Tudományos - fantasztikus regények borítói

Mint az bizonyára minden magyar ember számára ismeretes, a láma szeme, láma szeme sötétkék. Erről a tényről győződhetnek meg közelebbről annak az eltérített repülőgépnek az angol és amerikai utasai is, akik a forrongó Indiából szállnak fel, hogy civilizáltabb vidékek felé vegyék útjukat, de a sors akarata folytán végül egy tibeti láma kolostorban kötnek ki. Egyébként ez a kolostor egyáltalán nem egy rossz hely - szép a vidék, a völgyben egy falu kedvesek az emberekkel, lehet sokat olvasni, zenélni, kulturálódni, akad idő a gondolatokba mélyedni meg ilyenek - így talán nem is jelent akkora problémát a négy utas számára ez a be nem tervezett utazás, mint azt elsőre gondolnánk - az sem kizárt, hogy a kedves olvasó fejében is megfordult már nem is egyszer, hogy legszívesebben fogná a betyárbútort és lelépne egy csendes, nyugodt, barátságos helyre, ahol távol lehet a város zajától, a szürke hétköznapok taposómalmától, a politikától, a bűnözéstől, a háborútól meg úgy általában a sok ostoba paraszttól, akik lépten-nyomon megkeserítik az ember életét vagy belekényszerítik olyan dolgokba, amikhez egyáltalán semmi, de semmi kedve és ideje. “Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!”, ahogy mondani szokás. Na és ha ez a távolmaradás bizonyos okok miatt nem csak ideig-óráig, hanem örököre szólna? Nos, még lehet, hogy az se jelent akkora bajt. Az utópiát megélni azért mégsem lehet olyan gáz.