most olvasom

 

kommentek

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (210) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (4) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (204) sf (205) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (205) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

2017.12.21. 09:55 | fkristof | 2 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Noha Stross korábban ismertetett regényét, az Accelerando-t meglehetősen ambivalens érzésekkel helyeztem vissza a polcra, ez még egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy a szintén az Ad Astra gondozásában napvilágot látott Pokoli archívum című regényére is rávessem magamat. Az ok egyszerű és prózai: H. P. Lovecraft-tel, Cthulhu-val és csápokkal nekem szinte bármit el lehet adni - feltéve, ha olcsó...és ez a könyv most konkrétan olcsó volt. Felfoghatóság szempontjából vizsgálva talán egy-két fokkal kevésbé veszélyes, mint az Accelerando, bár azért ez a regény is meg van pakolva jócskán mindenféle - néhol az értelmezhetőséget erősen megnehezítő - idegen kifejezéssel és fogalommal, valamint durván a szakmaiság határát súroló elméleti kiselőadással (hogy milyen szakterületek bugyraiba kell alámerülnünk, hogy felfoghassuk, amit a szerző leír? matematika, informatika, fizika, biológia, történelem meg ilyesmik, és az okkult témák iránt sem árt befogadónak lennünk). A könyv főszereplője a brit titkosügynökség természetfölöttivel-okkultizmussal foglalkozó részlegének egy számítógépes nerd specialistája, Robert Howard (tipikus lovecrafti név, ha engem kérdeztek), aki E/1-ben adja nekünk a lazát (a szövege néhol talán túlzottan is erőltetett, egy idő után már fárasztó a srác), és aki többé-kevésbé izgalmas kalandokba keveredik a megbízatásai során, bár nem egy, nem kettő oldal a cégen belül lezajló apró-cseprő, szerintem hót unalmas szervezeti intrikákkal foglalkozik. Szóval a lényeg, ami köré a könyv egész felépül, és ami az én figyelmemet is felkeltette valahogy így foglalható össze: a világunkat a lovecrafti Nagy Öregek és egyéb démoni borzalmak folyamatos fenyegetésben tartják, az idézgetések és az okkultista praktikák és boszorkányságok pedig a modern matematikai-informatikai-elektronikai vívmányok segítségével pikk-pakk megvalósíthatók, ezért szükség van olyan titkosszolgálatokra, amelyek a háttérből 24/7-ben vigyáznak elménk épségére, meg úgy általában arra, hogy (szándékosan vagy csak színtiszta tudatlanság következtében) a Földet ne nyelje el egyik pillanatról a másikra valami kozmikus borzalom (a nagyfokú titkolózásra az egyszeri ember érdekében van szükség, hiszen többek között HPL novelláiból is jól tudjuk, hogy aki csak egy pillanatra is betekintést nyerhet a lepel mögé, az a józan eszével fizet érte). Mondjuk úgy közepesen ajánlott könyv, a téma és a megvalósítás igen érdekes, sajnos azonban a rinyagép főhős karakter meg úgy általában a szereplők viselkedése és megnyilvánulásai némileg rontanak az élvezhetőségen.

Nos kérem, ezzel zárom a 2017. évet Tufabor szempontból, a rossz hír, hogy egyelőre nincs is több poszt a tarsolyban, mert nem olvastam további sci-fi regényeket az elmúlt hónapokban, úgyhogy majd látjuk mi lesz jövőre, ígérni nem akarok semmit. Addig is: Kellemes Ünnepeket mindenkinek!



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Charles Stross: Accelerando

2017.11.29. 13:09 | fkristof | 1 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf

Uhh, nos hát meg izé, továbbá ööö és namondjadmár...hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a regényt (vagy inkább novella-füzért) és annak ellenére, hogy volt idő bőven a leülepedésre, hirtelen mégsem tudom, mit is írhatnék róla azon kívül, hogy akinek nincsen a tarsolyában matematika-polihisztor, fizika-tótumfaktum vagy informatika-mindentudó képesítés, az szerintem ne is nagyon fogjon bele az elolvasásába, mert vélhetően nem fogja megkapni azt a bizonyos élmény-faktort, amiért - feltételezem - az olvasást mint szabadidős tevékenységet egyáltalán folytatja. Mondjuk én sem csak úgy találomra emeltem le a könyvesbolt polcáról (ami egyébként egyáltalán nem igaz, mert webshopon keresztül rendeltem, de ez most mindegy is), olvastam róla ismertetőket és kritikákat, melyekben kb. jó előre figyelmeztettek, hogy a rengeteg - jó pár cyberpunk regény megtöltéséhez elegendő - izgalmas ötlet és jövőnket lefestő látomás ellenére (vagy éppen azok miatt) nehéz olvasmány, de hát úgy voltam vele, hogy mit nekem a szó, ide nekem az oroszlánt is...hát így jártam, néhol a felét sem értettem annak, amit Charles Stross egy oldalon felsorakoztatott, s ezen az író egyébként gördülékeny stílusa sem segített. Jövősokk - ez a kifejezés, amely jó párszor szerepel a regényben, s mellyel az elmaradott, semmit sem értő, a digitális-virtuális kor forradalmi változásait felfogni és befogadni képtelen, a poszthumánok szemszögéből nézve “ősemberi szinten” megrekedt ember megrendült-tanácstalan állapotát jellemzi az író, na ez a sokk taglózott le engem is, némi keserű ízt hagyva hátra a számban. A MacX család sorsát nyomonkövető oldalak lapozgatása közben sokszor éreztem azt, mint amit például angol nyelvű regények olvasása során szoktam: hogy többé-kevésbé értem ugyan, hogy mi zajlik a lapokon, ahogyan azt is, hogy miért és mi módon, de azért ez így mégsem az igazi, ti. valahol útközben elmaradt az élvezet. Szóval valahogy így. Viszont aki otthonosan mozog a szingularitás és a kapcsolódó fogalmak kérdéskörében, tetszik neki, amikor az emberek össze-vissza másolják le magukat virtuális terekben, hogy ezerféle életet éljenek át szimultán, netán még lázba is jön holmi idegenek által a világűrben felejtett routerek ideája kapcsán, no meg úgy általában véve penge a közgazdasági és informatikai elvek terén, annak bátran tudom ajánlani ezt a művet, mert az ilyesmiből bőven fog kapni az arcába a szerény 400 oldal alatt. Nekem - megvallom - már a fele tájékán pont elegem lett az egészből (de azért becsületből lenyomtam, legalább ennyit elmondhatok).



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Michael Crichton: A gömb

2017.11.09. 14:30 | fkristof | 2 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus michael crichton könyvborító sf

Aki került már közelebbi ismeretségbe Crichton tudományos-fantasztikumával, az bizonyára egyáltalán nem lepődik meg azon, ha elárulom, hogy A gömb című regényében a neves szerző (ismét) egy tudós specialistákból álló munkacsoport viszontagságaiba enged bepillantást nyernünk. Ez az kutatós-doktoros techno-thriller alapfelállás egy olyan bevált recept része, melyet M.C. A gömb megírása - 1987. - előtt (Az Androméda törzs, Kongó) és után (Őslénypark, Szörnyek szigete) is előszeretettel alkalmazott, nem egy kiválóan sikerült történettel örvendeztetve meg így a nagyérdeműt - mely történetek ezután rendszerint forgatókönyv, majd hollywoodi blockbuster formájában váltak a populáris kultúra részévé (természetesen A gömb is így járt, bár én személy szerint még nem láttam a belőle készült filmet).

arm.png

A szerző - hogy stílszerűen fogalmazzak - in medias res mélyvízbe dobja a szereplőket - egy marék tudóst és haditengerészeti tisztet -, hogy azok egy óceán fenekére süllyedt űrhajó felderítése kapcsán élhessék át életük legmegrázóbb - és többek esetében legutolsó - kalandját. Honnan jött az űrhajó: múltból, vagy éppen ellenkezőleg: a jövőből? Emberi kéz vagy idegen értelem alkotta? És mi célt szolgálhat a fedélzetén található titokzatos gömb? Sikerül-e tudósainknak felnyitniuk a rejtélyes eszközt és ha igen (még szép, hogy igen!), vajon a belsejébe lépve túlélik-e az őket érő hatást? Jó kis regény bonyolódik ezek körül a kérdések körül, s bár néhol megtörik a felépített feszültség és az akciófilmek visszaszámlálós jeleneteitől kölcsönzött lendület - itt-ott némi ismeretterjesztéssel, kódok fejtegetésével, tanakodással telnek az oldalak, hogy kicsit a sci-fi vonal is képviseltesse magát a sztoriban, ne csak a hátborzongatás, a thriller -, azért alapjában véve mégis peregnek az események a mélytengeri kutatóbázis életében (mivel hát, hogy Gombóc énekesnő Bery Ari sorait idézzem: “Szökik a gáz / fogy a levegő”). No, a kellemesre sikerült elbeszélés ellenére egy ember azért biztosan bealudt a regény fölött, ez pedig a Kossuth Kiadó korrektora volt (ha közreműködött egyáltalán a megjelenésben ilyen személy), mivel a kiadványban szokatlanul sok nyomdahibát véltem felfedezni - bár ez nyilván nem magát a regényt minősíti, de akkor is szúrja az ember szemét. A Kossuth-féle minimál-dizájnos borító viszont kimondottan tetszett, szóval azt hiszem, képes vagyok felülemelkedni pár tucat elütésen :)



Bírtam-e a könyvet?: (4/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Alt Krisztián: Szeghalmi Lőrincz - Levelek az árnyékvilágból

2017.10.10. 11:49 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: horror könyvborító

No nézzenek már oda, ez bitang jó volt, remekül szórakoztam! Ismét egy olyan könyv, ami totál véletlen került a látókörömbe (értsd: 200 forintra leakciózva árulták a Líránál + megtetszett a borítója), ám - mint kiderült - ez egy szerencsés véletlennek bizonyult. Kérem, ha már nálunk nem létezett a gótikus rémregény műfaja, és ki kellett eddig húzzuk saját Drakula gróf és magyar Frankenstein doktor nélkül (ámbátor a Láthatatlan ember nálunk is feltűnt, rögtön kettő is: egyrészt a Gárdonyi-féle, no meg a "ködmön" típusú, igaz ez utóbbiból is be kellett érjük a kis kincskeresővel), hát muszáj volt valakinek kézbe venni a dolgokat és utólag létrehozni egy igazán korhű, hazai kísértet históriát. Alt Krisztián levélregénye vérbeli rémregény, annak ellenére, hogy olvasása közben nem rémülünk meg cseppet sem, de hát félelmet a szintén fiktív levelekből és naplóbejegyzésekből felépülő Drakula lapozgatása során se élt át szerintem senki, szóval ez a szempont nem is hiszem, hogy komoly feltétel lenne egy ilyen könyv esetében, ellenben a témával, ami - bár egy ezerszer lerágott csontról van szó - a Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból című műben mégis elejétől a végéig működik (legalábbis én úgy találtam). Mint írtam, a cselekmény helyszíne hazánk - ha nem is "kis hazánk", hiszen főhősünk, Szeghalmi doktor szűkebb pátriárkája Ung vármegye -, időben pedig az 1839-40-es években járunk.

levelek_az_arnyekvilagbol.jpg

Mindent meg fog kapni a horror műfaj kedvelője, ami csak elvárható egy ilyen alkotástól: lesznek rejtélyes gyilkosságok, lidérces álmok, lesz velejéig romlott boszorkány, tomboló vérfarkas és persze visszajáró lélek is, no meg egy szkeptikus tudósember, aki a mindezekkel való szembesülése során kénytelen feladni addigi földhözragadt hozzáállását. Külön említést érdemel a regény nyelvezete, hiszen az író a kora 19. századnak megfelelő - úgymond autentikus - nyelvezettel írott leveleket tár az olvasó elé, bár hogy ezek ténylegesen mennyire felelnek meg a kor nyelvi kifejezés-módjának, ahhoz én - lévén, hogy nem vagyok nyelvész - nem nagyon tudok hozzászólni, mindenesetre mint hangulatteremtő eszköz nálam bevált, nem tette komolytalanná, megmosolyogtatóvá az írást, épp ellenkezőleg, élvezetesebbé tette mind a mesét, mind annak befogadását. Őszintén mondom: tetszett. A rémtörténetek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlott további magyar vonatkozású olvasmányok: Éjfél (Magyar írók misztikus novellák), Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia - Erdélyi rémtörténetek. Most nagy hirtelenjében ez a kettő jutott az eszembe, mivel ezeket olvastam magam is, de biztos akad még egy pár ezeken kívül is.

Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)

Jack London: A skarlát

2017.09.18. 12:37 | fkristof | Szólj hozzá!

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus könyvborító sf jack london

Bár nem ismerem túlzottan a munkásságát, mégis olybá tűnik, hogy Jack London szeretett elmélázni azon, mit tartogat a jövő az emberiség számára. Míg A vaspata című regényében keserves küzdelmek árán megvalósított jóléti kommunista társadalmat vizionált, addig A skarlát című kisregényében már korántsem szán ilyen idillisztikus sorsot sárgolyónk népessége számára. Úgy is írhatnám, hogy a számunkra (gondolok itt rád, aki ezt olvasod és magamra), valamint kortársaink számára, hiszen a kisregényből az derül ki, hogy a kétezres évek elején a jóemberek 99,9999….és-így-tovább-százalékát elviszi egy heves lefolyású és végzetes kimenetelű betegség, a (lehet tippelni!) skarlát. A mű megjelenésekor (anno 1912.) még nem létezett atombomba és még a zombik se jöttek divatba (földönkívüliek ugyan már simán szóba jöhettek volna, hiszen a Világok harca már a XIX. század terméke), ezért azt hiszem ez lehetett egy poszt-apokaliptikus mese esetében a legkézenfekvőbb és leghihetőbb, ha a szerző a teljes pusztulást szerette volna ábrázolni (Mary Shelley 1826-ban már rendesen kitaposta ezt az ösvényt az utána következő írónemzedékek számára). Az írás meglehetősen rövid, apró betűvel szedve valószínűleg gond nélkül be lehetne szuszakolni a Galaktika Magazin retró rovatába, és én nem is írnék róla ehelyütt többet - mindössze az volt a célom, hogy felhívjam rá a figyelmet azok számára, akik szeretik a poszt-apokaliptikus történeteket, de eddig mégis elkerülte a figyelmüket London-nak ez a műve. Létezik szép új kiadása is vállalható áron, így könnyen beszerezhető az érdeklődők számára.

peste-3.png



Bírtam-e a könyvet?: (3/5)
Értékeld a könyvet!: (0/5)