Olyan se túl sűrűn fordult elő eddig, hogy egy Tufabor bejegyzés kizárólag egyetlen novellával foglalkozott volna. Nem is akarok ebből rendszert csinálni, de biztos senkit sem érdekelt a Gateway játékból összeeszkábált képsorozatom, amit múlt hónapban képregény gyanánt próbáltam az olvasóközönség nyakába sózni, úgyhogy most újra próbálkozok, de ezúttal végre egy tisztességes darabbal. Akinek volt szerencséje az Ötvenedik című kozmoszos novellás kötethez, az bizonyára jól ismeri Harlan Ellison klasszikusát, a Szája sincsen, úgy üvölt című írást, bár hogy miként kaphatott ennyire szar magyar címet a fenomenális eredeti (I Have No Mouth and I Must Scream) után, azt a mai napig képtelen vagyok felfogni - bár be kell vallanom, hogy magam sem jutottam sokkal jobb eredményre, mikor elgondolkoztam a dolgon (de talán majd megkérdezzük Kiss Tamást, hogy ő miként is magyarította volna a mű címét :)). No mindegy, a lényeg, hogy akit érdekel egy megkeseredett szuperszámítógép meséje, az magyarul is olvashatja, és érdemes is megtenni ezt, hogy kinek-kinek ne csak a SkyNet és HAL 9000 szerepeljen a szótárban a g3ci komputer címszó mellett, hanem helyet kaphasson benne AM (magyarul OK) is. Amit még érdemes megjegyezni, hogy az Átjáróhoz hasonlóan az IHNM&IMS-et is “megkalandjátékosították” annak idején, és hogy az átirat nem is sikerült kimondottan rosszul: a novellához méltóan egy igen súlyos és nyomasztó gáma került ki az alkotógárda kezei alól, melyben a szövegkönyv nagy részének megírása mellett a főgonosz számítógép szinkronját is maga az író, Harlan Ellison vállalta magára - mindenki hallgassa meg maga, aztán szóljon, ha ezek után még el tud képzelni egy ennél is mocskosabb és embergyűlölőbb számítógépet! A Harlan Ellison’s Dream Corridor 1-4. számában napvilágot látott képregényben sajnos objektív okok miatt nem élvezhetjük Ellison úr orgánumát, de talán kárpótlást nyújt a komor képi világ, valamint az eredeti angol szöveg. Szóval következzék a Ha lenne szám, sikoltanék, vagy valami hasonló című alkotás...