Szokta valaki nézni a Maradj Talpon! című vetélkedőt? A pénteki adásban a kihívó játékos, Csaba (aki mellesleg húgom kollégája a tantestületben) egy számunkra tök egyszerű kérdésen esett ki: szegény ember még életében nem hallott a A triffidek napjáról. A Sherlock Holmes-féle deduktív logikát alkalmazva hamar megállapítottam, hogy Csaba nem tartozik a Tufabor hatvanegynéhány olvasója közé, ahogyan az a játékos sem, aki pár nappal előtte Lovecraft miatt vérzett el. Nos, amennyiben lenne olyan olvasóm, aki ebbe a játékba készül és neadjisten azt a kérdést tenné fel neki Gundel Takács Gábor, hogy mi a Második Alapítvány Trilógia középső regényének címe, az nyugodtan válaszolja azt, hogy Alapítvány és Káosz, hozzátéve: a szerző Greg Bear. Ez - tudniillik, hogy még a szerző neve is csípőből megy - ugyan már hencegésnek minősül, de oda se neki :) Elemezve a címet, az Alapítványról nem kell sokat szólni, azt már jól tudja minden sci-fi rajongó, mi fán terem, de hogyan furakszik a képbe az a fránya káosz? Skandar Graun, mindenki kedvenc fél-ork harcos-papja is Hari Seldon, a pszichohistórikusok és az Alapítvány eszméje ellen dolgozik, láncos buzogányával akadályozva a Birodalom túléléséért folytatott áldozatos munkát? Ilyenről szó sincs, épp elég káosz van a Birodalomban holmi harcos-papok nélkül is: a szokásos hatalmi játszmákon kívül - nem mintha ez nem lenne pont elég Hari Seldon életének megkeserítéséhez - egyre gyakrabban tűnnek fel a színen - az Alapítvány szemszögéből nézve a jó és a rossz oldalon egyaránt - mentalikus tudattal rendelkező egyének (talán az egyén szó itt találóbb, mint az ‘ember’ kifejezés, hiszen Giskard óta a robotoknál is előfordul ez a képesség), nem beszélve arról a nagyszámú robotról, akik a Trantor népei között elvegyülve manipulálják az eseményeket, gyakran egymással sem értve tökéletesen egyet a követendő irányról (nagyrészt a szerző is köréjük szövi a meséjét), sőt, még az előző kötetből, Az Alapítvány félelméből megismert mesterséges intelligenciák, a szimek is bekavarnak a cselekménybe, hiszen ők már eredetileg sem képviseltek egységes álláspontot szinte egyetlen kérdésben sem. A regény egyébként az Alapítvány első kötetének eseményei közé illeszkedik, amint arra a Bear-regény nagyon hasznos előszava rá is világít. Élvezetesebbnek találtam, mint az előzmény kötetet, s most már csak a befejező rész van hátra, amellyel terveim szerint hamarosan - remélhetőleg még az idén - jelentkezem itt, a Tufabor hasábjain (különösebb sietségre egyébként semmi okom, tekintve, hogy az előző posztom 3 hét leforgása alatt írd és mond 0 azaz, nulla vagy ha úgy tetszik zéró megtekintést produkált…gondolom mindenkinél kikötötték az internetet vagy ilyesmi).
kommentek