A számítógép a XXI. századi ember mindennapjainak részévé vált, ezt minden különösebb indoklás nélkül ki merem jelenteni. Elsőre persze a legtöbbünknek a személyi számítógépe vagy a mobiltelefonja jut az eszébe, de a komputer ural már majdnem minden gépet az autótól kezdve a háztartási berendezéseken keresztül a modern televíziókig, nem beszélve a termelő/gyártó szektor automatáiról vagy a hadászati célú felhasználásról. A gond csak ott van, hogy szép lassan elhomályosodik a határ: meddig szolgálja a számítógép az embert és mettől lesz az ember a gép rabja? Vajon hasznunkra válik, ha nem kell gondolkoznunk, mert elég, ha beütjük a keresett problémát az internetbe vagy ha még az 1+1-et a is a számológépünkön adjuk össze? Nem lustulunk, korcsosulunk-e el, ha lépten-nyomon gépet használunk jóformán az élet minden területén? Jót tesz-e például a társadalomnak, ha a gyárakban automatizált gépsor veszi át az emberi munka helyét, elbocsátott melósok tömegét okozva ezzel? Van-e egyáltalán bármi haszna is az egésznek, ha hosszú távra tekintünk? A nagy számítógép című regény első felében vizionált utópia még biztos, hogy nyomokban sincs jelen sehol, a számítógépek kapacitása valahogy nem a tökéletes társadalom megalkotásán munkálkodik, talán azért, mert túl sok processzoridő megy el a facebookozásra, a youtubera, az mmoprg-kre, a pornófilmekre, a hibátlan bombatalálatot kiszámító programok megírására meg egyéb rendkívül produktív és előremutató tevékenységekre (nyugodtan ideszámíthatjuk a Tufabor megírására és elolvasására szánt időt is :)). No persze ez az utópia a könyvben is megbukik (természetesen nem a gépek, hanem az emberek miatt), hogy aztán a számítógépek vegyék át az élet totális irányítását. Azt sem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne, bár én a magam részéről már nem nagyon tudom elképzelni a mindennapi életet a számítástechnika nélkül, hiszen annak segítségével dolgozok, tartom másokkal a kapcsolatot vagy kapcsolódóm ki, amikor hazaértem - kvázi délután négykor felállok az egyik gép elől, hogy átüljek a másik elé, a kettő közötti időben meg nyomkodom a telefonomat a buszon :) Én egyébként egy elég tipikus példánya vagyok az emberiség azon hányadának, aki jószerivel semmi hasznosat nem csinált még a számítógéppel: egészen huszonéves koromig csak a saját szórakozásomra használtam a komputereket, kezdve a jó öreg C-64-esemmel (1. lépcsőfok: kazettás korszak, 2. lépcsőfok: lemezes korszak), amiről először egy 286-os PC-re váltottam (1. lépcsőfok: CGA monitor, 2. lépcsőfok: SVGA monitor), majd szép lassan, ahogy a játékok, zenék és filmek gépigénye megkövetelte: 486, Celeron, Intel Pentium újabb és újabb videókártyákkal felvértezve a kor kihívásainak megfelelően. A munkába állás persze megváltoztatott mindent, kevesebb idő jutott a játékra és a filmnézésre, és úgy látszott, hogy végre valami hasznos célra is fel tudom végre használni a számítógépet, de akkor meg jött az egyre gyorsabb munkahelyi és otthoni internet, ami aztán már végképp elrontott mindent, fikarcnyi időt sem engedélyezve az emberiség javára szolgáló tevékenységeknek :D Egy szó, mint száz, a véleményem: jó dolog a számítógép, a modern élet nélkülözhetetlen(nek tűnő?) eleme (ha nem is az evolúció embert követő lépcsőfoka, ahogy a regényben szerepel), de néha azért jobb lenne nélküle - attól meg még szerencsére messze vagyunk, hogy öntudatra ébredjenek ezek a “lelketlen masinák”.
kommentek