A mai poszt mottója: “Szeressük egymást, gyerekek”. Szokták emlegetni, hogy az a jó sci-fi történet, ami a tudományos-fantasztikum köntösébe bújtatva a jelenkor valamely fontos, mondjuk társadalmi problémáját boncolgatja. Most valami hasonlóról lesz szó. Clifford D. Simak nevével már találkozhatott a Tufabor olvasója, mégpedig Clifford D. Simak: A város című könyve kapcsán (sosem szalasztom el, hogy régebbi posztjaimra mutató linkekkel szemeteljem tele az aktuális irományomat :)), ami úgy rémlik méltán kapott helyet a legjobb 100 sf regény internetes toplistáján (megmondtam :)). Bár a Ha megáll az idő sem rossz, sőt, elég tisztességesen megírt regény, azért nem csodálkozom azon, hogy az előbb említett mű kiszorította a listáról, mert amúgy nem egy hatalmas durranás - akiknek elege van már a paranormális energiáktól duzzadó főhősökből, azoknak azt javaslom, hogy ne is olvassák el, ámbátor ebben a regényben ezek a “szuperemberek” inkább azt hivatottak bemutatni, hogy a meg nem értett kisebbség ellen kialakuló ellenszenv, sőt gyűlölet mekkora veszélyeket rejt magában (tehát a szerző inkább a mondanivalóra helyezi a hangsúlyt, mint a kalandokra, bár egy-két akció/kaland azért van a könyvben). A regény a jövőben játszódik, a Földön, ahol az emberiség végre-valahára belátta, hogy az űr nem éppen neki való terep, a meghódítására és benépesítésére esélye sincsen, ezért lenyelve a keserű pirulát inkább a saját maga belső világa felé fordul és tudományos alapokra helyezve kifejleszti a parakinetikus képességeket, amikkel viszont már képes az űr távoli zugaiba is eljutni és idegen kultúrákkal, tudatokkal találkozni, igaz hogy nem fizikai valójában, “csak” agyilag. A hihetetlen távlatokat magában rejtő új tudást természetesen csak az emberiség viszonylag kis hányada tudja elsajátítani és használni, illetve egyáltalán felfogni, ezért a nagy többség szemében ők nem mint a jövő reménységei és jótevői, hanem, mint boszorkányok, hipnotizőrök, gondolatolvasók, meg más efféle gonosz praktikák űzői, mindenféle ördögi tulajdonságok megtestesítői lesznek, akik félelemmel töltik el az egyszerű népek szívét. Azután pikk-pakk, a bigott, szűk látókörű, de annál hataloméhesebb, nagy hanggal és merészséggel megáldott szónokok már el is vetették a fajgyűlölet és a babona magvait, üldözötté téve az új lehetőségeket kínáló kisebbséget, akik kénytelenek új haza után nézni, ha nem akarnak idejekorán a fűbe harapni. Ismerős dolgok ezek.
kommentek