Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét, nem lopnál filmet. Nem lopnál glyfát. Kiváltképp akkor nem, ha egy csúcskategóriás felderítő űrhajó kapitánya vagy. A lopás bűn. De hát ha egyszer úgy hozta a sors, hogy csak így mentheted meg a világot a pusztulástól?

Régebben már feltűnt a látókörömben ez a könyv, amikor a helyi antikváriumban találkoztam egy ütött-kopott, agyonolvasott példányával (hmm...ha egy könyv agyonolvasott, az egyben azt is jelentheti, hogy remekműről van szó?), de azt pont ezek miatt az okok miatt nem vettem meg. Aztán nemrég volt a Könyvbarlang internetes antikban egy jó kis leárazás, amikor is sikerült megvennem egy legalább annyira gyatra állapotú darabot, amit lehet, sőt, tuti biztos, hogy nem tettem volna meg, ha látom élőben, de sebaj, biztos le volt írva az állapota, csak elsiklottam fölötte. Nem azért említem név szerint a Könyvbarlangot, mert minden vágyam, hogy ingyenreklámot csináljak neki, de amúgy megérdemli, mert jó kis webshop, ahonnan sokszor gyakorlatilag olvasatlan állapotú könyveket sikerült már beszereznem, csak hát ezúttal nem jártam sikerrel. Mindegy, a lényeg, hogy meglett, elolvastam. Farmer neve egy ifjúkori emléket juttatott az eszembe (úgy látszik, hogy a Tufabor nem is olvasónapló, hanem emlékkönyv :)). Lehettem tizenkét vagy tizenhárom éves, amikor tesióra előtti szünetben az öltözőben az egyik srác A bestia képmása című regényből olvasott fel egy “enyhén” pornográf tartalmú részt, amin mindannyian nagyon jót mulattunk. Hogy konkrétan miről szólt ez a részlet, azt már régóta jótékony homály fedi, de azt tudom, hogy f@sz az volt benne :) Lehet, hogy egyszer majd elolvasom; időről-időre feltűnik az antikvárium polcán (bár sosem a sci-fi könyvek között, hanem a krimi és horror kiadványok környékén).

Szerény véleményem szerint A végzet álarcának magyar kiadása messze a legszebb az összes közül.