Köszöntelek benneteket, ez a 2013-as esztendő első bejegyzése. A tavalyi utolsó kép egy jól ismert alakot ábrázolt, bizonyára mindenki felismerte a jó öreg (pontosabban Nagy Öreg :)) Cthulhut, Howard Phillips Lovecraft legendás szörnyszülöttjét. Mondhatjuk, hogy szita agyam van, gyakran arra sem emlékszem vissza, ami az előző napon történt, az a momentum valahogy mégis megragadt az agyamban, amikor először találkoztam a szerző nevével: a Guru magazin 93/5-ös lapszámában olvastam róla, a The Legacy című PC-s horror játék ismertetőjében (a lapszámot természetesen nem nyomtam fejből, utána kellett néznem). Mondjuk 1993-ban még halvány lila pótsegéd fogalmam sem volt arról, hogy Lovecraftot eszik vagy isszák, nem voltam a Galaktika Baráti Kör tagja, úgyhogy a ‘92-es kiadású Cthulhu hívását hírből sem ismertem, a valhallás kiadást is csak ‘94-ben vagy ‘95-ben, antikból tudtam beszerezni. Ezt a novellás kötetet olvasva nem váltam automatikusan HPL-hívővé, az csak a Holdárnyékban című gyűjtemény lapozgatása során történt meg, ez tartalmazza ugyanis a kedvenc Lovecraft-sztorimat, az Árnyék Innsmouth fölött címűt (később, a Lazi Bt. jóvoltából lett még jó pár kedvencem - nagyjából azok, amik a legutóbbi magyar nyelven megjelent válogatásba is bekerültek). Mivel képregény már jó régen nem volt, meg amúgy is elfogytak a vékonyabb könyveim, amiket pikk-pakk legyűrhetnék, ezért most betámadok egy Vertigo kiadvánnyal, a 2003-ban napvilágot látott Lovecraft-tal (vagy ha úgy tetszik: grafikus regénnyel, bár nem tudom, hogy nálunk létezik-e a “graphic novel”-re ez a kifejezés, vagy egyszerűen képregénynek hívják azokat is?). Régen olvastam már, de ahogy emlékszem, kedvenc horror írónk életének fiktív feldolgozása, ami abból indul ki, hogy a meséiben leírt borzalmak nagyjából tényleg megtörténtek szegény pasassal. Előre szólok: nem árt hozzá az angol nyelv ismerete. Kellemes borzongást!
kommentek