A 2. világháború és a náci Németország mindig is az egyik leghálásabb témája volt az alternatív történelem iránt érdeklődőknek. Jó pár elbaltázott hadművelet, amelyek megváltoztathatták volna a háború végkimenetelét, titkos műszaki fejlesztések, amiket már nem tudtak kipróbálni a harctéren, kémek és elhárítók állandó hajszája, embertelen kísérletek, koncentrációs- és munkatáborok, homályos célokból megvalósított expedíciók, misztikus elemektől hemzsegő ideológia és megannyi érdekesség, ami a mai napig is megmozgatja az emberek fantáziáját és az konspirációs teóriák kedvelőit (mondjuk pl. a számítógépes játékok nagyon elfordultak már a 2. világháborútól, ahhoz a dömpinghez képest, ami az ezredforduló táján volt tapasztalható, de ez talán még nem jelenti azt, hogy az emberek megunták volna a témát). E kis bevezető alapján és a szerző egyik előző művének, a Tufaboron már bemutatott Mars 1910-nek az ismeretében biztos senki sem csodálkozik azon, hogy A negyedik birodalom című regény (nem tévesztendő össze Robert Ludlum azonos című művével) egy alternatív világban játszódik. Úgy áll a helyzet, hogy én ezt a regény már a kiadás évében elolvastam, de nagyon sokra nem emlékeztem belőle - mégis csak 10 év telt el azóta. Annyi azért megmaradt bennem, hogy valami szokatlan igeidőben van megírva, ami nem egyszerűsíti meg az olvasását, de úgy gondoltam, hogy 30 éves fejjel már biztos nem fog különösebb gondot okozni. Ami miatt újra a kezembe vettem, az az volt, hogy ugye nemrég olvastam a Mars 1910-et és az nem volt egy rossz darab (a jelenidővel meg könnyű megbírkózni - mondjuk ha úgy gondolkozik az ember, hogy egy forgatókönyvet olvas, pár oldal után már meg is szokható). A negyedik birodalom sem rossz, ebben a regényben is benne van minden, amit csak elvárhatunk egy ilyen tematikájú könyvtől: forradalmi gondolatokkal játszadozó őrült náci tudósok és orvosok, akik nem restek a valóságba átültetni romlott agyszüleményeiket; kémek és kettős ügynökök, akik egymást kijátszva próbálnak információkat szerezni vagy megtisztítani a terepet a nemkívánatos elemektől; feltűnnek a katonaság és az SS képviselői is, de nincs hiány paranormális jelenségekben, titkos rakéta támaszpontokban, übermensch kísérletekben sem - összességében véve igen sok ragyogó ötletet felvonultat a szerző. Igazából azonban pont ez volt vele a bajom is: a regény végére már úgy éreztem, hogy a sok bába között elveszett a gyerek, valahol a kötet 2/3-a tájékán én legalábbis már tutira elvesztettem a fonalat, mert a laza, egymáshoz nem nagyon köthető fejezetek mindegyike sok újdonsággal szolgál, lépten-nyomon bevetve valami új eljárás taglalását, technikai vívmányt vagy olyan eseményeket, amiknek látszólag semmi közük ahhoz, hogy lépjen egyet előre a történet (szerintem ezekkel a hangulat megteremtése lehetett a szerző célja), vagy volt olyan is, hogy mikor újra feltűntek bizonyos szereplők, én akkorra már nem nagyon értettem, hogy mit is keresnek ott. Hát, én csak egy átlagos olvasó vagyok és az írótól sem várható el, hogy az ember szájába rágja a regénye cselekményét, de az is lehet, hogy egy kicsit túl lett komplikálva a sztori, illetve nem lelhető fel az összekötő kapocs bizonyos történések között, ami jelentősen megnehezíti, hogy a kirakósjáték darabjaiból összeillesszünk egy egész képet. Ettől függetlenül a korszak iránt érdeklődők szerintem nyugodtan olvassák csak el, mert jó pár érdekesnek mondható ötlet felmerül benne és a kötet végig hangulatos (egyetlen dolog kivételével: úgy befejezni leíró részeket, hogy stb., az véleményem szerint nagggyon nem frankó), és talán azok is kedvet kapnak az elolvasásához, akik már látták az idei év egyik hasonló témájú (=nácik az űrben) sikerfilmjét, az Iron Skyt. A kötet borítójáról szólva, szerintem az nagyon el lett találva - a grafikát az a Jantner János készítette, akinek munkái például a 90-es évek galaktikás könyveinek borítóit is díszítik, ezért biztosan többeknek is ismerősen cseng a neve. Valahol találkoztam ezzel a hangulatos grafikával, pont ide illik: