Képzeljük el, hogy a zombi apokalipszist követő éveket Vuity Tvrtko azzal tölti, hogy megkeresse és megszólaltassa azokat az riportalanyokat, akik visszaemlékezései alapján megírhatná a zombiháború hiteles, több szemszögből is alátámasztott történetét (mondjuk Pokoli zombik vagy A holtak pokla címmel :)) és akkor nagyjából képet alkothatunk arról, hogy mire is számítsunk, ha belefogunk Max Brooks “riport kötetébe”. Nagy húzás volt erről az oldalról megközelíteni a témát és talán a leginkább ezt tudtam díjazni a könyvben, mivel így nem egy főhős / csapat mesés kalandjain keresztül ismeri meg az ember a zombik tündöklését és bukását (ami bizonyos szinten tutira erőltetett lett volna, hiszen honnan értesülhettek volna olyan eseményekről, amiket az író így viszont nyugodtan papírra vethetett), hanem az oknyomozó riporter által elénk tárt, az eseményeket különböző helyen és időben átélt alanyok tolmácsolásában. A könyvet a tulajdonképpeni beszélgetések tagolják fejezetekre. A könyv erőssége, hogy a szemtanúk szájából olyan részleteket tudhatunk meg, amelyek a zombifilmekből rendszerint kimaradnak (nyilván az játékidő rövidsége miatt, illetve hogy egy horrorfilmben nem ezek a hangsúlyos részek): pl. hogy hogyan játszott közre a zombivírus terjedésében az embercsempészet, az illegális emberkereskedelem vagy a kábítószerélvezet, hogy miként próbálta kideríteni az egyes nemzetek katonai hírszerzése, hogy mi is ez az egész “feltámadnak a halottak” história, hogy mihez kezdenek magukkal a diplomás semmirekellők, amikor újra beköszöntenek a vadnyugati körülmények és két kezük munkájával kell harcolniuk az életükért vagy hogy milyen húzásokkal próbáltak meggazdagodni az olyan törtetők, akik még a fertőzéstől rettegő embereken sem szégyelltek nyerészkedni. Összességében véve igen sok aspektusból megismerhetjük a kataklizma hónapjait, egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy “na, már megint itt van egy élőhalottas könyv”. Bár klasszikus értelemben véve a zombis téma a horror tárgykörébe tartozik, én ezt a könyvet azoknak is bátran ajánlom, akik nem csípik a csoszogó halottakat - szerintem egyáltalán nem félelmetes az írás, a zombik is inkább csak egy hátteret biztosítanak egy jó kis poszt-apokaliptikus tanulmány számára. Hiszen tudjuk, hogy az ilyen művek elsősorban a világégés utáni életet igyekeznek bemutatni és azon spekulálnak, hogy újjá lehet-e építeni a civilizációt, mekkora küzdelmet kell folytatni a túlélésért, milyen szintről kell újrakezdeni az életet, meg ilyesmi. Erre a dolgozatra csillagos ötöst adnék.