Az Átjáró az egyik legvagányabb SF regény, amit életemben olvastam! Nagyon királyul meg van írva, frankón ki van találva a főszereplő antihős és a kincskereső kalandorokkal és hícsikkel benépesített univerzum egyaránt, meg maga az Átjáró űrállomás minden baromságával együtt cakk-pakk, ahogy kell. Csak ajánlani tudom, annak ellenére, hogy a regény folytatása már korántsem annyira ütős (a krónika további köteteit még nem olvastam, ezért nem tudok nyilatkozni felőlük), viszont első részről lévén szó a könyv teljesen élvezhető önmagában is.

Rendhagyó módon ezúttal nem egy tipikus könyvismertetés fogja megelőzni a borítógyűjteményt, hanem az Átjáró-sorozat 3. és 4. kötetének fordítójával, Kiss Tamással készített (exkluzív :D) e-interjúmat olvashatjátok. Ezer köszönet illeti besucher cimborámat, aki személyes közbenjárásával segítette az interjú létrejöttét és természetesen Tamásnak is illik köszönetet mondanom, aki derekasan állta a hülye kérdések záporát :)

- Mik az első olvasmányélményeid tudományos-fantasztikus irodalommal kapcsolatban?

KT: Az első sci-fi, amit olvastam, Francis Carsac: Sehollakók című regénye volt. 5-6 éves koromban a Balatonnál nyaralt a család, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a két hétből 2-3 napon keresztül ömlött az eső. A vendéglátónk házában összesen két könyvet találtunk: Rejtőtől a Láthatatlan Légiót (erre édesapám azonnal lecsapott), illetve a Sehollakókat, ez maradt nekem. Szerelem volt az első olvasásra :o)

- Megtennéd, hogy pár mondatban bemutatod az Átjáró-sorozatot, hogy felkelthessük azok érdeklődését, akik még nem olvasták?

KT: Biztos, hogy erre én vagyok a megfelelő ember? Rengeteg ismertetőt lehet találni a Neten, tessék szépen elolvasni :o)

- Véleményed szerint mi emeli az Átjárót a sci-fi irodalom egyik klasszikus darabjává (már ha egyetértesz ezzel az állítással)?

KT: Szerintem az, hogy bemutatja az átlagember, az örök vesztes küzdelmét, félelmeit. A főhős olyan utat választott, hogy kénytelen az életét is kockára tenni a vagyonért cserébe. Az első regény végén természetesen sikerül elérni a célt, de meglehetősen magas árat fizet érte, mégpedig a szerelme életét.

- Hogyan találtál rá az Átjáró-sorozatra?

KT: GBK kiadvány volt, megkaptam postán :o) Utána egy utcai könyvárusnál láttam meg a második részt. A harmadikat és a negyediket egy barátomtól kértem kölcsön, és akkor még hobbiból le is fordítottam.

- Mi a véleményed az Átjáró régebbi, Nagy Sándor-féle fordításáról? Felhasználtad-e fordításhoz ezt a szöveget?

KT: Az első regény és a fordítása zseniális. A másodiktól esik a színvonal, de ez az esés az eredeti regényeknél is megfigyelhető (ez szigorúan csak magánvélemény!) Igen, ha folytatáson dolgozom, mindig próbálok minél többet megtartani a megelőző részekből, például a neveket is.

- Milyen nehézségeket támasztott a kötetek fordítása?

KT: Hmmm. Semmilyet. Olvastam az angol szöveget, és leírtam magyarul. Szerencsére nem futottam bele semmibe, aminek ne lenne magyar megfelelője.

- Mennyi időt vett igénybe a teljes anyag lefordítása?

KT: Ezt nem tudom megmondani, nem mértem. Általában egy 600.000 leütést számláló regény lefordítása, ha semmi mást nem csinálok közben, nagyjából egy hónap alatt megoldható +/- két hét (inkább a + szokott bejönni). Az Átjáró 3. és 4. részének a fordítása közben főállásban dolgoztam, ráadásul, mint már írtam, ez akkor még az asztalfióknak készült, tehát nem rohantam fele. Talán fél évig tartott, de ez már csak durva becslés az idők távolából.

- Hogyan kell elképzelni egy fordító munkáját, munkanapját? Mennyiben szorítja keretek közé a munkát a kiadó?

KT: Szerintem ez egyénileg más és más. Mint mindenkinél, aki otthon ülve dolgozik, engem is befolyásol a család. Egy tipikus napom nagyjából így alakul: elviszem a gyereket óvodába, majd hazamegyek, és leülök a számítógép elé dolgozni. Ez lehet fordítás, webfejlesztés, de egy hete a billentyűzetből pucoltam a kávét... :o( (Kétlaki életet élek, ha nem foglalkozom párhuzamosan humán és reál dolgokkal, egy idő után úgy érzem, bedilizek.) Délben ebéd, majd újra munka, bevásárlás, óvoda, este tévé, majd ha kell, akkor újra munka kb. éjjel kettőig. Reggel hétkor ébredés, és újra kezdődik a kör. A kiadó mindig kereteket szab, elsősorban azzal, hogy megmondja, mit kell lefordítani, és mikorra. A határidőt persze át lehet lépni, de nem igazán ajánlott, és persze akkor sem sokkal.

- Mennyire kell a nyelvtudáson kívül egyéb szakterületekben is jártasnak lennie egy fordítónak?

KT: Attól függ, mit fordít. Nemrég adtam le egy kalandregényt, amelyben elég sokat lőttek, így interenetes gyorstalpalón kiképeztem magam a lőfegyverek alkatrészeiből :o) Szerencsére manapság a Net nagyban megkönnyíti a fordítók dolgát a különböző on-line (egynyelvű!) szótárakkal és szlengszótárakkal. Ezek a regények az átlagembernek szólnak, így nincsenek benne magas röptű, szakmailag bonyolult eszmefuttatások. Inkább a szlenggel és az amerikai írók rövidítésmániájával szoktam szenvedni, de már megtanultam, hogy az OD az túladagolás, a TOD a halál beálltának az ideje, és így tovább :o) Ezen felül időnként gondot okoz még az idióta tulajdonnevek kiejtése (a ragozás miatt), de ma már a Google fordító készségesen ki is mondja, amit az ember begépel neki.

- Figyeled-e más fordítók munkáit? Lehet-e például mások fordításaiból tanulni vagy mindenkinek a saját útját kell járnia?

KT: Vannak fordító barátaim, időnként feldobunk egymásnak néhány érdekes kifejezést, kikérjük egymás véleményét, és a fordítással foglalkozó fórumokat is szoktam olvasni, de alapvetően mindenkinek a saját útját kell járnia. Minden fordítónak van egy jellegzetes nyelvhasználata – éppen úgy, ahogy az íróknak is. Ha ez eltűnik, eljövend a gépi fordítások ideje.

- Egy kérdés erejéig még kanyarodjunk vissza az Átjáróhoz. Szerinted melyik kötet az Átjáró-sorozat legjobb darabja és miért?

KT: Természetesen az első. Folyamatos a feszültség, az olvasó izgul a főhősért, aki ráadásul nem valami “alul traktor, felül békegalamb” szuperhős, hanem a hibáival együtt is szerethető, hétköznapi alak.

- Van-e olyan sci-fi regény, amit szíved szerint fordítanál/újrafordítanál, ha kapnál rá megbízást vagy lenne rá szabadidőd?

KT: Igen, szívesen dolgoznék Marion Zimmer Bradley Darkover-regényein. Az első GBK-kiadvány volt, a második fordítása itt hever a fiókomban/gépemen. Már csak kiadót kellene találni, ami felkarolja a sorozatot. Nem tudtok esetleg valakit?

- Az Átjárón kívül mely regények fordítása kapcsán ismerheti az olvasóközönség a nevedet?

KT: Elég sok regény kapcsán ismerhetik a nevemet, de itt inkább a SF/F vonulatról írok, ha már ilyen témájú a blog. Terry Pratchett Mana trilógiáját is én fordítottam (a Szukits kiadást).

- Az interjú a Tufabor nevű sf könyvekkel foglalkozó blogban fog megjelenni. Hallottál-e már erről a blogról?

KT: Igen, besucher mesélt róla, és azóta időnként rá is szoktam nézni. Tetszik, de akkor lenne az igazi, ha kommentáradatok születnének az egyes posztokhoz. Jobban kellene népszerűsíteni a blogot :o)