Megint egy ismerős íróba botlottunk; aki kezdettől fogva nyomon követi a tufabor-t, annak nyilván vannak még halvány emlékei azokról a bizonyos géppuskalábú emberevő növényekről, a triffidekről, amiket pár hónapja tekinthettünk meg a Triffidek napja című könyv jobbnál jobban sikerült borítóin. No, John Wyndham követte el ezt a regényt is (1968-ban) és azt hiszem, hogy nem spoilerezek túl nagyot azzal, ha elárulom: a történetnek semmi köze a csokoládéhoz :)

Magyar nyelven nem sok ismertetőt találni róla az interneten (pedig kerestem), ezért rittyentek ide egy rövid leírást, bár a fülszövegből is elég jól képbe lehet kerülni. A regényben egy édesapa meséli el a család kálváriáit az általános iskolás korú kisfiukkal kapcsolatban. Hogy mi az, ami fenekestől felforgatja a kisvárosi családi idillt? Arról van szó, hogy a fiatal srác egyszerre csak hangokat kezd hallani a fejében és magában kezd beszélni. A szülei eleinte "csak" egy képzeletbeli barát megjelenésére gyanakodnak, mivel a hanghoz egy név is társul: Chocky; a kisfiú szerint ő egy amolyan se nem hím, se nem nőstény jelenség az űr egy távoli szegletéből, aki felfedező úton vesz részt a Földön. A történet kibontakozása során azonban furcsa események történnek, Matthew (így hívják a fiút) sorra olyan tetteket hajt végre, amiket azelőtt valami miatt képtelen volt: vagy nem volt meg hozzá a tudása vagy a képesség hiányzott belőle. A szülők agyába szépen lassan elkezd beszivárogni a baljós sejtelem: talán nem is annyira képzeletbeli barátról van itt szó...és vajon ez ártalmas a gyerekre nézve vagy pont az ellenkezője, esetleg a hasznára válna? Könnyed, olvasmányos stílusban megírt regény, nem mellesleg szórakoztató is. Szerintem nyugodtan vegyétek fel ezt a Chocky-t is a listára az ét, a fehér, a gömbölyű, a kerek, a lyukas, a tömör és a többi nagy kedvenc mellé :) Bocs a hülye szóviccért, de adja magát.