Ismét egy off-topic témának szentelem a Tufabor hasábjait, méghozzá két apropóból. Az első, hogy felhívjam a figyelmet egy novellapályázatra, amit a Tales from the blog hirdetett meg horror témakörben. A másik, hogy nemrég olvastam el a Rémségek könyve című kiadványt, melyet úgyszintén horrorpályázatra írt történetekkel zsúfoltak tele. Gyors felmérés: van-e közöttetek olyan, aki hivatásosan vagy “csak” hobbi szinten írással foglalkozik? Nem az internetes irományokra, blogolásra, könyv/film/színház stb. kritikákra és nem is a munkahelyi műszaki leírások és fizetési felszólítások gyártására gondolok, hanem a klasszikus értelemben vett prózára, novellákra, regényekre (de azért a költőkről és a dalszövegírókról se szeretnék megfeledkezni) és az azokhoz hasonló szellemi termékekre. A közel ötven jelenlegi olvasóm közül kettőről tudom biztosan, hogy rendszeres késztetést érez a billentyűzet ilyencélú koptatására (tollkoptatást feltételezni sem merek): egyikük kedves barátom, besucher, aki nemrég jelentette meg önálló novelláskötetét (ha eladsz egyet is annak köszönhetően, hogy csinálom itt az ingyenreklámot, kéretik nem megfeledkezni a közvetítői jutalomról :)), a másik ilyen “megátalkodott” lélek pedig Andy Baron, aki az irjunk.hu portál és a Meztelen Ügynök szórakoztató irodalmi magazin mozgatórugója. Ők bizonyára mesélhetnének róla, hogy a történet nem áll meg ott, amikor megszületik a tökéletes iromány, hiszen azt még meg is kell(ene) jelentetni, nem szólva a terjesztésről, reklámozásról - hogy ez mennyire nem egyszerű procedúra, azt én csak úgy nagyjából sejtem (leginkább a zsebbenyúlós rész jelentheti a problémák forrását, ha jól gondolom). Volt mindenesetre nekünk, Magyarországon élő horror kedvelőknek egy igen színvonalas és a kezdeti gyermekbetegségeket kinőve nagyon is vállalhatóvá érett olvasmányunk, a Magyar Fangoria magazin, amely az utolsó pár számában már bennünket, olvasókat is megismertetett azokkal a nehézségekkel, melyekkel egy rétegműfaj kiadványának szembe kell néznie, ha életben szeretne maradni. No és mi a horror műfajának legalapvetőbb építőeleme? A halál maga, természetesen. Nos, a Fangoria is idejekorán jobblétre szenderült (R.I.P.), hiába volt minden igyekezet (jó pár sci-fi/fantasy/rpg magazinnal és fanzinnal egyetemben). Mindaz, amit eddig ebben a posztban leírtam az említett horror magazin által megjelentetett novellás kötet kapcsán jutott az eszembe, a címe még egyszer: Rémségek könyve. A gyűjteményben közzétett írások többsége a szerkesztőség által meghirdetett novellapályázat díjazott alkotásai közül került ki, illetve olvashatunk benne egy-két történetet az újság munkatársainak tollából is. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik sztoriban megmakkan valaki - az esetek többségében nem is csak egyvalaki, de ez egy ilyen műfaj esetében így is van rendjén. A kötetben megtalálhatjuk a rémmesékben előforduló szinte összes klisét (nem bántó szándékkal írom ezt, de aki életében megnézett mondjuk ötven horrorfilmnél többet és/vagy forgatta a klasszikusok könyveit, azok számára úgy gondolom, nem tartogat kimondottan sok újdonságot a kiadvány), amit annak köszönhetünk, hogy a szerzők nagyobb része gyaníthatóan legalább annyira kezdő tollforgató, mint amennyire Dukaj Hacek nem az... :D Szóval aki kinyitja a könyvet, készüljön fel a kísértetektől, sötét erdőktől, elhagyatott kalyibáktól, erőszak tevőktől, vámpíroktól és bosszúra éhes túlvilági erőktől átitatott lapokra. Bár nem sci-fi novellákról és véleményem szerint nem is kiemelkedő írásokról van szó (bocs, srácok, ezt se rosszindulatból írom, én nem tudnék ilyet se), a zsáner kedvelői tehetnek a könyvvel egy próbát (olvastam már King vagy Koontz tollából is - horror kedvelő szemmel nézve - klisé ízű írást), lehet, hogy "az újszülöttnek minden vicc új" elve néhányak esetében érvényesülni fog. Mindenesetre a szándék, amely a Magyar Fangoria szerkesztőit e feltörekvő szerzők műveinek megjelentetésére sarkallta, mindenképpen dicséretes, hiszen ez mégsem a manapság divatos e-könyves megjelenés, hanem igazi jó, hagyományos, nyomtatott könyv. Meg nem gazdagodtak belőle, az biztos.