A Zsiványhajó cím alapján valami űrkalózos sztorira számítottam, a fülszöveg viszont valami teljesen mást ígért: lázadásokat egy expedíciós űrhajón, amit a túlnépesedett Földről bocsátanak útjára, hogy új, lakható bolygót keressen az emberiség számára. Holmi izgalmak is szóba kerülnek...Hát, pár röpke óra alatt végigdúrtam magamat a regényen, de izgalomnak se híre se hamva, lázadások azok nem mondom vannak benne...tulajdonképpen semmi más sincs. Elindul a hajó, az út hosszú és unalmas (még nem tudnak fénysebesség közelében haladni, ezért évtizedek telnek el egyik bolygótól a másikig), de ez még nem elég, mert minden planéta, ahová elvetődnek már vagy foglalt vagy alkalmatlan az emberi életre (klórgázt mégsem lélegezhetünk be, nem igaz?). Az elkeseredettség fokozódik, a legénység tagjai szervezkedésbe kezdenek a keménykezű kapitány ellen, zendülés tör ki - sajnos sehol egy James Onedin vagy Daniel Fogarty kapitány, aki adhatna az elégedetlen söpredék szájának :) Ahogy az új vezetés átveszi a hatalmat, a megdöntött hatalommal szimpatizálók ellen-szervezkedésbe kezdenek, visszaveszik a hatalmat, mire újra lázadás tör ki, azután minden vissza a törvényes rend kezébe, közben egy kis idegen lények által keltett ramazuri, hogy az ellenfelek (látszólag) összefogjanak és így tovább a könyv végéig. Számomra felejtős könyv volt, amiben Van Vogt, izgalom viszont nincs :D Bocs a buta szóviccért.
kommentek