Ez a könyv beszarás! Konkrétan arra számítottam, hogy egy hülye, lovagos, harcos-gyakós fantasy történetet fogok végigszenvedni, ami valami fondorlatos úton-módon beólálkodott a GBK sorozat amúgy (néhány gagyibb darabtól eltekintve) kellemesen szórakoztató és elég korrekt színvonalat képviselő regényei közé, de korántsem ez volt a helyzet! Igaz, hogy SF elem nem sok van a műben, lovagok viszont annál inkább (ez eddig nálam negatívumként róható fel), viszont – köszönhetően a remek fordításnak - van benne egy kimondottan humoros nyelvezet és egy olyan komikus alapszitu, hogy szinte letehetetlen volt a könyv; kb. úgy éreztem magamat, mint amikor először láttam a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című (szintén francia) alkotást, amiben ugyancsak középkori arcok kerülnek közelebbi ismeretségbe a modern kor vívmányaival, kellőképpen rácsodálkozva azokra – akkor is dőltem a röhögéstől. Jelen esetben arról van szó, hogy az emberiség történelme egy csöppet elkanyarodik a keresztes háborúk egy bizonyos pontjához érve: amikor egy űrből jött teremtmény atomgránátokat ad a templomosok kezébe, hogy ezek segedelmével vívják meg szent háborújukat. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora csodálat tárgyát képezi a középkor mélyen vallásos lakóinak szemében ez az "isteni" ajándékcsomag…az idézőjelet az indokolja, hogy a gránátok adományozója feltűnően hasonlít egy ördög vagy démon alakjára (pata, denevér szárnyak, ahogy illik). Frankó kis könyvecske, remek szórakozás, amelyben Pierre Barbet egyfajta választ nyújt arra kérdésre, amely bizonyára már évek óta furdalta mindenki oldalát: hogy a templomos lovagrend tagjai vajon miért is imádták (rossznyelvek szerint legalábbis) a Baphomet nevű bálványt? :D Még jó, hogy a valóságban nem adott nekik atomfegyvereket...Túl sok borító nem akadt mára, úgyhogy inkább a könyvön élvezkedjetek!