Senki sem képes állandóan 100 százalékon pörögni, így még a legnagyobb mesterek esetében is előfordulhat, hogy megcsúsznak egy csöppet és valami - legalábbis saját teljesítményükhöz képest - kevésbé szerencsés alkotást követnek el. Pont a minap hallottam a tévében, hogy Csontváry a Zrínyi kirohanása című festményével annyira nem volt kibékülve, hogy életében ki sem állították, s úgy hírlik, utólag Philip K. Dick sem volt kifejezetten elragadtatva A Frolix-8 küldöttével. Úgy vélem jól ítélte meg a saját munkáját, cáfolat tehát az én tollamból sem fog születni. Egyébként minden adott ahhoz, hogy a regénye érdekes legyen, leszámítva, hogy a védjegyévé vált valósággal való játszadozás ezúttal elmarad, pedig szinte végig azt várja az ember, hogy majd hirtelen kiderül valami efféle turpisság (ami azt illeti, nem fog, bár drogok bőséggel akadnak a történetben, méghozzá legálisan). Szóval adott az egyébként érdekes keret: itt van nekünk az anti-utopikus, rendőrállam berendezkedésű Föld, ahol kevesek irányítják az emberek túlnyomó többségét, a milliárdokat (a Régieket), sőt még ez az uralkodó kisebbség is megosztott: egyrészt ott vannak a valamirevaló Újak, akik az evolúció vagy mutáció következtében megnövekedett agykapacitássel, intelligenciával rendelkeznek - egyszóval igazi Übermenshek -, illetve vannak még a Szokatlanok, akik “csak” azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy képesek mindenki más gondolatát olvasni, illetve összekapcsolni a tudatukat - emiatt persze az Újakkal sem éppen puszipajtások, hiszen ki szereti, ha mindig tudják, éppen mire gondol? Hát senki, így nincs mit csodálkozni azon, hogy megy az egymás elleni áskálódás, különösen a Régiek részéről, akik közül az ellenállók kerülnek ki; az ellenállók klasszikus felforgató tevékenységet folytatnak: sötétben bujkálnak, itt-ott szabotálnak, protestálnak, terjesztik a szamizdatot, ilyesmiket. Az Ellenállás számára az elsődleges reménységet az jelenti, hogy a fővezérük, Thors Provoni évekkel ezelőtt kiruccant a világűrbe, hogy erősítésért szaladjon - és most úgy néz ki, visszatérőben van, ráadásul nem is egyedül jön (a regény címe sokat segít, hogy kitaláljuk ki tart vele, bár kinézetre nem úgy fest, ahogy azt a borító sejteti). Ez hát a fő bonyodalom, ami a regény cselekményét mozgatja, meg van még egy-két kisember, akiket elkap-megcsap a készülődő forradalom szele, és található a történetben egy furcsa szerelmi szál is, némi Lolita-beütéssel, de egyik szál sem kimondottan érdekfeszítő. Provoni jön, lát és győz - Dick azonban nem, de hát annak, aki a PKD-életmű megismerését tűzte ki célul, az ilyen keserű pirulákat is le kell nyelnie.
kommentek