most olvasom

 

kommentek

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

február 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (210) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (4) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (204) sf (205) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (205) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Stephen King: A ragyogás

2017.09.01. 15:50 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: stephen king sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Kismillió kritika és értekezés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Stephen King történeteit meg lehet-e tisztességesen filmesíteni (értsd: visszakapunk-e valamit az író által megteremtett hangulatból), ha igen, érdemes-e egyáltalán, s ha valaki arra vetemedett, hogy mégis ilyesmit kövessen el, akkor mivel és hogy cseszte el az egyetlen esélyét (merthogy rendszerint így végződnek ezek a "próbálkozások"). A képzeletbeli dobogón rendszerint olyan alkotások kapnak helyet, mint A remény rabjai vagy a Halálsoron, míg a süllyesztőbe a Rémkoppantókhoz hasonló balfogásokat sorolják. Bár megoszlanak a vélemények, a Stanley Kubrick-féle A ragyogás általában a toplista élén diadalmaskodik, szerintem abszolút megalapozottan - és hogy miért szaporítom a szót filmekről, ahelyett, hogy a regényről írnék? Nos azért, mert bár tíz esetből kilencszer arra hajlok, hogy inkább egy könyv, mint az abból készült film, ez alkalommal mégis megkockáztatom (sértődés ne essék, testvérek), hogy nem sokat veszít az, aki nem olvassa el A ragyogás című regényt, hanem helyette megnézi inkább az azonos című, 1980-as keltezésű mozgóképet. Hangsúlyozom: ezzel nem a film alapjául szolgáló eredeti művet akarom ledegradálni (hiszen, ha megnézzük teszem azt a molyon, a könyv jó pár horror rajongó kedvenc King-regénye között szerepel), inkább arról van szó, hogy szerintem alapvetően egy olyan jól sikerült feldolgozásról van szó, ami lehetőséget teremt az érdeklődő számára, hogy tartalmasabb King-írásművekre fordítsa szűkös szabadidejét, mondjuk rágja végig magát az Az két kötetén (neadjisten a Setét Torony hét kötetén) vagy olvassa el helyette Tortúrát, a Christine-t és még sorolhatnánk napestig - egyébként direkt olyan regényeket javasoltam, amelyek esetében gondolkodás nélkül a könyvet választanám a mozi helyett (nem beszélve egyik személyes kedvencemről, a Rémület a sivatagban-ról, aminél számomra egy percig sem kérdés, hogy a filmet úgy elbaszták, mint annak a rendje).

el_resplandor_the_shining_kubrick_1980_poster036.jpg

Naná, persze, vannak kardinális különbségek az eredeti és a feldolgozás között: a legalapvetőbbnek számomra az tűnt, hogy a filmben a Jack Nicholson által megformált karakter (amúgy Jack Torrance névre hallgat) - elég csak Nicholson fizimiskájára vetni egy pillantást, hogy meggyőződjünk róla - már eleve a becsavarodás határán táncol, így nem csoda hát, ha az elszigeteltség hamar kihozza belőle a dühöngő vadállatot (valahol érthető is: sokan már attól totál kikészülnének, ha egy hétre non-stop összezárnák őket a családjukkal, pláne ha hónapokon keresztül másznának egymás agyára egy behavazott szállodában, ahonnan ki sem mozdulhatnak) - az meg, hogy valami irtóra nem stimmel a Szépkilátás szállodával - hogy úgy mondjam -, amolyan aláfestő körülményként szerepel a családon belüli erőszak ábrázolása mellett; a família hangulata már amúgy is a béka segge alatt volt, szóval a kísértetjárta épület tréfás kis lelki-terror adalékai már csak habot jelentenek a tortán, mintegy katalizálva a folyamatot, aminek a tetőpontján az alapból sem százas Jack végleg kiborul (az anya és fia pedig akkor már - részben a szállodában folyó paranormális tevékenységeknek köszönhetően - jóformán az árnyékuktól is félnek). Ezzel szemben Kingnél egy megcsúszott lélek próbál kikecmeregni az alkoholizmus és a mindinkább fenyegető elszegényedés karmai közül, csak éppen a létező legszarabb helyet sikerül neki és szeretteinek kifogniuk az újrakezdéshez. A regényben Jack igazából nem egy őrült pszichopata (kezdetben legalábbis nem az; alkoholistának ugyan alkoholista, de józan állapotban viszonylag normális, még ha néha kissé ideges természetű is), és ha nem is éppen gondos, de amúgy szerető családapa benyomását kelti; a falak között lappangó megnevezhetetlen gonosz erő (de mi nevezzük mondjuk a hotel szellemének) azonban a "ragyogás" médiumi képességével megáldott/megvert gyerkőcre feni a fogát (Danny esetében inkább az utóbbi), ergo többé-kevésbé mindenki megszívja, mire az utolsó oldalra érünk. Amúgy meg nekem pl. édesmindegy milyen szerszámmal vagy sportszerrel agyalják meg szegény delikvenseket a tomboló őrület közepette, és hát most őszintén: kinek hiányoznak az életre kelt sövényállatok vagy hogy Halloran megússza élve, ha cserébe mesteri fényképezést kapunk, valamint egy olyan gyönyörű mondatot, hogy: "All work and no play makes Jack a dull boy”? (egyébként frappánsság szempontjából a regény “Kellögem” - angolul “Redrum” - szlogenjére sem lehet egy rossz szavunk sem). Végezetül - csak hogy azok se maradjanak le semmi fontosról, akik a filmet választják a könyv helyett -, következzék még egy apró adalék: a King-sztori talán egyik legfontosabb, mindenki számára megszívlelendő tanulsága az, hogy ha hozzá sem tudunk szagolni a nyomástartó edények tárgyköréhez, akkor semmi pénzért ne menjünk el kazánfűtőnek, mert könnyen sírás lehet a vége - épület üzemeltetők és gonosz lelkek pedig - ha tehetik - messziről kerüljék az ilyen iszákos, kontár mekkmestereket!

[A regénynek egyébként egy vaskos folytatása is létezik - Álom doktor címen fut -, abban már a felnőtt korba lépett Dan(ny) kínlódását és megtisztulásra tett kísérleteit követhetjük nyomon - spoilerezés nélkül maradjunk csak annyiban, hogy az alma nem esett messze a fájától, már ami az önpusztító életmódot illeti. Talán majd gyűjtök róla borítókat egyszer...semmi sincs kizárva!]



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Lauren Beukes: Zoo City

2017.08.18. 15:36 | fkristof | 2 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Nagyon belejöttünk, maradjunk tehát továbbra is Lauren Beukes-nél. Zoo City, azaz Állatváros, de ha johannesburgi gettót mondunk, akkor se lövünk bakot, azt hiszem (bár igaz, ami igaz, fele annyira sem hangzatos). No, először is kategorizáljunk, címkézzünk, skatulyázzunk: amíg a Moxyland inkább cyberpunk volt, addig a Zoo City-t nevezzük jobb híján urban fantasynak. Nem azért írtam ezt, mert annyira odáig vagyok a keretek közé szorítással, hanem mindössze annyit akartam jó előre jelezni, hogy aki inkább klasszikus irányvonalat képviselő sci-fit olvasna, az forgasson mondjuk rá Dicket vagy Asimovot, aki meg szívesebben fogadja pl. a horror sztorikat, az a Zoo City helyett vegye kezébe az Árvácskát Móricz Zsigmondtól :-) Ettől a pontból pedig átmegyünk posztmodernbe, csak tessék figyelni! Spoiler-veszély!!!

(Kattintásra az alant található kép, amely egy köztem és besucher között lezajlott beszélgetés képtömörítési eljárással létrehozott lenyomata - ha a html istene is úgy akarja -, egy új ablakban nagyobb/olvashatóbb formában jelenik meg.)

zoocity_szoveg.jpg

(spoiler-veszély vége)

"Ismerjük a Bechdel tesztet? Egyszerű: van-e az adott fikciós műben két nő, akik beszélnek egymással, ráadásul olyan témáról, ami nem egy férfi? Sajnos nagyon sok könyv és film elbukik ezen az egyszerű teszten, beleértve a legnagyobb hollywoodi blockbustereket is. A sci-fi-irodalom is csak az utóbbi években kezdett női szerzőket felvonultatni [kivéve esetleg Ursula K. Le Guin-t vagy Marion Zimmer Bradley-t - a szerk.], amivel egy sokat kritizált, régi adósságot, a SF-machóságot orvosolja. A Zoo City szerencsére átmegy a Bechdel-teszten (tehát két női szereplő másról is beszél egymással, mint férfiakról), de ezen kívül sok egyéb szemszögből is jól megírt, érdekes történet. A csilivili alternatív világban végülis egy noir krimit olvashatunk: eltűnt személyeket kell megtalálnia főhősnőnknek. Mindez ügyesen van leöntve Johannesburg alternatív valóságával, keserű kritikával a popiparról, fájó aktualitással az újságírásról. Érdekességként említem, hogy az Ad Astra kiadó legtöbb könyve jelen idejű narratívát alkalmaz, és ez a Zoo Cityben is így van. Valamelyik szerkesztő tudat alatt bizonyára ezt kedveli. Nekem a múlt idejű narratíva jobban bejön, bizonyára túl sok klasszikus regényt olvastam. De ettől eltekintve a regény jó, szórakoztató és még elgondolkodtató is ─ egyike volt 2016-ban a tényleg letehetetlenül pörgős olvasmányaimnak. Az Internet szerint (és akkor biztos így van) folyamatosan dolgoz(gat)nak a megfilmesítésén. Remélem, csak azért akadozik, mert Scarlett Johansson nem ért rá a főszerepre. Igaz, ő nem fekete, mint a regény főhőse, de mit számít, játszott már ázsiait is (a téma iránt érdeklődők a “Ghost In The Shell whitewashing” kifejezésre keressenek rá). Megválaszolnám a fő kérdést: érdemes-e ezt a könyvet megvásárolni? Az Ad Astra akcióiban mindenképpen, de ha valaki Debrecenben kölcsönkéri, szívesen oda is adom."

[Az idézőjelek közé ékelve besucher barátom gondolatait olvashattátok, amint azt nyilván már mindenki magától ki is találta - feltéve ha tényleg ki tudta nagyítani a fönti képet :)]



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Lauren Beukes: Moxyland

2017.08.04. 13:40 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Igen, ez komoly: amint az látszik, vannak még csodák - most őszintén, emelje fel a kezét, aki bízott benne, hogy még valaha is új bejegyzést fog olvasni a Tufaboron :-) (Én se gondoltam volna… egyébként van ott valaki egyáltalán?) Csütörtökön tokaji utazás munkaügyben, jó hét óra dekkolás a hátsó ülésen, pont ideális időtartam egy háromszáz oldalas sf leküzdésére, úgy-é? A szerző hölgyet ugyan még az ismeretlenség jótékony homálya fedi előttem, de a borító igényes és csábít a közelebbi ismeretség megkötésére (nemrég vettem pár, a kiadványok külső megjelenése alapján igazán ígéretesnek ígérkező regényt az Ad Astra kiadó műhelyétől, szóval még az sem elképzelhetetlen, hogy kedves kis blogom verdes majd még néhányat a végső kimúlás előtt). William Gibson neve a címoldalon nem véletlen, inkább amolyan iránymutatásul szolgál a leendő olvasó számára: a regény a cyberpunk (ha valakinek ez sérti a szemét, akkor kiberpunknak is írhatom, nekem aztán édesmindegy) stílusirányzatba sorolható, bár nem a kiberveres, mátrixos jövőben játszódó típusról van szó, hanem egy kevésbé futurisztikus, és nagyon is elképzelhető disztópikus világot mutat be számunkra. A 2018-ra datált cselekmény a dél-afrikai Fokvárosban játszódik, s bár a közeli időpont miatt a benne foglalt "technológiai nyomor" határidőre már biztos nem fog megvalósulni, azért - mint azt írtam - sci-fihez képest az egész elég hihetőre, életszagúra sikeredett. Egyrészt adott egy elnyomó, fasisztoid rendőrállam, ami az "alattvalók" totális ellenőrzésére és megfélemlítésére törekszik a mindennapokban (ésatöbbi - említettem: elnyomás van), megspékelve ez a társadalmi és földrajzi szegregációval (a Dél-Afrikai Köztársaságban - ha jól emlékszem - ennek bizonyos "történelmi hagyományai" vannak). Másrészt a gazdasági életet a multik irányítják, rátelepedve a média és a reklámok által agymosott/(márkáktól és egyéb szerektől)függő/boltkóros zombi fogyasztók és felhasználók pénztárcájára, mindeközben az open-space labirintusok mélyén eltemetett, önkéntes rabszolgának leszerződött vállalati droidokból sajtolják ki azok utolsó csepp energiáját és tehetségét. Az SF leginkább ott kerül a képbe, ahogyan ez a XXI. századi magas színvonalú elnyomás megvalósul: például már minden polgár a kormányzat által követett okostelefonokon keresztül kényszerül kommunikálni, de azok használatával azonosítja magát, fizet a pénztáraknál, lép be az engedélyezett ajtókon, sőt a fenyítés is a mobilon át valósul meg. Vannak még persze génmódosítási újítások, nanobotok, gyilkos kórok és tökéletesített second-life játékok (hogy aki megteheti és képes megfizetni, elmenekülhessen a való világból) és más egyéb finomságok, ezekkel mind megismerkedhet a tisztelt olvasó – továbbá néhány olyan fiatal csókával is, akiknek mindez nem teszik: hackerekkel, forradalmárokkal. Maga a regény négy főszereplő köré szövi az elképzelt disztópia bemutatását; nagyívű történetet sajnos nem tár elénk az írónő, inkább egy amolyan esemény-sorozatot mesél el, melynek során a fiatalok sorsa metszéspontba kerül, utána pedig ki-ki megy a maga útján (már aki életben marad…). Mivel is zárhatnám soraimat? Bár az összbenyomás koránt sem rossz, a megrendülés elmaradt; valami kis plusz hiányzott számomra – talán egy igazán jó sztori, vagy legalább olyan karakterek, akik megnyerőek és akiknek a sorsa kicsit is érdekel. Így leginkább a papíron megelevenedő disztópia hitelesnek tűnő bemutatása, ami a mérleg pozitív oldala felé billenti azt a bizonyos nyelvet. Szerencse, hogy akciós volt a könyv, így utólag a teljes árát sajnáltam volna érte.



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Még élek

2017.01.28. 11:24 | fkristof | 2 komment

Share |

Csak gondoltam, szólok :)

Stanislaw Lem: Solaris

2016.09.15. 10:37 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus stanislaw lem könyvborító sf

me, hát elérkeztem a 200. borító-galéria bemutatásához, így arra jutottam, hogy az alkalomhoz illően valami fajsúlyos, számos kiadást megért regény fedlapjaiból készítek összeállítást: legyen miben gyönyörködnie a kedves olvasónak." - gondoltam, azután utánaszámoltam és a számok mást mutattak! Szabotázs történt! Nem 200, hanem 201 ! Basszus, ezt rendesen benéztem, elpazaroltam a Vastanácsra a "Jubileumi Bejegyzést", nem rossz könyv ugyan, de mégis... Hát, ezért már nem fogom megváltoztatni a kialakult sorrendet, hiszen jelentősége semmi, kétszáz regény ide vagy oda, ugyan ki számolja, nem igaz? :D  No, de eredetileg ide (vagyis oda), amint azt a fejléc is mutatja Stanislaw Lem Solaris című regényét szántam, amely számomra a sci-fi felé történő tapogatózásaim kezdetét idézi fel, amolyan mérföldkő, bár ez kissé patetikusan hangzik. A könyv egyébként évekig a polcon pihent, ámbár nem az enyémen, hanem fateromén. Apa tagja volt a Magyar Könyvklubnak, ahonnan háborús regényeket vásárolt negyedévente, és a könyvklubosok - talán az új belépő felé tanúsított figyelmesség gyanánt - ajándékba küldték neki ezt a keményfedeles kötetet, amit ő gyakorlatilag soha a kezébe se vett (katonák, kémek, nácik, szovjetek jöhetnek minden mennyiségben, de a tudományos-fantasztikumot nem csípi), én azonban időről-időre levettem a méltánytalanul elhanyagolt regényt a polcról, hogy szemezzek vele, majd visszategyem a helyére. Amikor végül rászántam magamat az elolvasására (akkor már asszem túl voltam a Világok harcán, az Alapítvány-trilógián, meg pár Aliens-regényen, szóval kedvet kaptam az SF-hez), ültő helyemben nyomtam le a nyomasztó, mégis lehengerlő írást. Talán mondanom sem kell: a kötet azonmód átvándorolt a saját könyvespolcomra, s azóta is megbecsült darabja. Ismét elröppent pár év, megszületett ez a blog, s már az elején felmerült bennem, hogy a Solaris megérdemel egy posztot (hiszen akkora alapmű), besucher barátom, akihez már korábban is fordultam egy-egy ismertetőért, ehhez úgyszintén írt pár sort, szóval minden összeállt a bejegyzéshez, csak valahogy mindig elhalasztódott a dolog (besuchernek 2013-ra ígértem, hogy viszontláthatja az írását a blogban, szóval alig 3 év csúszásban vagyok az ígértemhez képest :)). Az adóságokat meg kell adni, a tartozásokat rendezni kell, ez nem vitás, következzék hát besucher véleménye a Solarisról.

solaris_victongai.jpg

“Ez a klasszikus sci-fi-regény. Csak szuperlativuszokban lehet beszélni róla. Mind SF-szempontból, mind szépirodalmi szempontból remek olvasnivaló. Jók a karakterek, izgalmas a történet, varázslatos a helyszín, sejtelmesek a jelenetek, elgondolkodtató a világ és a gondolatmenet, komoly kérdéseket feszeget és így tovább, és így tovább. Nem csoda, hogy a Magvető Kiadó egyik szépirodalmi sorozatában is megjelent már, meglehetősen uniformizált borítóval. Persze borítóból tömérdek van: vagány, modern, klasszikus, pulp jellegű, vagy épp valamelyik filmváltozatra hajazó (háromszor is megfilmesítették e művet - ebből én kettőt láttam, de egyik sem nagyon tetszett, akárcsak Lemnek). Mivel én először a Kriterion kiadó kiadását olvastam, nekem az a borító a kedvencem, a kötet sejtelmes belső illusztrációival együtt. De a sárga, agy-szerű bolygót ábrázoló borító is jópofa. A Google képkeresője százával ontja a borítókat, elég rákeresni. Némelyikből pólót is lehetne nyomtatni - lehet, hogy fogok is majd. A mű kulturális hatása óriási. Operákat írtak belőle, megfilmesítették, termékeket neveztek el róla (operációs rendszert, meg együttest is). Egyszóval kihagyhatatlan. Aki olvasta, tudja, miről beszélek, aki meg nem, feltétlenül vegye fontolóra az elolvasását.”

No comment.



Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)