Érdekes, hogy egy-egy regény elolvasásakor milyen gondolatok és emlékek ötlenek fel az emberben. Ahogy azt már jó párszor láthattátok, az én agyamban rendszerint valami másik regény vagy film, netán képregény ugrik be rögtön („hú, ehhez hasonlót mintha már olvastam/láttam volna valahol”) - túl a mondanivalón persze, amit vagy megértek vagy nem, viszont általában megtartok magamnak. Mivel ez a blog - annak ellenére, hogy jóval többet pofázok benne mostanában, mint azt az elején terveztem és ígértem - nem könyvelemzésről és kritizálásról szól, hanem inkább csak kedvcsinálóként és ízelítőként funkcionál, ezért gyakran más alkotásokat érintve írok röviden egy adott könyvről és csak utána kínálom megtekintésre a borítókat - szóval a jövőben se várjon senki műelemzést tőlem.
Miért írtam le ezt? Nyilván azért, mert megint egy ilyen eset fog következni :)
Jó 15 évvel ezelőtt történt, éppen átesve a fantasy-s, orkos, sárkányos korszakomon (ezen biztos mindenki kötelező jelleggel átment, aki szerepjátékos múlttal rendelkezik – egyesek nyilván „meg is ragadtak” benne; sértődés ne essék, elfek vagy hícsik, végülis egyre megy, egy harmadik fél szemében baromság mind a kettő), amikor is jött egy újabb nagy fellángolás: Stephen King regényei. A helyi antikba valami jótét lélek bevitte az addig megjelent kb. összes SK könyvet, én pedig megvettem őket, ezzel váltva meg jegyemet egy éveken keresztül tartó kirándulásra a horror és fantasztikum világába, melyet SK mellett Poe, Lovecraft, Anne Rice és Richard Laymon művei színesítettek. Ha emlékeim nem csalnak a legeslegelső King regény, amit olvastam pontosan a Holtsáv volt és ebből a történetből ugrott be rögtön egy jelenet a Jövőlátó ember olvasása közben. A hasonlóság szembeötlő: adott egy fiatal férfi, aki bizonyos jövőlátó képességekkel rendelkezik (ebben a regényben Lew Nichols a neve), akinek az életébe belép egy gátlástalan „akkor is az USA elnöke leszek, ha beledöglök” politikus (Paul Quinn), akiről a jövőbelátó adottságnak köszönhetően kiderül, hogy nem is akkora fasza gyerek, mint aminek a propaganda beállítja. Lehet, hogy a hasonlóságok sora itt véget is ér, de arra nekem elég volt, hogy rögtön a Holtsáv jusson róla az eszembe.
No, de ezzel még nem mondtam el sok mindent a regényről és hogy miért is érdemes elolvasni: természetesen a jövőlátás kérdésköre kapcsán válik belőle igazi SF, túl a benne megjelenített, fikciós 1990-es, 2000-es évek világától (ami ebben a regényben lényegesen fejlettebb, mint ahogy a valóság alakult). A jövőlátás és az időutazás között a lényegi különbség a látás passzív mivoltából fakad: míg az időutazós sztorikat általában a „megváltoztatom-a-múltat-megváltozik-a-jövő” gondolatrendszer vezérli, addig a Jövőlátó ember főhőse (de még inkább tanítómestere, Carvajal) számára a jövő ismerete semmiféle beavatkozási lehetőséget nem kínál: hiába van tisztában vele, hogy mi és hogyan fog történni, akkor sem tud tenni ellene semmit, megfigyelő szerepre van korlátozva. A pikantéria persze ugyanabban a paradoxonban rejlik, ami esetenként az időutazást is olyan furfangossá teszi: ugyanúgy alakult volna-e a jövő, ha nem tudja, hogy mi fog történni? Hiszen így akképpen fog cselekedni, hogy az a jövő (ami a látás következtében már egyfajta múlt) bekövetkezhessen, sőt, talán pont azzal, ha megpróbálja megakadályozni az események megvalósulását…na, szóval ilyesmin dilemmázik a regény során Lew és nyilván az olvasó is. Kellemes, gondolat ébresztő olvasmány, nem pedig lézerpisztolyos csihi-puhi.
Mint oly sok amerikai sci-fi regény, először ez is folytatásokban látott napvilágot egy havilap hasábjain; ezért találkozhatunk a bemutatott borítók között a The Magazine of Fantasy and Science Fiction 1975-ös évfolyamának április - júniusi fedlapjaival. Számomra a magyar borítót követően látható két amerikai kiadás grafikája tetszik legjobban, valamint a francia változat, amiben az órát markolja egy robot fazon. Érdekes számomra, hogy a román változaton - ami véleményem szerint a maga módján elég jól sikerült - az SF rövidítés a super-fictiont jelenti. (2-3 nap múlva: időközben rájöttem, hogy ez a super-fiction dolog csak egy sorozat címet takar.)
kommentek