Jelentem: elérkezett A triffidek napja! John Wyndham (ez a csóka itt balra, az orra hegyére kattintva minden bizonnyal előugrik az életrajza is) regényének legelső kiadása 1951-ben jelent meg és azóta rengeteg újranyomást megélt, joggal nevezhető tehát szintén klasszikusnak. Miről is szól ez a regény és egyáltalán: mi a búbánat az a triffid? Elmondom, figyelj! Történt egyszer a könyv lapjain megelevenedő Földön, hogy egy különös égi jelenség: egy frankón fénylő zöld meteorraj húzott el az éjszakai égbolton. A jelenség persze sokak tekintetét megragadta, s szerte a bolygón árgus szemekkel bámulták az emberek a csodálatos látványt - akkor persze még nem sejtette senki, hogy másnap reggelre az összes bámészkodó totál vakká válik a besugárzás vagy mi következtében. Nagy üzlet volt, mi? A probléma persze már ebből kifolyólag is eléggé izmossá vált, bár voltak olyanok is – Bill Masen főhőssel egyetemben – akik bizonyos körülményeknek hála kimaradtak a buliból és most ők az egyedüli látók, de akkor még itt vannak ezek az emberi gyarlóság következtében világszerte szaporodásnak indult, biológiai kísérletezéssel létrehozott és erősen húsevő virágokra emlékeztető növények, a triffidek, akik nem elég, hogy a gyökereiket, mint lábakat használva le-föl korzózni képesek, de még ráadásul halálos méreggel is rendelkeznek. Viszonyuk az emberekhez meglehetősen egyszerű: prédának tekintik őket, azonban míg tegnap simán elszaladt mindenki a cammogó triffid bandák és azok tüskéi elől, addig most egy csomó vak ember van nekik kiszolgáltatva. Vak ember vagy sem, a húsuk egyformán finom J Ettől kezdve a történet egy teljesen szokványos zombimese fonalát veszi fel, csak a zombik itt triffidek. Ráébredés a világ megváltozására, zsákmányolás, fosztogatás, ember embernek farkasa, elmilitarizálódás, új kormány, meg a szokásos dolgok – mindre felkészültünk már, mert réges-rég elolvastuk a Zombie Survival Guide, The - Complete Protection From The Living Dead című nagybecsűt, nem igaz? Mit mondjak a Triffid-ről, olvasható, de szerintem minden különösebb izgalomtól mentes és kiszámítható, mást ne mondjak: középszerű. De megértem, 1951-ben még nem volt se Élőholtak éjszakája, se 28 nappal később, olyat üthetett, mint az atom.
És „végre” egy rakás frankó könyvborító (lehet közéjük keveredett néhány hangoskönyv borító és filmplakát is)!
Off topic: felhasználva a témát, figyelmetekbe ajánlom azokat a szerintem alap zombi filmeket és képregényeket, amiket egy-két vonatkozásban nagyon közelinek érzek A triffidek napjához, s amelyek lépten-nyomon visszaköszöntek számomra a regény olvasása során.
Az élőholtak éjszakája |
Holtak hajnala |
Holtak hajnala (remake) |
A holtak napja |
28 nappal később |
The Walking Dead |
Remains |
kommentek