A negyedik, egyben utolsó negyedhez ért a Különös históriák kisregényeit taglaló sorozatom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét szerintem senkinek sem kell különösebben bemutatnom; az “őrült tudósos” sztorik egyik legismertebb, legmeghatározóbb gyöngyszeméről van szó. Dr. Jekyll olyan kollégái mellé sorolható, mint Dr. Faust, Dr. Frankenstein vagy Griffin, a láthatatlan ember - hogy melyikük őrültebb, az döntse el mindenki saját maga. Csak pár szóban: a jó öreg Dr. Jekyll egy kísérletező kedvű, nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő tudós férfiú, akinek lombikjában megszületik az a gonosz vegyület, ami felszínre hozza az emberben elnyomott másik ént - a doktor ugyanis rájön, hogy nincsen fekete vagy fehér lelkülettel rendelkező ember; mindenkiben megtalálható a jó és a rossz csírája is, a kérdés csak az, hogy az élet során melyik kerül fölénybe, melyik fél győz a személyiség fölött, s zárja sötét/világos kisöccsét az agy egy eldugott zugába. Dr. Jekyll a felfedezésig az úriemberek társaságának mintapéldánya volt - benne a jó győzött...de nem örökre! A vegyület lenyelésével ledobja láncait a benne rejlő aljas, gyilkos ösztön és világra hozza Mr. Hyde-ot. Egy tonna zanzásított borító és jó pár képregény, hogy eléggé el tudjatok mélyedni a témában.