Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Azért sem ezzel az elcsépelt idézettel kezdem, biztos akad itt egy frappánsabb is!

Én Gully Foyle vagyok,

az öreg Terrán lakok.

A mélyűrben hányadok,

az út végén meghalok.

Tessék! Folytatva böngészésünket a Sci-fi mesterei sorozaton belül ismét elérkeztünk egy nagy klasszikushoz, aki az Alfred Bester névre hallgatott (merthogy már eltávozott közülünk). Nem az ő kedvvért alapították ugyan a Hugo-Díjat, de az ő regénye, Az arcnélküli ember kapta meg először, 1953-ban. A bejegyzés tárgyát képező Tigris! Tigris! című regény már 1955-ös kiadású és nem kis szerepet játszik abban, hogy ez a blog létrejött. Történt egyszer ugyanis, hogy megláttam a helyi antikváriumban ezt a "gyönyörű" borítót, és akkor először nem is tudtam, hogy ezt most mire is véljem...a könyv címe nekem nem mondott semmit, elolvastam az ismertetőjét, aztán megnéztem még egyszer a borítót...aztán még egyszer, de még mindig taszított...na, fogjuk rövidre, a végén csak megvettem. Ebből is látszik, hogy azok közé tartozok, akik borító alapján választanak olvasnivalót. Legalábbis régebben így volt, de aztán változtattam a hozzáállásomon - pontosan láttuk eddig is és fogjuk eztuán is, hogy azért borító alapján választani (sci-fi) regényt nem mindig szerencsés (olyan gyíkarc manust is ritkán látni, mint amit Az átjáró címlapjára festettek, mégis az egyik kedvencem lett a könyv). Elolvasása előtt rövid túrát tettem a neten, hogy megnézzem mit írnak róla mások, két másodperc alatt beleakadtam egy rakás - pozitívabbnál pozitívabb - ismertetőbe, rövid idő alatt végeztem vele, de egy fránya kérdés továbbra is mardosta az oldalamat: minden kiadás fedele ennyire...khm...érdekes? A választ rátok bízom:

A képek után azért pár szó essen magáról a regényről is, bár én nem egyike vagyok az elvakult "Tigris-hívőknek" és a Monte Cristo grófját sem olvastam - remélem ez bocsánatos bűn - azért egészét tekintve tetszett a könyv. Pár szóban: képzeljünk el egy jövőbeni világot, ahol feltalálták a teleportációt (ott úgy hívják: jauntolás) és ettől alapvetően megváltozik minden, az emberek össze-vissza ugrálnak térben, bár korlátok közé szorítva: csak bizonyos távolságokra és feltételek mellett, időben meg egyáltalán nem is képesek erre. Ebben a világban történik meg az idézetben olvasható Gully Foyle nevű űrcowboy-jal, hogy magára hagyják megdögleni egy űrroncsban, kint a végtelen ürességben. Ettől ő egy csöppet bepöccen és az eszelős bosszúvágy olyan képességekkel ruházza fel, amire addig még nem volt példa: eljauntol a picsába! :D Aztán persze jön a haddelhadd, meg a világ sarkaiból való kiforgatása...Ha egy könyvben olyan vicces nevek olvashatók, mint a Presteign-féle Presteign vagy olyan szereplői vannak, mint például egy tudós, aki egy radioaktív robbanást követően "forró" lett, azt azért csak illik minden valamirevaló tu-fa kedvelőnek elolvasnia :)