Talán a Tufabor olvasói között is akad olyan személy, aki már látta Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjét. Jómagam kb. 7-8 éve tekintettem meg ezt a mások által igen nagyra értékelt alkotást, ám egyedül annyit jegyeztem meg vele kapcsolatban, hogy iszonyatosan rossz és a további életem során igen-igen messziről kerülendő. Másrészről viszont azt is ezer példa bizonyította már, hogy egy könyvből készült filmet ilyen-olyan okok miatt, de képesek bármikor totálisan elszúrni - ez pedig bíztató is lehet azokra nézve, akiknek az elrontott mozifilm nem vette el a kedvét az élettől is és mégis az eredeti elolvasása mellett döntenek. Szóval erről a helyről üzenem azoknak, akik láttak a Mechanikus narancsot, viszont a Gépnarancshoz még nem volt szerencséjük: nyugodtan olvassák csak el a könyvet, mert ezerszer jobb, mint a film. Hogy miért? Mert igen ritkán bukkanhat az ember fia/lánya olyan nyelvi leleménnyel és magával ragadó narrációval, mint amilyet ez a könyv kínál az olvasó számára (nem vagyok egy kifejezetten olvasott pasas, de így kapásból csak Akszjonov Volterjánosok és volterjankák című remekműve jut az eszembe. Ha esetleg valaki tud még párat, akkor írja meg kommentekbe). A történet amúgy nem is annyira sci-fi, hiszen nagyon sok tekintetben a való világ erőszakos hétköznapjaiból merít; annyiban talán mégis az, hogy egy nagyon komolyan disztópikus nagyvárost és államot tár elénk, ahol a nappalt a politikusok és az ő érdekeiket szolgáló tudományos és rendőri apparátus uralják, az éjszakát pedig az erőszak létező összes formáját reprezentáló bandák – a szar pedig szokás szerint a kettő között senyvedő, robotoló, méltóságát vesztett rétegre csapódik… A könyv fiatalkorú bűnözője, a korán szenvtelen gyilkossá váló, majd átnevelésen áteső Alex is egy bűnözőbanda feje, aki másból sem áll ki, mint a züllésből, leszámítva a klasszikus zene iránti szeretetét, bár ez se képes őt rokonszenvessé tenni. Én amúgy nem vagyok az értelmetlen erőszak híve, ezért nem nagyon tudtam magamat a főszereplő helyébe képzelni – a végkifejlet pozitív hangvétele meg kissé mesterkélten hatott az megelőző 200 oldal ismeretében. Ettől függetlenül ajánlom figyelmetekbe a könyvet, de nem a történet, hanem az előadásmód miatt. Oroszul tudók előnyben.

Na? Mi legyen?