most olvasom

 

kommentek

  • besucher: Ó, a régi jó Solaris! Azóta még egyszer elolvastam! Nekem az a borítós kiadás van meg, ami a listá... (2016.09.27. 14:22) Stanislaw Lem: Solaris
  • besucher: Köszi, hogy előhúztad régi-régi írásom! (2016.08.12. 11:27) Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja
  • fkristof: @Celtic: Nálam a John Irving regényeken üt átok :) A Garp szerint a világ egy buszos utazás során ... (2016.07.10. 14:41) Utazások az időgéppel
  • fkristof: @Celtic: Nem egy sf regény / novella esetében találkoztam már ezzel a jelenséggel, mármint hogy ha... (2016.07.10. 14:36) Patrice Duvic: Végállomás
  • Celtic: Eletemben ket Wells-konyvet vettem - mindketto nyomdahibas volt (pontosabban ugye ez jott a klubta... (2016.07.10. 13:06) Utazások az időgéppel
  • Utolsó 20

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

december 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (2) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (202) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (3) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (197) sf (198) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (2) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (198) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Stanislaw Lem: Solaris

2016.09.15. 10:37 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus stanislaw lem könyvborító sf

me, hát elérkeztem a 200. borító-galéria bemutatásához, így arra jutottam, hogy az alkalomhoz illően valami fajsúlyos, számos kiadást megért regény fedlapjaiból készítek összeállítást: legyen miben gyönyörködnie a kedves olvasónak." - gondoltam, azután utánaszámoltam és a számok mást mutattak! Szabotázs történt! Nem 200, hanem 201 ! Basszus, ezt rendesen benéztem, elpazaroltam a Vastanácsra a "Jubileumi Bejegyzést", nem rossz könyv ugyan, de mégis... Hát, ezért már nem fogom megváltoztatni a kialakult sorrendet, hiszen jelentősége semmi, kétszáz regény ide vagy oda, ugyan ki számolja, nem igaz? :D  No, de eredetileg ide (vagyis oda), amint azt a fejléc is mutatja Stanislaw Lem Solaris című regényét szántam, amely számomra a sci-fi felé történő tapogatózásaim kezdetét idézi fel, amolyan mérföldkő, bár ez kissé patetikusan hangzik. A könyv egyébként évekig a polcon pihent, ámbár nem az enyémen, hanem fateromén. Apa tagja volt a Magyar Könyvklubnak, ahonnan háborús regényeket vásárolt negyedévente, és a könyvklubosok - talán az új belépő felé tanúsított figyelmesség gyanánt - ajándékba küldték neki ezt a keményfedeles kötetet, amit ő gyakorlatilag soha a kezébe se vett (katonák, kémek, nácik, szovjetek jöhetnek minden mennyiségben, de a tudományos-fantasztikumot nem csípi), én azonban időről-időre levettem a méltánytalanul elhanyagolt regényt a polcról, hogy szemezzek vele, majd visszategyem a helyére. Amikor végül rászántam magamat az elolvasására (akkor már asszem túl voltam a Világok harcán, az Alapítvány-trilógián, meg pár Aliens-regényen, szóval kedvet kaptam az SF-hez), ültő helyemben nyomtam le a nyomasztó, mégis lehengerlő írást. Talán mondanom sem kell: a kötet azonmód átvándorolt a saját könyvespolcomra, s azóta is megbecsült darabja. Ismét elröppent pár év, megszületett ez a blog, s már az elején felmerült bennem, hogy a Solaris megérdemel egy posztot (hiszen akkora alapmű), besucher barátom, akihez már korábban is fordultam egy-egy ismertetőért, ehhez úgyszintén írt pár sort, szóval minden összeállt a bejegyzéshez, csak valahogy mindig elhalasztódott a dolog (besuchernek 2013-ra ígértem, hogy viszontláthatja az írását a blogban, szóval alig 3 év csúszásban vagyok az ígértemhez képest :)). Az adóságokat meg kell adni, a tartozásokat rendezni kell, ez nem vitás, következzék hát besucher véleménye a Solarisról.

solaris_victongai.jpg

“Ez a klasszikus sci-fi-regény. Csak szuperlativuszokban lehet beszélni róla. Mind SF-szempontból, mind szépirodalmi szempontból remek olvasnivaló. Jók a karakterek, izgalmas a történet, varázslatos a helyszín, sejtelmesek a jelenetek, elgondolkodtató a világ és a gondolatmenet, komoly kérdéseket feszeget és így tovább, és így tovább. Nem csoda, hogy a Magvető Kiadó egyik szépirodalmi sorozatában is megjelent már, meglehetősen uniformizált borítóval. Persze borítóból tömérdek van: vagány, modern, klasszikus, pulp jellegű, vagy épp valamelyik filmváltozatra hajazó (háromszor is megfilmesítették e művet - ebből én kettőt láttam, de egyik sem nagyon tetszett, akárcsak Lemnek). Mivel én először a Kriterion kiadó kiadását olvastam, nekem az a borító a kedvencem, a kötet sejtelmes belső illusztrációival együtt. De a sárga, agy-szerű bolygót ábrázoló borító is jópofa. A Google képkeresője százával ontja a borítókat, elég rákeresni. Némelyikből pólót is lehetne nyomtatni - lehet, hogy fogok is majd. A mű kulturális hatása óriási. Operákat írtak belőle, megfilmesítették, termékeket neveztek el róla (operációs rendszert, meg együttest is). Egyszóval kihagyhatatlan. Aki olvasta, tudja, miről beszélek, aki meg nem, feltétlenül vegye fontolóra az elolvasását.”

No comment.



Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

China Miéville: Vastanács

2016.08.22. 12:03 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Ismételten Új-Crobuzon felé vesszük az irányt, ezúttal egy meglehetősen stílszerű módját választva a városállam megközelítésének: vasparipával fogunk zötyögni, konkrétabban a Vastanács segedelmével. Azt hiszem, egy fantasy-gőzpunk világba nagyon is jól beilleszthető a gőzmozdony robusztus gépezete, s nem is csak mint egyszerű közlekedési eszköz, hanem mint a folyamatos haladás, az előretörés, az ismeretlen meghódításának szimbóluma, amellyel a gőzpunk stílus irányzaton túl - ha úgy tetszik - akár még némi vadnyugati atmoszférát is képesek leszünk belemagyarázni a történetbe. Egy címszereplőként megjelenő gőzmodony és a hozzá kapcsolódó harcias mozgalom története egyébként a Perdido pályaudvar épületének - amely Új-Crobuzon egyfajta jelképe, centruma - kapcsán is adja magát. Miéville jó szokásához ezúttal is hű marad és újfent halálos veszedelmet szabadít rá a sokat megélt városra, és annak multikulti lakosaira. Bárhová lapozunk, fortyog-hevül-feszül minden, a regényt átitatja a politika: a város egy másik néppel, a Tesh-iekkel hadakozik, miközben a lakosok a korrupt és fasisztoid rendőrállam elnyomásától szenvednek, a szociális nyomorban illegális kommunista csoportok, terrorista sejtek és nyíltan kiálló szakszervezetek harcolnak a vélt vagy valós jogaikért, kisebb-nagyobb átmeneti sikereket elérve - szóval a hangulat polgárháborús, a puskaporos hordó bármikor felrobbanhat (nem árulok zsákbamacskát: fel is fog). A polgárok elégedetlenségének az egyik szimbólumává éppen a fentebb megnevezett Vastanács válik, amely már a jelen zajlódó események előtt évtizedekkel kihúzta a gyufát, és vörös posztó lett a város urainak szemében; történt ugyanis, hogy a Bas-Lag távoli vidékei felé indított vasútvonal kivitelezésekor sztrájk, majd lázadás tört ki az embertelen munkakörülményekkel, a megkülönböztetett bánásmóddal és a korrupcióval elégedetlen pionírok körében, mely lázadás az eltökéltségnek és egy Judah Low nevű autodidakta mágus hathatósan közreműködő gólemeinek köszönhetően fényes győzelmet aratott. Akkor a vonat megpattant, köd előttem, köd utánam elhúzott a térképről a terra incognita mezői felé, ám most ismét a város felé csühög, nem kevés fejfájást és/vagy izgalmat okozva az illetékes elvtársak körében. Vaskos könyv, néhol talán kissé túl is van írva, de a Miéville-regényekhez szokott olvasók szerintem szeretni fogják, habár - a felvonultatott jó ötletek, az érzékletes leírások, a borongós hangulat ellenére - nálam a Perdido pályaudvar nyújtotta első élményeket már ez a könyv is csak nyomokban volt képes visszaidézni.



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja

2016.08.02. 14:42 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Jó pár éve már, hogy ezt a könyvet olvastam - a pontos dátumot nem jegyeztem fel, de minden bizonnyal a Tufabor “aranykorában” történt, amikor a vékonyabb galaktikás könyveket nyűttem -, és ahogy az lenni szokott, túl sok mindenre nem is emlékszem már belőle, s ennek tetejébe még ismertetőt se gépeltem le róla, pedig ezt addig kellett volna megtennem, amíg még friss volt az élmény (eső után köpönyeg…). Patrik Süskindnek volt egy aranyos írása arról (igaz vagy sem, nem tudom), hogy már mennyi mindent elolvasott életében és hogy kb. egy betűre sem emlékszik az egészből - no ezzel nagy általánosságban én is így állok (pár napja olvastam, hogy Mihail Bulgakov emlékezetből írta meg A Mester és Margarita x. változatát, mert a korábbit az őt ért üldöztetés miatt tűzre vetette; irigylem a memóriáját). Négy dologra viszont emlékszem A teremtés utolsó napja kapcsán: az első, hogy az élettől is elvette a kedvemet, annyira lehangoló volt, amit ennek ellenére én a pozitívumok közé sorolok, hiszen ez pontosan azt mutatja, hogy egy jó könyv képes hatni az olvasó hangulatára, gondolataira. A második dolog, hogy időutazós történetről van szó, amiben sajnos nem túl magasztos célokra használják fel a technológiában rejlő lehetőségeket (pl. háborús nyerészkedésre és pusztításra kell gondolni). Ugyancsak megragadt bennem, hogy szívesen újraolvasnám egyszer a regényt, mert összességében véve tetszett. A negyedik és utolsó emlék foszlány az, hogy ezután nagy reményekkel belekezdtem a Midas című kötetbe, ami ugyancsak Wolfgang Jeschke műve, az viszont nem igazán tetszett, végig se olvastam, ami nálam ritkaságszámba megy, ahogy arra már bizonyára rájöttek a blog olvasói. Nos, ez ugyan vajmi kevés információ egy tisztességes könyvismertetőhöz (talán blog bejegyzésnek még elmenne valahogy), ezért úgy határoztam, hogy segítségül hívom besucher barátomat, citálva az Olvasónaplójában közölt rövid ismertetőjét a műről – tudom, hogy nem haragszik meg érte. Remélem azért elhiszi nekem, hogy ez nem azért van, mert az szegény ember vízzel főz, meg ha ló nincs, akkor jó a szamár is stb. :) Íme hát lássátok:

„Hát elég megrázó volt ez a regény. Egy kedves kollégától kaptam kölcsön, akinek ezúttal is köszönet érte. A borító (Boros Zoltán rajza – ezúttal Szikszai kollégája nélkül) máris sokat sejtet: egy őshüllő figyel egy pilótát, aki vízbe fulladt ügyesen, a helikopterével együtt. Ebből már sejtheti a kedves olvasó (vagyis én, hehe), hogy időutazásról lesz itt szó. Visszaküldenek pár embert, felszerelést, miegyebet a múltba, hogy idejekorán beavatkozzanak a világ sorsába. A fülszöveg nem teljesen fedi a regény valódi tartalmát, nem a Bermuda-háromszögre van itt kihegyezve a dolog, az csak egy finoman említett mellékszál. A regény eleje a hidegháborúban játszódik, precíz tudományos hangvétellel sorolja fel az időutazás bizonyítékait, bár néha egyes szálak túl részletesen ki vannak fejtve. Aztán jön az időutazás, effekt, csillogás, harcok, atomgránátok, mintha csak valami Időzsaru-klónt olvasnánk (tényleg, meg kéne nézni megint azt a filmet). Utána pedig kissé megnyugszik a szöveg hangvétele, az író kalandozni kezd az időutazás és úgy általánosságban az emberiség filozófiai mélységeiben, és néhány száll itt is túl messzire vezet bizony, valljuk be, feleslegesen. Az egész regény tulajdonképpen egy sikertelen vállalkozás története. Ez már az elejétől sejthető, egyes mellékszereplők még figyelmeztetnek is erre, de hát a fejesek persze nem hallgatnak rájuk. De szokás szerint nem ők járják meg, hanem a szerencsétlen kutatók, tudósok és katonák, akiket felhasználtak ebben az őrültségben. A német író 1981-ben írta ezt a regényét, kíváncsi lennék, mire jutott azóta. Az új Galaktika-legénység nemrégiben megjelentette a Cusadus-játszmát tőle, érdemes lenne megszerezni, és összehasonlítani, hogy vajon ugyanolyan szétágazóan ír-e, és hová jutott elméleteivel. Mert A teremtés utolsó napjában bizony elég sötét képet fest az ember nevű teremtményről, mondhatni, az emberi butaság krónikája az egész.”

Uff, besucher szólt.



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Robert Charles Wilson: Darwinia

2016.07.03. 11:00 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

A minap a helyi tévé a Szent Péter esernyője című filmet tűzte műsorára, minek kapcsán röviden eltöprengtem azon, vajon tisztában van-e azzal a néző, hogy mit veszít azáltal, hogy egy képernyőn keresztül ismerkedik meg a történettel és nem könyvben olvassa azt - mert hiába a pompás szereposztás és a nagyszerű színészi teljesítmény, a mozgókép mégsem képes visszadni sem az irodalmi élményt, sem a szerző bámulatos meseszövő képességét, sem a magával ragadó hangulatot, amitől egy könyvet úgy szoktak emlegetni, hogy "letehetetlen", egyszóval azt a minőséget, amit a regény képvisel és ami a történet sava-borsát adja. Ezzel szemben ott vannak (sajnos nagyon is túlnyomó többségben) azok a regények, amelyeket könnyű megfilmesíteni, mert irodalmi tekintetben annyira sablonosak, egysíkúak, akárha egy forgatókönyvet olvasna az ember, s ha szerencséje van, legalább a sztori, (ha van) a cselekmény vagy a jobban sikerült párbeszédek, eszmefuttatások segítik feledtetni az úgymond művészi hiányosságokat. Nem egy sci-fit olvastam már, ami ez utóbbi kategóriába esik, s bár butaság bármely tudományos-fantasztikus regényt például a felemlegetett Mikszáth Kálmán zseniális alkotásaival egy lapon emlegetni, azért mindig örül az ember, ha már-már szépirodalmi igényességgel találkozik valamely sf regényt olvasgatva. A Darwiniát megfelelő számítástechnikai kapaciás (tehát a manapság szinte már nélkülözhetetlen CGI) és cash birtokában nem lenne túl bonyolult megfilmesíteni, ha egyszer Hollywood úgy döntene, hogy megunja a képregényhősöket és valami újabb tök felesleges projektbe ruházza be a dollármillióit (ebből nagyjából ki is derült a véleményem: a képregényhősök maradjanak csak a papíron, ott ütnek igazán nagyot - néha szó szerint - a képregényes filmek háromnegyede pedig egész nyugodtan mehet a kukába). Engem bevallottan a tetszetős borító fogott meg a regényben (valamelyest ezért is vagyunk itt, nemde?), és késztetett arra, hogy megismerkedjem Robert Charles Wilson "kanadai sztárszerzővel" (ez az első könyvem, amit tőle olvastam). Amolyan King Kong-os vagy Kongó-s kalandra számítottam, dzsungeljáró, bozótvágós kalandorokkal, akik belebotlanak egy felderítetlen világba, amely megannyi kiszámíthatatlan veszélyt, tomboló bestiákat és izgalmas titkokat rejteget, s mindamellett, hogy ez az elvárásom még itt-ott vérszegényen ugyan, de teljesült is (bár a Vastanács Cutterének Bas-Lagi vándorlását bemutató Miéville-regény egyetlen fejezete is érdekesebb és érzékletesebb, mint a Darwinia terra incognitájának flóráját-faunáját elénk táró részek), az egész inkább egy "szellem a gépben"-történetté változott a lapok fogytával, s ez már egyáltalán nem volt ínyemre (ha valaki emlékszik még, a Második Alapítvány-trilógiában is pont a hálózatban élő, digitális mémlények szerepeltetését kifogásoltam leginkább). Nekem úgy tűnt, a sztori alapjában véve erre a fordulatra van kihegyezve, ezért nem is írok semmi konkrétabbat, nehogy azzal a váddal illessenek, hogy elspoilereztem a könyvet - ezzel egyébként valahogy a könyv fülszövegének írója is így lehetett. Szóval nagy vonalakban ennyit gondoltam a Darwiniáról írni, szerintem nem egy nagy durranás, bár attól még nem kizárt, hogy lehetnek jó könyvei is a szerzőnek. Ha már egyszer elismerésekkel illetett író, még ez sem teljesen lehetetlen.



Bírtam-e a könyvet?: (3/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

6. évfolyam

2016.05.31. 08:29 | fkristof | 3 komment

Share |

No, ideje lesz lecserélni a fejlécet - a blog belépett a 6. évfolyamába!