Legutóbbi bejegyzésemben már tettem rá utalást, hogy az elszánt olvasó, aki az Előjáték az Alapítványhoz című könyv olvasásához nekilát, készüljön fel arra is, hogy nem árt majd az első és a második fejezet közé beiktatni Gregory Benford Alapítvány-regényének, Az Alapítvány félelmének lájtos kis háromszázötven oldalát is - persze csak abban az esetben, ha törekszik a teljes sztori megismerésére. Történt ugyanis, hogy három neves sci-fi szerző - Gregory Benford, Greg Bear és David Brin - Isaac Asimov történetei által inspirálva és az író örököseinek teljes hozzájárulásával megírta a Második Alapítvány Trilógiát, vagyis az Alapítvány előzmény-regényeinek folytatásait - tehát még mindig nem tértünk rá a lényegre, továbbra is az előjátéknál tartunk :) A trilógia nyitó kötete, mint mondottam Az Alapítvány félelme címet viseli, s a főszereplő szintén Hari Seldon, robot oldalbordájával, Dors Venabilivel kiegészülve. Tematikáját tekintve a könyv jól illeszkedik az Előjátékhoz, hiszen ebben is pszichohistória megszületésének rögös útját követhetjük nyomon, ami nem csoda, tekintve, hogy a könyvben Harit még csak nem is választották meg első miniszternek - igaz nem is nagyon fűlik hozzá a foga, hogy I. Cleon császár kirángassa őt a matematikusi elefántcsont tornyából, egyenesen a politika nagyszínpadára. Merényletek, szabotázsok, bolygók sorsát befolyásoló döntések, belső vívódások - egyszóval minden megtalálható a regényben, amit már megismerhettünk az Előjátékban. Sőt, a szerző a kor műszaki színvonalának megfelelően ki is terjeszti az Alapítvány-univerzum távlatait, amikor beemeli a történetbe a mesterséges intelligenciák tárgykörét, valamint egy, a digitális világban garázdálkodó idegen értelemmel (ún. mémekkel) is gazdagítja a sztorit. Valamiért én éppen ezekkel részekkel nem voltam kibékülve, a kibervilágban játszódó fejezeteknél kifejezetten lassan haladtam az olvasással, sőt, néhol kimondottan unalmasnak tűnt a regény. Vajon más is így volt ezzel?
kommentek