Jack Vance az én tudatomban leginkább mint fantasy író szerepel, méghozzá a jobbik, olvasásra ajánlott fajtából, hiszen olyan mesélő tehetséggel rendelkezik, amelyet azért nem minden írótársa mondhat el magáról (és nem csak a műfajon belül ténykedőkre gondolok). Véleményemet elsősorban a Haldokló föld című regénye és a Ravasz Cugel viszontagságos kalandjairól szóló könyvei alapján tartom fent. Ehhez a bevezetőhöz rögtön hozzá is kell tennem, hogy A Klau rabszolgái nem illeszkedik ezen regények sorába és nem is csak azért, mert SF, hanem azért sem, mert legnagyobb sajnálatomra ebben a regényben nem láthatjuk megcsillanni az imént említett mesélői vénát. Röviden szólva: középszerű, némiképp unalmas, nem sok eredetiséget felvonultató tucat sci-fi, aminek az elején az “idegenek” elrabolják a földlakó hőst. Vajon miről szól a könyv hátralévő része? Természetesen arról, hogy a főhős nem hagyja annyiban a dolgot, mivel csöppet sincs kedve élete végéig a gulági körülményeket idéző munkatáborban rohadni és az elrablók bolygóját csinosítgatni, ezért tervet sző a lelécelésre, gyűjt maga köré egy csapat, (gondolom az érdekesség fokozása végett) különböző fajokból kikerülő rabszolgát, aztán indulhat a műsor, a nagy rabszolga felkelés. És valóban, ilyen rabszolga felkelést azóta nem látott a világ, mióta Isaura új napra ébredve kinyitotta a csipáját...pff. Jó, nem akarom nagyon lehúzni a könyvet, kaland regény és kész, csak éppen Vancetől vártam volna jobbat. Ha nem vágytok megterhelő olvasmányra a Balcsi partján való sütkérezés közben, akkor talán még tetszeni is fog.