Rejlik abban némi hatásvadászat, ha egy éppen szárnyait bontogató, feltörőben lévő szerzőt egy nagy klasszikushoz hasonlítanak. Erre egyébként leggyakrabban a fülszövegben kerül sor, de ezzel egyszersmind remek kiindulópontot szolgáltatnak az ismertetőket és kritikákat készítő olvasóknak is (vagy ezzel már íróknak tekinthetjük őket? :)). Ezzel a húzással nyilvánvalóan az eladási mutatókat szeretnék a kiadó pr-osai az egekbe lendíteni, de nekem nem nagyon tetszik ez a megoldás, talán azért, mert anno megvettem a Philip K. Dick nevével reklámozott Amerikai amnézia című Jonathan Lethem-regényt, miközben egy kalap sz@r volt az egész, jól be is adtam az antikba, pedig ilyet csak legnagyobb felháborodásomban szoktam tenni (biztos járt már így más is). A valhallás Cthulhu hívásán is közel akkora betűkkel szerepelt Stephen King neve, mint Lovecrafté, amivel szintén nem arattak osztatlan sikert nálam (ellenben Joe Hill első regényén nem díszelgett a papa neve, ami pozitívum). Mindezeket csak azért írtam le, mert Jacek Dukajt Stanislaw Lem nevével próbálják eladni, amire az szolgáltat alapot, hogy mindkét esetben lengyel származású sf szerzőről beszélünk. A Zuzanna és a világmindenség című könyvet elolvasva mindenesetre nem sikerült meggyőznie, hogy tényleg ő lenne Lem első számú követője a földik közül. Viszont: ajándék lónak ne nézd a fogát :D Ezt pedig azért írtam, mert a könyvet az SFMag nyereményjátékán nyertem, ami nem kis meglepetést és örömöt okozott nekem. Ezúton is köszönöm a kiadónak a felajánlott könyvet és az SFMag-nak a játék lehetőséget. Szerencsére ez már a harmadik eset volt, hogy valahol könyvet nyertem és remélem, hogy jövőre is folytatódni fog a sikerszéria :D Pár szóban a regényről. Zuzanna egy fiatal lengyel lány, bár ahogy kiveszem, a nem túl távoli jövőben, ahol a regény cselekménye bonyolódik, mindenki afféle világpolgár; az ún. elftechnológiának köszönhetően rövid utazással el lehet eljutni a föld bármelyik pontjára, svízióban (valamiféle telepátiával) beszélni lehet élővel, holttal és még meg sem születettel egyaránt, tinédzser korban már mindenki a felnőtt életet él, a középkorú emberek tudásával, tapasztalatával rendelkezik (ez az ún. T-generáció), meg ilyenek. Zuzanna születésnapján megkapja apja - egy tizenéve meghalt régész - hagyatékát, egy különleges amulettet, ami megmutatja számára a Várost, egy mesebeli, ide-oda vándorló helyet vagy mondjuk dimenziót - itt végzett egy cég munkatársaként kutatásokat az apja. Z. nyomozni kezd az apja halálának ügyében, amihez fel kell derítenie a Várost és annak titkait is. Kezdődik is a nagy kaland...Voltak benne zavaros részek, nehezen elképzelhető leírások (ebben mondjuk kétségtelenül hasonlított Lem komolyabb regényeihez), összességében nem nagyon ragadott meg a hangulata. Mindezek talán arra utalnak, hogy túl szegényes a fantáziám :) Nem találtam túl sok borítót...nem tudjátok, Lengyelországon kívül csak kis hazánkban jelent meg?