Tudományos - fantasztikus regények borítói

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Azért sem ezzel az elcsépelt idézettel kezdem, biztos akad itt egy frappánsabb is!

Én Gully Foyle vagyok,

az öreg Terrán lakok.

A mélyűrben hányadok,

az út végén meghalok.

Tessék! Folytatva böngészésünket a Sci-fi mesterei sorozaton belül ismét elérkeztünk egy nagy klasszikushoz, aki az Alfred Bester névre hallgatott (merthogy már eltávozott közülünk). Nem az ő kedvvért alapították ugyan a Hugo-Díjat, de az ő regénye, Az arcnélküli ember kapta meg először, 1953-ban. A bejegyzés tárgyát képező Tigris! Tigris! című regény már 1955-ös kiadású és nem kis szerepet játszik abban, hogy ez a blog létrejött. Történt egyszer ugyanis, hogy megláttam a helyi antikváriumban ezt a "gyönyörű" borítót, és akkor először nem is tudtam, hogy ezt most mire is véljem...a könyv címe nekem nem mondott semmit, elolvastam az ismertetőjét, aztán megnéztem még egyszer a borítót...aztán még egyszer, de még mindig taszított...na, fogjuk rövidre, a végén csak megvettem. Ebből is látszik, hogy azok közé tartozok, akik borító alapján választanak olvasnivalót. Legalábbis régebben így volt, de aztán változtattam a hozzáállásomon - pontosan láttuk eddig is és fogjuk eztuán is, hogy azért borító alapján választani (sci-fi) regényt nem mindig szerencsés (olyan gyíkarc manust is ritkán látni, mint amit Az átjáró címlapjára festettek, mégis az egyik kedvencem lett a könyv). Elolvasása előtt rövid túrát tettem a neten, hogy megnézzem mit írnak róla mások, két másodperc alatt beleakadtam egy rakás - pozitívabbnál pozitívabb - ismertetőbe, rövid idő alatt végeztem vele, de egy fránya kérdés továbbra is mardosta az oldalamat: minden kiadás fedele ennyire...khm...érdekes? A választ rátok bízom:

A képek után azért pár szó essen magáról a regényről is, bár én nem egyike vagyok az elvakult "Tigris-hívőknek" és a Monte Cristo grófját sem olvastam - remélem ez bocsánatos bűn - azért egészét tekintve tetszett a könyv. Pár szóban: képzeljünk el egy jövőbeni világot, ahol feltalálták a teleportációt (ott úgy hívják: jauntolás) és ettől alapvetően megváltozik minden, az emberek össze-vissza ugrálnak térben, bár korlátok közé szorítva: csak bizonyos távolságokra és feltételek mellett, időben meg egyáltalán nem is képesek erre. Ebben a világban történik meg az idézetben olvasható Gully Foyle nevű űrcowboy-jal, hogy magára hagyják megdögleni egy űrroncsban, kint a végtelen ürességben. Ettől ő egy csöppet bepöccen és az eszelős bosszúvágy olyan képességekkel ruházza fel, amire addig még nem volt példa: eljauntol a picsába! :D Aztán persze jön a haddelhadd, meg a világ sarkaiból való kiforgatása...Ha egy könyvben olyan vicces nevek olvashatók, mint a Presteign-féle Presteign vagy olyan szereplői vannak, mint például egy tudós, aki egy radioaktív robbanást követően "forró" lett, azt azért csak illik minden valamirevaló tu-fa kedvelőnek elolvasnia :)   

Na, hogy is van ez akkor? Itt van egy remek kis SF blog, ami meg van már vagy egy teljes hete és még mindig sehol egy valamire való űrhajó?! Hát ezen gyorsan változtatni kell…

Ti mekkora űrhajóval vágnátok neki a galaxisnak, hogy keresztül-kasul átszeljétek? Mondjuk megteszi egy akkora is, mint az Ezeréves Sólyom, vagy ennél egy kicsit nagyobbat képzeltek el, mondjuk egy U.S.S. Enterprise méretűt? Fogadjunk, hogy senkinek eszébe se jutna, hogy egy egész bolygóval induljon el űrsétára, hogy úgy mondjam: vándorolni ? Nos, nem akarok sok minden elárulni a könyvről - akit érdekel, inkább olvassa el az ekultúra könyvismertetőjét - de azért annyit talán elmondhatok, hogy egy amolyan „az emberiség végre találkozik a földönkívüliekkel, de nincsen túlzottan elragadtatva tőlük” típusú könyvről van szó - bizonyára mindenki sejti, hogy nem ez lesz az egyetlen ilyen regény a közeljövőben sem. Ez a pasas amúgy a képen Fritz Leiber bácsi, nagyon profi kis grafika.

A borítók többsége ezúttal nincs túlzottan elrugaszkodva a könyv cselekményétől, végiglapozva rajtuk megelevenednek előttünk A vándor felszínének jin-jang vonalai, vannak rajtuk űrhajósok és tigrisarcú macskalányok, UFÓ figyelők, meg menekülő emberek. Higgyétek el, ezek mind szerepelnek a regény lapjain. Nekem mondjuk leginkább a Földön végigsöprő pusztítás nyomait megörökítő olasz borító jött be a legjobban (rögtön a magyar kiadás után látható).

Azok kedvéért, akik nem sokat konyítanak az angol nyelvhez, megpróbálom lefordítani: "A könyvek veszélyes gondolatokat ébresztenek. Saját biztonsága érdekében adja át megőrzésre az összes könyvét a legközelebbi tűzoltónak. Ez az üzenet a Nemzetbiztonsági Hivatal által jutott el Önhöz." De vajon mi köze ennek a science fictionhöz? Költői kérdés, aki benne van a témában, az érti :)

No, akkor ezzel el is kezdem a beígért "A sci-fi mesterei" sorozat keretein belül megjelent regények ismertetését. Mivel pár napja már volt szó Ursula K. Le Guin egyik regényéről, A sötétség balkezéről (amit azóta is "egyfolytában" olvasok), ezért arra gondoltam, hogy továbbra is az írónőnél maradok, akit már remélhetőleg meg is ismert és a szívébe zárt mindenki :)

A sci-fi mesterei regények olvasásakor egyébként az a furcsa helyzet állt elő nálam, hogy már majdnem mindegyik témája ismerős volt korábbi könyv-, képregény-, játék- és film élményeim kapcsán, pedig valószínűleg csak arról van szó, hogy én ezeket az úttörőnek számító regényeket olvastam utólag és előbb ismerkedtem meg olyan koppintásokkal és újraértelmezésekkel, amiket pl. ezekből (is) merítettek. Az Égi esztergát olvasva folyton a Dark City című film (egyik kedvenc filmem egyébként) és a DreamWeb c. retro PC játék jutott az eszembe, hiszen az É.e. szintén hasonlóan nyomasztó városi környezetben játszódik, (folyton esik az eső pl., az emberek úgy járnak-kelnek mint a gépek), a főszereplője pedig egy olyan fickó, aki bizonyos "hatékony" álmok álmodása közben ténylegesen megváltoztatja - végső soron újraálmodja - a világ szerkezetét. Vegyünk még ehhez egy őrült tudós figurát, a főhős, George Orr hipnotizőröket megszégyenítő  képességekkel rendelkező agyturkászát, aki persze ki akarja használni ezeket a "hatékony" álmokat, aztán fűszerezzük meg egy csöppnyi romantikával (hogy legyen értelme is az életnek :)) és már nagyjából rá is éreztünk arra, hogy mit tartogat számunkra a regény. Nekem a "várostekeredős" borító nyerte el legjobban a tetszésemet.

A regény adatlapja a Kolónián:

Könyvkolónia

Sőt, mások még sokkal tényszerűbben írtak is róla könyvismertetőt: Acélpatkány SF blogja, Wikipedia

- Hogy hívják Szegeden, a láthatatlan embert?
- ???
- Ködmön! 

Adva vagyon egy mocskosul bepöccent tudós-feltaláló, akinél az verte ki a biztosítékot, hogy állandóan belekotnyeleskedtek a dolgába, ráadásul még jól meg is fázott. Ja, mellesleg láthatatlan. Humorosan/szatírikusan megírt sci-fi regény 1897-ből. Már maga a regénycím alapján sejteni lehet, hogy itt lesz egy-két vicces grafika, az ember üres borítókról fantáziál...de lássuk csak, mi a valóság? Egy rakás kalap és napszemüveg! Személyes kedvenceim a magyar kiadás borítóit követően láthatóak. Külön tetszett a holland kiadás A sikoly ihlette borítója.

H. G. Wells írói munkássága egyszer még biztosan elő fog kerül a blogon, amikor is eljő a Világok Harca! De mindent a maga idejében...