Egyes alkotók műveit olvasva az embernek olyasféle gondolatai támadnak, hogy ekkora gané elkövetésére még akár ő is képes lenne (bár az ilyesfajta megállapításokat tényleges alkotói folyamat rendszerint már nem szokta követni - nálam legalábbis), más szerzők könyveit forgatva pedig mélységesen elszégyelli magát, hogy valaha is megpróbálkozott az írással. Szerintem Jókai Mórt nyugodt lélekkel ez utóbbi kategória halhatatlanjai közé sorolhatjuk. Nem akarok előhozakodni az alkotói pályájának állomásaival és műveivel, mert más íróknál sem szoktam ezt megtenni, nyilván nem is szükséges, mert aki ezt a blogot olvassa, az elvileg járt iskolába és (elvileg) olvasnia kellett tőle valamelyik vaskosabb munkáját. Maradjuk inkább annyiban, hogy elég jó beszélőkéje van. Az Óceánia című kötet a fantasztikus irodalom keretei közé beilleszthető írásait tartalmazza, nem tudom, hogy az összeset-e, de legalábbis egy regényt és négy novellát (bár szerintem édeskevés közük van a sci-fihez, de ez ne zavarjon senkit :)). A válogatás első felét az Ahol a pénz nem isten című regény teszi ki. Ez amolyan utópisztikus írásnak fogható fel, ahol a főszereplő egy idilli szigetre vetődik, ahol “a pénz nem isten”, csupa rendes, dolgos ember lakja, a létező legidálisabb hely a taposómalomban megfáradt lélek számára (hát én személy szerint csak az Arany embert olvastam az írótól, ami elég csekély rálátást biztosít a szerző munkásságára, de nekem rögtön Timár Mihály és Senki szigete villant be). Ugyan kinek nem jutott még eszébe, hogy csapot-papot hátrahagyva leléceljen a világból és maga mögött hagyja a sok szart? “Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”, valahogy így szólt a fáma. Ezek szerint néhanap Jókainak is biztos megfordult a fejében a gondolat, nem csak Woody Allennek. Kérdés, hogy van-e esély a kiszállásra vagy a Paradicsomba is követi ez embert a külvilág mocska? Mondjuk hogy mennyire is beszélhetünk egyáltalán a külvilág mocskáról, azon érdemes elmerengeni...könnyen lehet, hogy maga a menekülő ember viszi be magával azokat a dolgokat, amik elől el akar szaladni - gyarló emberi mivoltunkat sokan a megvalósult utópiában sem képesek megtagadni.