Régóta kíváncsi voltam már erre a regényre, azonban az interneten kínált antikvár példányok relatíve borsos ára eddig mindig sikeresen visszariasztott a megvételétől, a közelmúltban megjelent Szukits-féle gyűjteményes kiadás pedig egyáltalán nem hozott lázba – sajnos nincsen kottatartó állványom otthon, hogy kényelmes körülmények között olvasgathassak egy lexikon méretű kötetet. A minap azonban egy gyönyörű, kiváló állapotú második kiadás landolt a csabai antikváriumban (potom 450 forintért kínálták), nem csoda hát, hogy lecsaptam rá, mint tyúk a takonyra. Vajon jogosan került-e be minden idők 100 legjobb sci-fi regényének élmezőnyébe? Megítélés kérdése; a mai olvasó számára talán kevés izgalommal bír, kiváltképp annak, aki esetleg már több tucat Asimov művön van túl vagy olvasott/nézett már korábban jelentősebb sci-fi munkákat. Időutazás a századokon át (néhány elég jó alapötlettel megspékelve, amiket azonban nem szeretnék lelőni), a jövő megváltoztatása a múlton végrehajtott beavatkozásokon keresztül, munkahelyi intrikák és hatalmi harcok tömkelege (mint pl. A halál fuvallata című, szintén Asimov-krimiben), na meg persze az elengedhetetlen femme fatale. Mindezek ellenére (vagy pont ezek miatt) én mégis azt gondolom, hogy a korunkban már elcsépeltnek ható téma ellenére is érdemes az elolvasásra, hiszen az időutazás sosem megy ki a divatból, Asimov pedig egy remek mesélő, ami ebből a könyvéből is kitűnik. És azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a regény 1955-ben látott először napvilágot (mondhatjuk, hogy a műfaj aranykorában), amikor talán még nem folytak a csapból is időutazós filmek. Így lehetséges az, hogy a megjelenés óta eltelt fél évszázad alatt szép lassan klasszikus nemesedett A halhatatlanság halálából.