Lawrence Sutin a Philip K. Dick életútját és írói pályafutását taglaló munkájában (csak a rend kedvéért, a mű címe: Isteni inváziók; talán még mostanában is 400 forint körül dobálják az ember után a sosem olvasott, vattaúj példányokat) egy képzeletbeli tízes skálán hetesnek értékeli Az utolsó szimulákrum-ot - magam is osztom az úriember véleményét, azzal a különbséggel, hogy én a magyar iskolapadokat koptattam valamivel több, mint 20 évig, így a részemről maradnék inkább az "erős közepes" kifejezésnél. Nem célom a regény lealacsonyítása, mert nem rossz a könyv, sőt: abban, hogy csak közepesnek érzem, szerintem az is jócskán közrejátszik, hogy magyarul csak alig pár éve jelent meg, így PKD olvasótábora (személyemet is beleértve) már réges-rég átrághatta (és remélhetőleg át is rágta) magát az összes jelentősebb Dick-klasszikuson, amikhez képest a Szimulákrum "csak" egy jó ötleteket felvonultató elődnek tűnik, benne az író tárházát fémjelző, "korábbról" megismert elemekkel (a "korábbról" viszonylagos volta miatt került idézőjelek közé, ugyanis hibába olvashattuk mi magyarok később, az eredeti regény 1963-ban jelent meg, előfutára volt tehát még nem egy, a Szimulákrumnál sikerültebb és a rajongók által is elismertebb történetnek). Ha van erőssége a regénynek, az szerintem a szorongásokkal átitatott atmoszférája (többek között ezért is szeretem Dick könyveit), bár nekem a "paleofuturisztikus" környezetben játszódó regények egyébként is alapból tetszenek - gondolok itt pl. arra, hogy a könyvben szereplő jövőben még mindig virágzik a Szovjetunió, a népek pedig odaadó (hogy ne mondjam: birka) rajongással imádnak-bálványoznak egy Jackie Kennedyre hajazó fiatal és gyönyörű first ladyt.

A történet évekkel a Harmadik Világháború után játszódik, méghozzá az USEÁ-ban (a betűkombináció az USA + Németország államszövetséget takarja), amely érezhetően egy erősen disztópikus ország, de első blikkre legalábbis szar hely: míg egyik oldalról az emberek (akik többsége ún. Bé besorolású - igen, bé mint az előbb említett birka) életét a korrupt és képmutató kormány irányítja, amely államrendőrséggel, hazugságokkal és parasztvakítással tartja kezében a társadalmat (ez utóbbiak - mármint a parasztvakítások - kamu mivoltával csak a beavatott kevesek, az ún. Gé besorolásúak vannak tisztában), addig a satu másik pofája felől néhány nagyvállalat kényszeríti rá a kétes minőségű termékeit (és ezekkel együtt a kéretlen reklámjait) a lakótelepi tömbökben összezsúfolódott szegény párákra. A sztori indulásakor ráadásul még egy olyan törvény is érvénybe lép, amely megfosztja az állampolgárokat attól az lehetőségtől, hogy agyturkász segítségével szabadulhassanak meg félelmeiktől, bizonytalanságaiktól, szorongásuktól, kényszer képzeteiktől és üldözési mániájuktól (PKD-olvasóknak bizonyára ismerős tünetek ezek) - maradnak tehát az antidepresszánsok (egy nagynevű német konszern termékei), netán némely kormányellenes, fanatizált, utcán masírozó szervezet ölelő karjai, esetleg az önkéntes száműzetés a Marsra, csak oda, a soha-vissza-nem-látásra. A kibontakozó történet egy sci-fibe oltott, összeesküvésekkel és összeesküvés elméletekkel tarkított politikai krimi, amelyben az író több szálon futó cselekménnyel operál; ez egyesek számára zavaró lehet, de a szálak itt-ott azért metszik egymást, egyébként meg így a társadalom több rétegének mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Összegzésképpen annyit még, hogy akinek az ismertebb Dick regényektől leesett az álla, szerintem most ne aggódjon, nevezett testrésze ez esetben több, mint valószínű, hogy a helyén fog maradni. Na, röviden ennyit gondoltam ismertető gyanánt. A kormányzat és a nagyvállalatok között kibontakozó hatalmi leszámolások zűrzavarában elcsaklizott von Lessinger-időgépemmel átugrottam két-három alternatív idősíkra, hogy megnézzem, létezik-e olyan jövő, ahol sikerült valami értelmeset is közölnöm az olvasóimmal, de akárhogy változtattam a kiindulási peremfeltételeket, bármiképp trükköztem a változókkal, mindenkor/mindenhol csak ugyanaz a zagyva blabla jelent meg a Tufabor hasábjain, mindössze más posztolási dátummal. Kommentárt egy esetben sem kaptam, de ahhoz, hogy ezt megjósoljam mondjuk kár volt az időgéppel bajlódnom ;) Príma borítókkal adták ki, tényleg.