakinek ez sérti a szemét, akkor kiberpunknak is írhatom, nekem aztán édesmindegy) stílusirányzatba sorolható, bár nem a kiberveres, mátrixos jövőben játszódó típusról van szó, hanem egy kevésbé futurisztikus, és nagyon is elképzelhető disztópikus világot mutat be számunkra. A 2018-ra datált cselekmény a dél-afrikai Fokvárosban játszódik, s bár a közeli időpont miatt a benne foglalt "technológiai nyomor" határidőre már biztos nem fog megvalósulni, azért - mint azt írtam - sci-fihez képest az egész elég hihetőre, életszagúra sikeredett. Egyrészt adott egy elnyomó, fasisztoid rendőrállam, ami az "alattvalók" totális ellenőrzésére és megfélemlítésére törekszik a mindennapokban (ésatöbbi - említettem: elnyomás van), megspékelve ez a társadalmi és földrajzi szegregációval (a Dél-Afrikai Köztársaságban - ha jól emlékszem - ennek bizonyos "történelmi hagyományai" vannak). Másrészt a gazdasági életet a multik irányítják, rátelepedve a média és a reklámok által agymosott/(márkáktól és egyéb szerektől)függő/boltkóros zombi fogyasztók és felhasználók pénztárcájára, mindeközben az open-space labirintusok mélyén eltemetett, önkéntes rabszolgának leszerződött vállalati droidokból sajtolják ki azok utolsó csepp energiáját és tehetségét. Az SF leginkább ott kerül a képbe, ahogyan ez a XXI. századi magas színvonalú elnyomás megvalósul: például már minden polgár a kormányzat által követett okostelefonokon keresztül kényszerül kommunikálni, de azok használatával azonosítja magát, fizet a pénztáraknál, lép be az engedélyezett ajtókon, sőt a fenyítés is a mobilon át valósul meg. Vannak még persze génmódosítási újítások, nanobotok, gyilkos kórok és tökéletesített second-life játékok (hogy aki megteheti és képes megfizetni, elmenekülhessen a való világból) és más egyéb finomságok, ezekkel mind megismerkedhet a tisztelt olvasó – továbbá néhány olyan fiatal csókával is, akiknek mindez nem teszik: hackerekkel, forradalmárokkal. Maga a regény négy főszereplő köré szövi az elképzelt disztópia bemutatását; nagyívű történetet sajnos nem tár elénk az írónő, inkább egy amolyan esemény-sorozatot mesél el, melynek során a fiatalok sorsa metszéspontba kerül, utána pedig ki-ki megy a maga útján (már aki életben marad…). Mivel is zárhatnám soraimat? Bár az összbenyomás koránt sem rossz, a megrendülés elmaradt; valami kis plusz hiányzott számomra – talán egy igazán jó sztori, vagy legalább olyan karakterek, akik megnyerőek és akiknek a sorsa kicsit is érdekel. Így leginkább a papíron megelevenedő disztópia hitelesnek tűnő bemutatása, ami a mérleg pozitív oldala felé billenti azt a bizonyos nyelvet. Szerencse, hogy akciós volt a könyv, így utólag a teljes árát sajnáltam volna érte.



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)