Nagyon belejöttünk, maradjunk tehát továbbra is Lauren Beukes-nél. Zoo City, azaz Állatváros, de ha johannesburgi gettót mondunk, akkor se lövünk bakot, azt hiszem (bár igaz, ami igaz, fele annyira sem hangzatos). No, először is kategorizáljunk, címkézzünk, skatulyázzunk: amíg a Moxyland inkább cyberpunk volt, addig a Zoo City-t nevezzük jobb híján urban fantasynak. Nem azért írtam ezt, mert annyira odáig vagyok a keretek közé szorítással, hanem mindössze annyit akartam jó előre jelezni, hogy aki inkább klasszikus irányvonalat képviselő sci-fit olvasna, az forgasson mondjuk rá Dicket vagy Asimovot, aki meg szívesebben fogadja pl. a horror sztorikat, az a Zoo City helyett vegye kezébe az Árvácskát Móricz Zsigmondtól :-) Ettől a pontból pedig átmegyünk posztmodernbe, csak tessék figyelni! Spoiler-veszély!!!
(Kattintásra az alant található kép, amely egy köztem és besucher között lezajlott beszélgetés képtömörítési eljárással létrehozott lenyomata - ha a html istene is úgy akarja -, egy új ablakban nagyobb/olvashatóbb formában jelenik meg.)
(spoiler-veszély vége)
"Ismerjük a Bechdel tesztet? Egyszerű: van-e az adott fikciós műben két nő, akik beszélnek egymással, ráadásul olyan témáról, ami nem egy férfi? Sajnos nagyon sok könyv és film elbukik ezen az egyszerű teszten, beleértve a legnagyobb hollywoodi blockbustereket is. A sci-fi-irodalom is csak az utóbbi években kezdett női szerzőket felvonultatni [kivéve esetleg Ursula K. Le Guin-t vagy Marion Zimmer Bradley-t - a szerk.], amivel egy sokat kritizált, régi adósságot, a SF-machóságot orvosolja. A Zoo City szerencsére átmegy a Bechdel-teszten (tehát két női szereplő másról is beszél egymással, mint férfiakról), de ezen kívül sok egyéb szemszögből is jól megírt, érdekes történet. A csilivili alternatív világban végülis egy noir krimit olvashatunk: eltűnt személyeket kell megtalálnia főhősnőnknek. Mindez ügyesen van leöntve Johannesburg alternatív valóságával, keserű kritikával a popiparról, fájó aktualitással az újságírásról. Érdekességként említem, hogy az Ad Astra kiadó legtöbb könyve jelen idejű narratívát alkalmaz, és ez a Zoo Cityben is így van. Valamelyik szerkesztő tudat alatt bizonyára ezt kedveli. Nekem a múlt idejű narratíva jobban bejön, bizonyára túl sok klasszikus regényt olvastam. De ettől eltekintve a regény jó, szórakoztató és még elgondolkodtató is ─ egyike volt 2016-ban a tényleg letehetetlenül pörgős olvasmányaimnak. Az Internet szerint (és akkor biztos így van) folyamatosan dolgoz(gat)nak a megfilmesítésén. Remélem, csak azért akadozik, mert Scarlett Johansson nem ért rá a főszerepre. Igaz, ő nem fekete, mint a regény főhőse, de mit számít, játszott már ázsiait is (a téma iránt érdeklődők a “Ghost In The Shell whitewashing” kifejezésre keressenek rá). Megválaszolnám a fő kérdést: érdemes-e ezt a könyvet megvásárolni? Az Ad Astra akcióiban mindenképpen, de ha valaki Debrecenben kölcsönkéri, szívesen oda is adom."
[Az idézőjelek közé ékelve besucher barátom gondolatait olvashattátok, amint azt nyilván már mindenki magától ki is találta - feltéve ha tényleg ki tudta nagyítani a fönti képet :)]
kommentek