Három a magyar igazság, szóval következzék még egy fantázia-regény Puskás Öcsi és a gulyás hazájából: Gáspár András tollából az Ezüst félhold blues. Némiképp vegyes érzelmekkel írok ismertetőt erről a regényről, mégpedig azért, mert az első ötven oldal alatt többször megfordult a fejemben, hogy a sarokba vágom és nem olvasom tovább, azonban - minthogy én is azok közé a megveszekedettek közé tartozom, akik többnyire végigrágják magukat a könyvön, amit a kezükbe vettek, legyen az bármilyen rossz - idővel csak sikerült megszoknom Gáspár András stílusát és a végére már majdnem élveztem is az általa megálmodott alternatív történelmi háttér előtt lezajló városi fantasy cselekményét. Na igen, elsősorban a szerző stílusával volt bajom; annyira idegenül, mesterkélten és nyakatekerten “hangzottak” számomra az könyv lapjain felsorakozó mondatok, hogy sokszor kifejezetten nehezemre esett elképzelni és felfogni, mikor, hol és mi történik éppen (nem beszélve arról, hogy oldalanként akadt egy-egy olyan idegen kifejezés, ami miatt hátra kell lapozni a kiadvány végén helyett kapott szótárhoz; a lábjegyzet szerintem praktikusabb lett volna) - az olvasót beavató gyorstalpaló (alternatív) történelem lecke pedig egy tankönyvi szakanyag érdekességével vetekedett (= épp csak el nem aludtam rajta), bár elismerem: végső soron az én hibám, hogy az egyetemes világtörténelem és földrajz tekintetében bazi nagy fekete lyukak tátonganak a tudásomban, szóval inkább nem is szóltam semmit. Túltéve magamat a kezdeti megrázkódtatásokon viszont már egészen jól szórakoztam az egyébként nem túl eredeti sztorin (a főhős - az első farkas, aki szaxofonozni tud - belecsöppen az égiek Földön zajló játszmájába, ami számára annyit tesz, hogy ki kell loholja a belét egy varázserejű gyűrűt hajszolva, amire nem csak neki fáj a foga), így arra a következtetésre jutottam, hogy még az sem kizárt, hogy más (pl. a történelem terén jártasabb) olvasók kimondottan élvezhető és irodalmilag igényes regénynek találják az Ezüst félhold bluest, amin azonban egy harmadik, újfent átdolgozott kiadás még egész biztosan tovább tudna javítani. Én mondjuk akkor sem fogom újraolvasni, abban biztos vagyok.
kommentek