Merem remélni, hogy egy olvasóm sem osztja azt a nézetet, mely szerint a rossz hír hozóját le kell lőni, ugyanis igen szomorú hírt kell közölnöm: a Metró 2035 című regény egy kis túlzással élve úgy rossz, ahogy van. Hú, ez elég drámaian hangzott, igaz? :) Na nem mintha olvashatatlan lenne, azért ott még nem tart a szerző, de hogy mégis miből gondolta Dmitry Glukhovsky, hogy éppen egy ilyen egy helyben toporgó, rém unalmas, önismétlő, szenvelgő, mindenféle borzongást, izgalmat (pláne misztikumot) nélkülöző, ellenben bő lére eresztett regényt tesz el folytatásként az asztalra, azt el sem tudom képzelni (tippem mindenesetre van: szerintem abban töri a fejét, hogy az alagutak és járatok falait feszegetve megnyissa regényfolyamát - mert gondolom tervez még folytatásokat - a nem is annyira élhetetlen föld felszín, az éltető napsugár felé, így közbeiktatott egy lájtosra sikeredett közjátékot). Főhősünk, a Metró 2033-ból megismert Artyom egy kiábrándult, szánalmas, moralizáló, fásult roncs, egyre csak ugyanazokat a hülyeségeit hajtogatja, rohadtul nyűgös egy pali (ahogy mondani szokás, neki még a szar is keserű), pedig igencsak életrevalónak kellene lennie, ha már egyszer a próféta szerepét osztották rá és a felszínre akarja vezetni az alagutakban elkorcsosuló, egymáson élősködő embertársait. Nem is ezzel van a bajom, legyen a főszereplő antihős, tök jó dolgok sülhetnek ki belőle, de akkor könyörgöm: történjen már más is, ne csak annyi, hogy emberünk folyton a szembenálló frakciók fogságába esik, onnan kiszabadul, hol megsebesül, hol összefércelik, miközben egyre-másra palira veszik, elárulják - unalmas ez így, pláne, hogy olvashattunk ilyet már korábban is. Ez szerintem az erős kezdés utáni látványos visszaesés tipikus esete, pedig nekem a Metró 2033 nagyon tetszett, és igen sokat vártam ettől a folytatástól (is) - talán ezért is olvastam végig, minden ellenérzésemet félretéve, az utolsó oldalig várva, hogy majd csak jön a pálfordulás és egy frappáns csattanó kedvéért majd minden addigi közhelyet megbocsátok. Most már majdhogynem azt mondom: kár volt az elvesztegetett időért és alighanem végeztem a Metróval, akár kimerészkednek a túlélők a felszínre, akár megmaradnak birkáknak a maguk kis nyomorában. Hanem, mivel ez a könyvajánló amolyan gyászos hangulatú, Artyom-féle picsogássá, kvázi “könyv nem-ajánlóra” kerekedett, csak úgy zanzásítva felsorolok ide pár címet - igaz, egyik sem sci-fi, de minőségi orosz irodalom - melyek közül - meggyőződésem! - bármelyiket is veszi kezébe, ezerszer jobban jár a kedves olvasó: V. Akszjonov: Moszkvai történet, V. Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, Ilf-Petrov: Tizenkét szék, A. Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport, M. Bulgakov: A Mester és Margarita.
kommentek