A Titán szirénjei még csak a negyedik Vonnegut-regény, amit elolvastam, úgyhogy közel sem mondhatnám, hogy nagy ismerője lennék a nemrégiben elhunyt író munkásságának, de azt azért annyit leszűrtem a korábban olvasott műveiből, hogy igazán annak érdemes őt olvasnia, aki a szatirikus, (némileg abszurd vagy fekete) humorral fűszerezett műveket kedveli. Én legalábbis eddig még ilyen jellegű írásaival találkoztam és eléggé tetszettek is. Megjegyzem, valahogy egyik könyvének története sem maradt meg a fejemben, ezért hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem is annyira lényeges a sztori egy-egy regényében, inkább a gondolatok, a fricskák, az emberi motivációk, a frappáns mondatok számítanak. Ennél többet most nem is szeretnék mondani; úgy döntöttem, hogy ebben a bejegyzésben néhány általam kiválasztott idézet fogja bemutatni a regényt, mert szerintem mindenki így jár a legjobban :)
“– Micsoda derűlátó állat az ember! – mondta rózsás kedvvel Rumfoord. – Elvárja, hogy még tízmillió évig eléljen a faj… mintha csak az embert is éppoly tökéletesre tervezték volna, mint a teknősbékát! – Vállat vont. – Habár, ki tudja… talán elél addig az ember, tiszta merő rosszindulatból. Te mit tippelsz?”
“Az elnök némelyik megállapítását elismételhetjük – s ne feledkezzünk meg arról a tényről sem, hogy sajátos ízt kölcsönzött a "haladás" szónak, amely az elnök kiejtésében "halódás"-nak hallatszott, valamint "az űrkorszak"-nak, amely "a zűrkorszak"-nak hangzott az elnök szájából.
– Némelyek váltig hangoztatják – mondta az elnök –, hogy Amerika gazdasága öreg és beteg. Őszintén szólva, nem értem, hogy mondhatnak ilyet, hiszen napjainkban minden vonalon nagyobb halódást észlelünk, mint az emberiség történetének bármelyik korszakában.
És van egy bizonyos terület – folytatta az elnök –, amelyen még nagyobb halódást érhetünk el: és ez a terület a zűr. Egy ízben kifogott rajtunk a zűr, de mi amerikaiak vagyunk, és nem hagyjuk magunkat, hogyha a halódás a tét!
Nap mint nap felkeresnek a Fehér Házban a kicsinyhitűek – mondta az elnök –, és sírva-zokogva panaszkodnak: "Jaj, elnök úr, tele vannak a raktárak automobillal és repülőgéppel és konyhafelszereléssel és egyéb termékekkel", meg azt mondják: "Jaj, elnök úr, senkinek nem kell már a gyárak terméke, mert mindenkinek mindene van, kettő-három is mindenből!"
Emlékszem – folytatta –, egy székgyárosnak igen nagy volt a túltermelése, és másra sem tudott gondolni, csak arra a mérhetetlen mennyiségű székre, ami a raktárában porosodott. Mondom neki: "Az elkövetkező húsz évben megkettőződik a világ népessége, s annak a sok milliárd új embernek is ülnie kell valamin, hát csak őrizze meg jól a székeit. Közben pedig másra is gondoljon, ne csak a székekre – gondoljon például a halódásra a zűrben!"
Azt mondtam neki, s azt mondom önöknek, és azt mondom mindenkinek: "A zűr felszívja milliószor millió Föld nagyságú bolygó teljes termelékenységét. Ha örökkön-örökké építjük a rakétákat, és ha fel is lőjük valamennyit, akkor sem tudjuk betölteni a zűrt, s akkor sem ismerhetjük meg tökéletesen."
Amire így válaszol az a sok siránkozó: "Igen ám, elnök űr, de mi lesz a krono-szinklasztikus infundibulumokkal meg ezzel meg amazzal?" Én pedig azt mondom nekik: "Ha mindenki odafigyelne magukra, sose volna halódás. Nem volna telefon, nem volna semmi. No meg aztán – mondom nekik, mondom önöknek, és mondom mindenkinek – nem muszáj ám nekünk embereket ültetnünk a zűrhajóba. Mi csak alsóbbrendű állatokat küldünk a zűrbe."
Az elnök beszéde még tovább is folytatódott.”
"Találtam magamnak egy helyet, ahol jót tehetek, anélkül hogy ártanék."
“Unk hadban állt a környezetével. Mindjobban eluralkodott benne a meggyőződés, hogy a környezete vagy rosszindulatú, vagy förtelmesen pocsékul kormányozzák. A rendelkezésére álló eszközökkel vette hát fel ellene a harcot – passzív ellenállással és leplezetlen megvetéssel.”
“Brackman őrmester ép keze a feje búbját kereste. A marsbéli veteránoknak jellegzetes mozdulata volt ez. Az antennája fölötti területet tapogatta, azét az antennáét, amely valaha gondolkodott helyette. Brackman őrmester hiányolta a jelzéseket.”
kommentek