Az elmúlt héten magába szippantott a Karácsony előtti forgatag, sajnos nem tudtam posztolni. Nem nagyon jön be nekem ez a december; nem értem, miért akarja mindenki az év utolsó hónapjában megváltani a világot? Két nap alatt elvégezni olyan munkát, amire évközben két hetet adnak, meg hasonlók...na mindegy. Szombaton meg, amikor lett volna időm, egész nap nem volt internet a házban. A technika ördöge. De ami késik, az nem múlik, itt a legfrissebb bejegyzés, némi csavarral, ugyanis nem én írtam. Pár hete történt, hogy besucher nicknevű kedves barátom nekem ajándékozta Greg Egan Karantén című regényét, amit iziben el is olvastam, viszont voltam annyira lusta, hogy megkértem: ha már úgy is elolvasta a művet, írjon róla helyettem egy ismertetőt. Az alábbi szösszenetet szülte meg.
“Amikor beszereztem ezt a könyvet a Rukkolán, örültem, hogy végre egy igazán ütős sci-fi noir detektívregényre tehettem szert (szerintem cyber-punk - fk). A borítója is sokat sejtetett, no meg a kritikák is igen ígéretes könyvként írták le. A regény első része ennek a jegyében is telik (nagyjából pont így, mert a szerző is így tagolta a regényt), a főhős kap egy megbízást, találjon meg egy eltűnt lányt. Nekikezd a nyomozásnak, de mire összebogozódnának a szálak és beindulna a második részben a cselekmény, belép a képbe a kvantummechanika. Ami bizony nem is árt, kell az embernek egy kis tudomány meg művelődés, csakhogy Greg Egan túlzásba viszi a szálak boncolgatását. Úgy éreztem, a párhuzamos valóságok megteremtését ismételgette újra meg újra (tökéletesen egyetértek - fk). Így a noir vonal csupán díszletként szolgált a kvantummechanikai elmélet ismertetéséhez. A végén néhány elvarratlan szál is maradt, de örültem, hogy végigküzdöttem magam a regényen, egyáltalán nem filozofáltam többé rajta. Utólag még utánanéztem a szerzőnek, egy ausztrál tudós íróról van szó, aki a regényírás kedvéért otthagyta a gyorsan fejlődő tudományos életet. Remélem, megéri neki, és sikerülnek majd a tervei.”
Talán annyit érdemes hozzáfűzni besucher írásához, hogy a regény témája a mai napig is aktuális és rettentően érdekfeszítő - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2012-es fizikai Nobel-díjat a kvantumfizika területén kutatásokat végző Serge Haroche és David Wineland nevű uraknak ítélték oda, amiért “sikerült anélkül megfigyelniük egyes kvantumrendszereket, hogy ezzel megváltoztatták volna a vizsgált tulajdonságok természetét.” (Idézet az IPM 2012/11. rövid cikkéből.)
kommentek