Tudományos - fantasztikus regények borítói

Álmodni szerintem minden ember szokott, legfeljebb nem emlékszik az álmára, amikor felébred. Van, aki nem tulajdonít különösebb jelentőséget az álmainak (mint pl. én sem), más meg rögtön vad álomfejtésbe kezd, mihelyt kinyitotta a csipáját, bemagyarázva magának szinte bármit, ami csak az eszébe jut. Az persze valószínűleg már mindenkinek az eszébe jutott, hogy milyen vagány lenne, ha irányítani is lehetne ezeket az álombéli eseményeket, hogy az alvással töltött “elvesztegetett” órák alatt a saját kis birodalmunkban csatangolva bármit megtehessünk, ami a valós életben egyszerűen lehetetlen, fizikai képtelenség. Hát ez a könyv is valami hasonlóról szól. A főszereplő négy egyetemista, akik egy kísérlet-sorozat során megtanulják, hogyan irányítsák az álmaikat, miként idézzenek meg személyeket, dolgokat, helyszíneket. Ahogy az már csak lenni szokott a fantasztikus regények esetében, természetesen ebben az esetben sem lehet büntetlenül szórakozni - ha nem is Freddy Kruger látogatja meg őket minden este (akit bizonyára nem kell bemutatni a nagyközönségnek, én először valamikor 12-13 éves koromban fostam össze magamat az öreg égettpofájú láttán), de azért sejthetjük, hogy nem véletlenül kapta a könyv a magyar fordításban a Rémálom világ címet (az eredeti cím - Dreamside - szerintem nem utal ennyire egyértelműen a négy srác sorsára). Nem elég ugyanis, hogy amint egyre jobban elsajátítják az álomvilág kontrollját, úgy szűnik meg szép lassan minden kapcsolatuk a külvilággal (kb. mint a drogosoknak), de vice versa az álomvilág is elkezdi követelni a maga kis szeletét a valós világból, mind erősebb hallucinációk képében jelentkezve. Néhány éve játszottam egy játékkal, Silent Hill 4. részével, ott volt egy erre emlékeztető dolog, amikor is a főhős a másfél szobás apartmanjából járt át a “rémálom világba”, aztán néha visszajött a szobába, hogy pihenjen és regenerálódjon - egészen addig, amíg egyszer csak a másik oldal kezdett el őhozzá átjárni a valóságba. Ebben a regényben vélhetően minden rossz a két fiú és két lány közötti szexuális feszültségből ered, meg az álomvilág önhatalmú manipulációjából, de erre derítsen fényt mindenki maga. Én annyira nem voltam elragadtatva a műtől, gyenge közepesre értékelném, bár végig megmaradt a búskomor hangulata és volt benne néhány kísérteties elem is, de sf-nek kevés volt, horrornak pedig gyenusz. Hát, legalább olcsón adták az antikban. Hanem a nyomda elég gány munkát végzett: a fígyel, úgye, búgyi és társaik így, hosszú ékezettel kerültek rá a papírra. Szégyen.