Különösebben nem csipázom a japánokat (ejtsd: jappánokat). Erre igazából semmi komoly indokom nincsen, egyszerűen csak úgy alakult, hogy a húgom japcsi-imádata nálam ellentétes hatást váltott ki. Lehet, hogy más is hozzám hasonló sokkot szenvedett volna, ha éveken keresztül kell hallgatnia az anime filmekben és j-pop muzsikákban alapnak számító visítozást és karattyolást. A fene se tudja, pedig régebben (értsd: azelőtt, hogy tesóm rákattant volna a japán cuccosokra) még tetszettek is a vértől fröcsögő anime klasszikusok - igaz, hogy azokat franciául és angolul szinkronizálva hallottam csak, ami azért erősen tompította a japán fílinget. No de erről ennyit, ez csak amolyan kis adaléknak szántam.

Ebben a bejegyzésben a közelmúltban elhunyt japán sf ősapának, Sakyo Komatsunak a Kossuth-sorozatban megjelent kötetével, a Holnap elrablóival foglalkozom, bár meg kell mondjam, hogy borítót még japánt sem találtam sehol, bárhogy is kutattam utána. Ezt mondjuk eléggé furcsállom, de mintha csak A sárkány halála című katasztrófa-regényével foglalkoznának mindenfelé, erről a könyvről meg sehol még csak említést sem tesznek (pedig a magyar kiadást oroszból fordították). Egy borító meg nem borító, ezért a magyar kiadás fedlapja mellett a kötetben található illusztrációkat bocsátom a nagyérdemű elé. A regény maga amúgy elég nagy baromság, bár olvasható minőség. A kifejezetten prímának induló kezdés után (igen jó kis embergyűlölő szöveg) az egész átmegy valamiféle james bondos börleszkbe, ami alatt azt értem, hogy kalandoznak, meg akcióznak benne ezerrel, de lépten-nyomon akad valami baromság is, ami elvileg meg kellene, hogy mosolyogtassa az embert, de az én figyelmemet mindez nem nagyon kötötte le. A javára írható, hogy van mondanivalója, de ezt nem árulom el, hátha lesz, aki elolvassa. A regény után vagy féltucat novella található, elég ötlettelenek és érzelgősek, de biztos kellenek ilyenek is, hogy szépen kiteljesedhessen az ifjúság érzelemvilága. Nem fogom újraolvasni.