A Tufabort rendszeresen figyelemmel követők bizonyára észrevették már, hogy a hetenkénti posztokról áttértem a másfél-kéthetenkénti publikálásra. Ennek több oka is van, egyrészt természetesen az idő hiánya (mármint a borító keresgélést felemésző szabadidőre gondolok), másrészt sikerült magamat végigrágnom a polcaimat megtöltő vékonyka kötetek nagyobb hányadán (kivéve a novella-gyűjteményeket, de azokkal eddig se nagyon foglalkoztam a Tufabor oldalain) idénre hagyva a vaskosabb regényeket és regény-folyamokat. Egy-egy ilyen könyv legyűréséhez jó két-három hétre van szükségem, ezért talán érthető, hogy a posztok száma is megfogyatkozott. A terjedelmes könyvekről szólva, sokszor jobbak is, mint rövidebb társaik, csak hát olyan nehezen veszi rá magát az ember, hogy hetekre lekötelezze magát egy majd’ 1000 oldalas sztori mellett. Nos, a Perdido pályaudvar, végállomás című könyv esetében tiszta szívemből arra buzdítok mindenkit, hogy még ma kezdjen neki az olvasásának, mert bitang jó anyagról van szó. A fura hangzású China Miéville név számomra egyébként teljesen ismeretlenül csengett (oké, csak majdnem, Acélpatkány blogjában már olvastam erről a könyvről), ezért nagy félelmek közepette mertem csak megvenni a súlyos, kétkötetes pakkot, amit 999 ft-ra leárazva dobtak hozzám a postán. Kár volt aggódnom; egy remek steampunk-fantasy kalandra invitál minket a szerző, ami egy ocsmány és bizarr, mégis magával ragadó, megkapó és abszolút hihető környezetben, Új-Crobuzon városában játszódik. Az őrült tudósos sztorikat amúgy is kedvelem és ezúttal is valami hasonlóról van szó: az anti-hős renegát tudós, Isaac egy nem mindennapi megbízatásnak igyekszik eleget tenni, azonban tudásvágyával soha nem látott veszélynek teszi ki nem csak xenó szerelmét, barátait és közvetlen környezetét, hanem az egész elcseszett, rendőrállamra hajazó várost, ahol nemkívánatos tevékenységét folytatja. A hiba azonban nem helyrehozhatatlan - habár sokáig annak látszik és nagyon komoly árat követel a tudóstól és a köré szerveződött segítőkész kompániától (azonban hogy ki mennyire segítőkész és mi motiválja ebben, az már egy teljesen már kérdés). Nem kívánok több részletet megosztani, inkább csak a figyelmet szerettem volna felhívni erre a regényre. Bátran lássatok neki, Szátyárra, garantált szórakozás!