Nem egyszerű az ember dolga, ha egyszer könyvsorozat olvasásába kezd, talán még nehezebb is, mint a filmsorozatok esetében, hiszen ott legalább szoktak oly szívesek lenni a készítők, hogy az epizódot megelőző első egy-másfél percben gyorsan összefoglalják, hogy mi is történt az előző részekben. Könyv esetében ez lehet, hogy kevésbé gyakran fordul elő (emlékszem ellenpéldára is, pl. Stephen King Setét Torony regényeire, azok elején volt összefoglaló), de ha igazán jó fej az író, akkor szépen felidézi a regény folyamán a megelőző kötet(ek) fontosabb eseményeit, így van esélye az olvasónak, hogy akár több év kihagyás után is felvehesse a fonalat. No mármost, azért írok pont erről, mert jelen esetben sajnos az a helyzet, hogy nem túl sok konkrétumra emlékszem a Túl a kék eseményhorizonton történetéből, ellenben nemrég elolvastam a rákövetkező kötetet, a Találkozás a hícsíkkelt, amiben viszont tisztességesen le van írva, hogy mi és hogy volt az előző két kötetben, ám azokat idézni meg elég spoileres lenne ezen a helyen, hiszen ott már csak a lényeges elemeket említik meg. Bonyolult, nem? Még jó, hogy van egy-két oldal, ahol részletesebb ismertetőt is olvashattok a könyvről, borítók nézegetéséhez meg végső soron nem nagyon kell még ismertető sem. Amit megoszthatok veletek, anélkül, hogy sokat elárulnék arról, amire amúgy nem is nagyon emlékszem: ebben az epizódban Robin kicsit a háttérbe szorul, hogy átadja a helyét egy négy tagú felderítő családnak, akik egy hícsí űrhajó felé igyekeznek bőszen, miközben persze irtják egymást, a kellemes családi légkört elősegítendő; aztán itt van még egy Wan nevű hülyegyerek, aki meg pont ezen az űrhajón tengődik, nem kis bosszúságot okozva embertársainak (önhibáján kívül, de ennél többet nem mondhatok); kedvenc főhősünk pedig az idősödő multimilliárdos házasemberek nehéz életét az éli. Az Átjárónál lényegesen unalmasabb a sztorira kell számítania annak, aki a kezébe veszi a kötetet - egy amolyan közbeékelt, töltelék epizódra az első és a harmadik regény között, úgy értve, hogy a zseniális első után a visszaesett színvonalat majd a harmadik részre sikerül az alkotónak valamelyest korrigálnia (magánvéleményem szerint). Persze a történet azért halad előre és a kötet pozitívuma az epizód vége felé jelentkezik is, amikor is kicsit többet megtudhat az olvasó a hícsík történetéről; én személy szerint már temettem a sorozatot, amikor ehhez a részhez elértem, de végül megváltozott a véleményem és úgy döntöttem, hogy van még ebben a sorozatban annyi potenciál, hogy érdemes legyen folytatni az olvasását. Egyébként, az olvasónapló vonalat erősítve lejegyzem itt az utókor számára, hogy a könyvet egy Renault Mégane kombi hátsó ülésén olvastam végig (vagy ha nem is végig, de nagyrészt végig) a Békéscsaba - Budapest - Békéscsaba útvonalon haladva (de vajon balról ültem vagy jobbról? :D), méghozzá munkaidőben, mikor is a cégünk delegációjának tagjaként az évenként megrendezésre kerülő csodálatos fővárosi szakkiállítást utaztunk meglátogatni (tök feleslegesen, jegyzem meg). Érdekes, hogy erre jobban emlékszem, mint a regény cselekményére vagy arra, hogy mi a fenét keres egy majom a könyv borítóján...Vagy mégsem az.
Asszem mégis inkább jobbról ültem.
kommentek