most olvasom

 

kommentek

+ könyvjelzőnek

Könyvjelzőhöz hozzáadás!

Népszámlálás

Visszatérő olvasóm vagy?
Igen !
Én is!
42
  
pollcode.com free polls

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

alapítvány (1) alfa hold (1) alfred bester (3) alien (3) anachronox (2) andre norton (1) apokalipszis (1) arthur c clarke (6) asimov (4) átjáró (3) a e van vogt (4) a feny ura (1) a lathatatlan ember (1) a sci fi mesterei (6) a sötétség balkeze (1) a város (1) beljajev (4) bioshock (1) c.s.lewis (1) clifford d simak (2) cyril m kornbluth (2) dark fantasy (1) donovan agya (1) douglas adams (2) douglas coupland (1) dűne (5) égi esztega (1) fantasztikus (1) farenheit (1) frankenstein (1) frank herbert (8) frederik pohl (8) fritz leiber (1) galaktika (1) gbk (23) george orwell (1) gyűrűvilág (1) harrison (3) heinlein (2) herbert george wells (3) horror (3) hozsánna néked leibowitz (1) isaac asimov (9) jack london (2) jack vance (1) jevgenyij zamjatyin (1) joe hill (2) john wyndham (2) jövőlátó ember (1) képregény (13) kipling (1) könyvborító (210) kossuth fantasztikus sorozat (13) kozmikus főnyeremény (1) kozmosz (4) különös históriák (4) kurt vonnegut (3) larry niven (1) logan futása (2) lovecraft (1) metánbusz (2) metró (3) metropolisz (1) michael crichton (4) mordecai roshwald (1) mzb (1) néked (1) philip k dick (7) pierre barbet (2) pierre boulle (1) ray bradbury (1) robert sheckley (3) robert silverberg (3) robot (1) robotváros (6) roger zelazny (1) rozsdamentes acélpatkány (2) sci fi (204) sf (205) stanislaw lem (8) státuscivilizáció (1) stephen king (3) szimulátor (1) sztrugackij (4) technicolor időgép (1) tigris (1) tigris! tigris! (2) top100 (1) transz (1) triffidek (1) tudományos (1) tudományos fantasztikus (205) ursula k leguin (3) vándor (1) venus (1) világok harca (1) walter m miller jr (1) william gibson (1) zsoldos péter (3) Címkefelhő

Jobb későn, mint soha

2011.05.02. 16:37 | fkristof | 3 komment

Share |
Címkék: sci fi tudományos fantasztikus sf

Írtam pár hete, hogy megihletett egy jónak tűnő novella pályázat, amelyet a "a harcok véget értek" témakörben hirdettek meg. Lázas munkával, sok kínnal és keservvel kiizzadtam magamból egy poszt-apokaliptikus keretbe ágyazott kis pályamunkát, be is küldtem nekik, azóta pedig napról-napra növekvő izgatottság közepette vártam a visszajelzést. Nos, lezajlott az eredményhirdetés, közzé tették a dobogósok, illetve a közönség kegyére bízott delikvensek neveit és természetesen egyik brancsba sem kerültem bele, még említés szintjén sem. Nyilvánvalóan megbundázták a versenyt :) Közületek nevezett esetleg valaki? Na tök mindegy, a lényeg, hogy ma rendhagyó módon nem borítóval fogok foglalkozni, hanem közzéteszem a művemet, hogy ha már egyszer megírtam, akkor ne csak az lfg.hu szerverének mélyén "porosodjon", hanem megismerhessétek ti is. A tovább gombra kattintva olvasható. Pontozni kötelező, de csak finoman a kritikákkal :)  

Jobb későn, mint soha 

    A változatosság gyönyörködtet. Be kell valljam, valahányszor csak újabb és újabb kitalált mesével etethettem meg Hanst a világ pusztulásáról, kaján öröm töltötte el a szívemet. Minden délelőtt eljött a várva-várt pillanat, amikor ez a szerencsétlen pára tanácstalanul rám meresztette vizenyős, bávatag szemeit, én pedig rákezdtem az éppen aktuális verzióra, amit álmomban főztem ki számára agyam kárörömtől fortyogó bugyraiban.

   Gondoltad volna egy percig is - kezdtem bele a fotelomból, miközben jóízűen nyammogtam a szendvicsemen -, hogy az emberiség pusztulása az élőholtak miatt fog bekövetkezni? - Hans szemeiben felcsillantak az érdeklődés első halvány szikrái, a tengerimalac lomhán tekert egyet az agya kerekén, mozgásba lendült a berozsdált gépezet. Mindig így kezdődött nála.

   - Az Eseményt zombik okozták?! - tátotta el a száját.

  - Ugyan, még hogy zombik - legyintettem megvetően. - Náci zombik! - Nos, ezt tartogatta számára az ötödik nap; lelki szemei láttára keltettem életre a sötétség horogkeresztes seregeit, támasztottam fel poraikból kíméletlen SS mészárosokat, szavaim nyomán hemzsegtek és igáztak le nemzeteket fekete mágiával hajtott Zeppelin- és Panzer-hadosztályok és cincálták ártatlanok millióinak húsát barnainges Hitler-Jugendek, belehajszolva a világot az utolsó háborúba. A harminc másodperces nukleáris háború, a gyilkos meteorokon vágtató ruszki asztronauták, az Apparátus névre hallgató velejéig gonosz, sugárfegyverek és kiborg légiók felett rendelkező csúcskomputer, no meg a tomboló természeti katasztrófák után határozottan úgy éreztem, ez alkalommal ismét sikerült kitennem magamért. - Ezek után már csak azon csodálkozok, egyáltalán mi hogy éltük túl a kataklizmát, nem igaz? - vigyorodtam el.

   Hans azonban már jó ideje nem csodálkozott semmin - a szérum lépésről lépésre haladva homályosította el a közelmúlt eseményeit, jótékony ködöt bocsátva kínzó emlékektől meggyötört elméjére. Poszttraumás stresszkezelés házilag; a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Egy magamfajta megkeseredett alak kicsinyes szórakozásához persze éppen emiatt volt ő az elképzelhető legtökéletesebb alany; bizonyos szempontból az áldozat még ennél is találóbb kifejezés, habár a kis trükkjeim Hansszal merőben más tőről fakadtak, mint azt bárki elsőre gondolná. Igen, Hans szédítése csakugyan földöntúli gyönyört és hatalmas elégtételt szerzett, de korántsem egyszerűen a félkegyelmű becsapása miatt: magával a Végítélet történetével voltam képtelen betelni. Hogy végül bekövetkezett, az maga volt a megtestesült csoda, a valóra vált álom. Időszámításunk szerint egyet írtunk, közvetlenül a Nagy Bumm lecsengését követő néma, háborítatlan csendben, egy tökéletes jövő kapujában. Tényleg, mint a mesében.

   Csípjenek belém.

   - Azért én mégis sajnálom, hogy az Esemény bekövetkezett - rántott ki merengésemből Hans, egy csapásra szétzúzva a pusztulás légkörének meghitt varázsát. Már-már bosszantó konoksággal ragaszkodott ehhez az „esemény” kifejezéshez, mintha valami felettébb kellemetlen és balszerencsés véletlenről lenne szó. - Ha nem óvna bennünket a Professzor, én nem is tudom, mi történne velünk - sóhajtott fel. Én sem tudom, mitől támadt nagyobb undorom, a név említésétől vagy a hálától csöpögő tónustól, de rögtön éreztem, ahogy görcsbe rándul a gyomrom, a tarkómon pedig végigszalad a hideg veríték. Hirtelen igen rossz előérzetem támadt: atya ég, ez mindjárt elkezdi itt nekem ától cettig végigcitálni a vén manipulátor összes tételét! Épp csak átengedném magamat a világvége nyugodt békéjének, erre fogja magát és rázendít arra az ótvar, szenteskedő rizsára! - Ám A Professzor A Felejtés És Az Alázat Szérumával képessé tesz bennünket arra, hogy elviseljük a világ összeomlását. Felvértezi elménket a gonosz fenyegető hordáival szemben, hogy újjá alkothassuk a…

    Hát ezt komolyan nem hiszem el. 

   - Ó, hogy oda ne rohanjak! - ugrottam fel a fotelomból. - Nehogy megint elszajkózd nekem ezt a baromságot! A professzorod igenis bekaphatja, Hans, szerintem az optimistáknak végül mégis csak igazuk lett és az emberiség világrengető gondjai egy szempillantás alatt megszűntek létezni! Erről papolok neked minden egyes rohadt alkalommal, hogy értsd meg végre, mekkora szabadságot nyertél, hagyd ott azt a csőcseléket, élvezd a hátralévő napjaidat, erre meg jössz ezzel az ostoba szektás dumával, mint aki visszasírja a régi világot… komolyan, néha az élettől is elveszed a kedvemet! - éreztem, hogy ismét sikerült felhergelnie, holott a legutóbb már megfogadtam, hogy nem törődöm vele, hisz kár belé a szó, mikor úgyis csak az a kotyvalék beszél belőle…

   De csak nem állt be a szája: felvértez bennünket a gonosz felülkerekedő hordáival szemben, hogy újjá alkothassuk a régi rend értékeit és…

  - Hát mi volt abban neked annyira értékes, te szerencsétlen, mihez ragaszkodsz olyan csökönyösen? Egy nyomorúságos senki voltál - böktem mellbe -, szívta a véredet egy egész rakás kullancs, görnyedten jártál attól a rengeteg problémától, amit a demagóg szónokok zúdítottak szüntelenül a nyakadba, hogy a bűntudat határozza meg a mindennapjaidat! Pont úgy irányítottak, mint most a drágalátos kis Professzorod - csettintettem két ujjammal - gyászoltad a világot, amiért az képtelen változtatni a végzetén! Így sajnálom, úgy sajnálom! Hát hol látsz te most túlnépesedést? Kipipálva; nem maradt egy sportcsarnokra való lélek, nincs több teltházas koncert, se tömegoszlatás. Faji és vallási villongások? Megszüntetve! Ellenség és barát egyenlőkként masíroztak be a pokol kapuján, hogy elfoglalják helyüket az inkvizíció / fundamentalizmus / nacionalizmus / fasizmus / kommunizmus / kapitalizmus / gyarmatosítás / világbéke nevében kiirtott embertársaik megszámlálhatatlan sokaságának oldalán. Pénzügyi összeomlás? Letudva; a mogulok, tőzsdecápák, nyerészkedők és feketéző szemétládák a bankbetéteddel és a jelzálogoddal együtt párologtak el a föld színéről, és ezt értsd szó szerint! Talán még most is ott tátong a társadalmi szakadék a szegények és a gazdagok között? Volt, nincs, annyi a társadalomnak, szegény és gazdag egyaránt bemondta az unalmast! Környezetszennyezés? Vége, túlmentünk minden lehetséges határon és a természet végül úgyis visszahódítja, ami a jogos tulajdona, ez egyszer végre valahára a vadállatok lakmároznak majd a mi húsunkon! A szennyező erőművek, repülőgépek, gépkocsik száma nulla alá csökkent, soha többet nem pusztulnak ki miattunk komplett fajok, nyilvánvalóan óriási szívességet tettünk ennek a nyomorult bolygónak. Páros lábbal tiporták a sok nagypofájú, melldöngető aktivista jogait és a szólásszabadságot? Ébresztő, ember, az utolsó napilapokat éppen öt napja adták ki, senki le se szarja, hogy nincs többé Internet! Úgy érezted, hogy maga alá gyűr a rohanó világ? És mégis mi végre volt az a kurva nagy sietség? Kész, vége a lidércnyomásnak! Soha többet nem csörög a telefonod, hogy küldd át S.O.S. ezt és ezt a tetves e-mailt az iszonyatosan fontos üzleti partnereknek, lehetőleg tegnapra! Hát nem fér bele abba a szűk agyadba, hogy mekkora lehetőség hullott az ölünkbe?!

   Hans azonban a megértés legkisebb jelét sem mutatta, csak ácsorgott előttem, mint egy élettelen kőszobor. Az agya már valahol a kirohanásom elejénél ledobhatta a láncot, de itt rohadjak meg, ha valaha is felfogom, mi dolgozott benne, ami ilyen erős korlátok közé szorította a felfogóképességét - a legvalószínűbb, hogy egyetlen szavam se jutott el a tudatáig. No, ennek tényleg kár volt tépnem a számat.

   - Hé, talán ideje lenne indulnod - ráztam fel, miután valamelyest lehiggadtam. - Lefogadom, hogy a drágalátos Professzorod már tűkön ülve várja, hogy hazaérj, és beadhassa a napi adagodat. Ha nem sietsz, még a végén lemaradsz a jól kiérdemelt kondicionálásodról. - És valóban, a csuklójára szíjazott vacak máris izgatott csipogásba kezdett. Hans becsatolta a hátizsákját, a hátára dobta, majd hozzám lépett és sután megölelt. Mégis csak testvérek vagyunk - ennyit talán örökre megőriz az emlékezete. Vagy nem.

   - B… Biztos, hogy ma sem tartasz velem? - kérdezte. Űzött tekintete talán reménykedésről, de valószínűbb, hogy félelemről árulkodott. Annyira ezek szerint még ő is ráébredt újsütetű patrónusával kapcsolatban, hogy szérum ide, szérum oda, a szentéletű öreg sem fogja már sokáig ölbe tett kezekkel elnézni ellenőrzés nélkül töltött délelőttjeinket, melyeken ki tudja, milyen praktikák sorával próbálom szétzúzni a gondos munkával felépített ideológiáját. Nem izgatott túlzottan a dolog.

   Ha egyszer eljön értem, várom szeretettel.

   - Tudod, hogy én nem veszem be ezt az egész világmegváltó szarságot - választoltam. - A felejtés nem old meg semmit, agymosott holdkórosokkal meg nem lehet felépíteni egy új társadalmat, se itt, se a szigeteteken, kár a gőzért. És ezt nyugodtan megmondhatod a professzornak is - az egész csak arra jó, toldottam meg magamban, hogy így legalább van, akin szórakozzak. Kibontakoztam az ölelésből, majd elkísértem az ajtóig. - De ha még holnap is tudod, hogy ki vagyok, akkor látogass meg újra, gondolom, valahol itt leszek a koktélbár környékén.

   Mindketten kiléptünk a napok óta szemerkélő esőbe. A messzeségben elém táruló fenséges látvány hatására azon nyomban megfeledkeztem az összes bosszúságomról: mintha az égbolt a szemem láttára örvénylő több ezer füstoszlopon keresztül készült volna magába szippantani az alatta elterülő nekropoliszt. Érzékeim maximális befogadásra készen támadtak föl, hogy örök életemre elraktározhassam magamban az elhamvadt város fölé boruló sötét fellegek képét, az orrfacsaró, haláltól terhes bűzt és a távolban üvöltő szirénák lüktető ritmusát. Felidéztem minden egyes ellenem elkövetett sérelmet, amit valaha is el kellett szenvednem az emberek részéről; a legapróbb jelentéktelenségeket, a legmocskosabb részleteket is, hogy úgy Isten igazából ki tudjam élvezni ezt a nem mindennapi elégtételt.

   Én mondom, az ilyen pillanatokért érdemes igazán élni.

  - Ismered azt a közmondást, hogy jobb későn, mint soha? - merengtem el, megigézett tekintetemet továbbra is az izzó horizontra szegezve.

   - Furcsa kérdés - dünnyögte Hans. - Hogy… hogy jön ez most ide?

   Képtelen voltam nem mosolyogni. - Tök mindegy, úgysem értenéd. Na, szevasz.

   - Hát akkor holnap - köszönt el tőlem és behúzott nyakkal, félszegen elbaktatott a kikötőhely irányába. Igen, holnap. Holnapra valami egészen különlegeset gondoltam ki.

   A világért ki nem hagynám.

Bírtam-e a könyvet?: (5/5)
Értékeld a könyvet!: (4/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://tufabor.blog.hu/api/trackback/id/tr602872023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ker0 2011.05.03. 21:19:34

Kíméletlen leszek: jó lett ez, csak azért nem adtam 5-t mer negogymán :P

ker0 2011.05.04. 21:21:36

Elolvastam a 3. helyezett művet. Hááát nemtom mi volt a szempont, ami alapján válogattak, na mind1.

besucher 2011.05.05. 16:52:52

Szerintem kiváló művet alkottál, mester úr! Többrétegű olvasmány, elgondolkodtató, és a szokásos FK-s keserűség is fellelhető benne.
süti beállítások módosítása