Életem első Robert A. Heinlein - regénye; eddig nem olvastam semmit ettől a neves szerzőtől. Lehet, hogy öreg hiba volt! Az Angyali üdvözlet, bár a jövőben játszódik, egy profin megírt SF regényhez illően nem csili-vili űrhajókkal és műanyag idegenekkel kábít, hanem egy, a jelenkor emberét igen nagyon foglalkoztató kérdést vesz górcső alá, nevezetesen: a vallást. Én ugyan szinte semmit nem konyítok ehhez a kérdéshez (dacára annak, hogy református középiskolába jártam, úgyhogy nem csak kívülről láttam templomot és istentiszteletet sem csak vasárnap délelőtt a tévében), mégis nagyon élveztem ezt a filozofikus hangvételű írást. Mondjuk még egy laikusnak sem kell sok fantázia ahhoz, a Marsról a Földre szállt főhőst, Michael Valentine Smitht magával Jézussal (vagy az adott vallás megfelelő vezéralakjával), vagy egy angyallal / nagy prófétával / csodatévővel azonosítsa, ennek felismerésétől kezdve pedig már jó előre tudható a marsbeli ember végzete is, nagyon nincs is min csodálkozni, maximum a regény felettébb pozitív kicsengésén. Nekem minden esetre a könyv egyik komolyabb mellékszerepében parádézó Jubal Harshaw karaktere tetszett a legjobban: ő testesíti meg az örök szkeptikust, akiben azonban igazi érző szív dobog és bölcs mentorává válik a Marsról jött embernek. Az ő laza dumájával körített filozófiai okfejtései azok, amik véleményem szerint elviszik a prímet Michael szeretetről, testvériségről és világbékéről szóló hippi tanításai elől. Olvassátok, grokkoljátok, remek darab.