fkristof az üres képernyőre meredve azon tűnődött, hogy ezúttal mivel is fárassza a bejegyzése olvasóit. Frank Herbert regényéről, a Zöld agyról kellett volna néhány értelmes mondatot bepötyögnie, valami olyasmit, ami jól illeszkedik a könyvhöz, de nem túl hosszú és nem is sablonos. Ezt a krapekot úgyis mindenki a Dűnéről ismeri, ha más nem, akkor beszúrok ide linket, annyival is előrébb vagyok - gondolta. Nem is húzta tovább az időt, gyorsan beszúrta, hogy teljen a lap. Herbert említése persze egyből eszébe juttatta azt a csomó további Dűne-regényt, amik a polcon várták, hogy elolvassa őket. Azok ránézésre is súlyosabbnak tűntek, mint ez a vékonyka, szűk 200 oldalas könyvecske. Talán majd ha lesz egy év szabadságom, akkor rászánom magamat. Addig felejtős. Öko sci-firől lévén szó talán írhatna arról, hogy az ember mennyire mostohán bánik szülőbolygójával, a Földdel, pedig nincs más hely, ahová mehetne innen; hogyan pusztítja a flórát-faunát, lángoló erdőket hagyva maga után, meg kihalt állatfajokat, írhatna olajfoltokról az óceánokon vagy a nukleáris katasztrófák okozta mutációkról blablabla. Na, ehhez végképp semmi kedvem, ilyen okfejtésekhez amúgy sem vagyok elég tájékozott, konkrét adatoknak utánanézi meg pont nincs hangulatom - vetette el mégis a gondolatot. Nem állt túl jól az ötletek terén. Valami olyasmit keresett, ami egyszerűen megoldja a problémáját, neadjisten még vicces is. Olyasmire, mint azoknak a debreceni kutyaütőknek a legújabb száma, mi is a címe...Dal a Föld megmentéséről? Hiszen annak az írásában ő is részt vett és pont idevág...valamilyen szinten még vicces is (bár sokat káromkodnak benne). Bazzeg, ez az! Ennyivel elintézem, utána meg jöhetnek a borítók! Hogy ezzel így megvolt, rábökött a “publikál” gombra és szépen el is felejtette a Föld bajait. Há-há! Csatlakozz a központi agyra!